2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

Tehetetlen vezetők, hallgatag média!

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és a lakosság helyzetével. Az általános benyomásom, hogy – elsősorban a tehetetlen, erélytelen, ötlettelen vezetőség miatt – a falu egyre jobban elnéptelenedik, lepusztul. A helyi lakosság mindennapi életét nehezítő néhány problémáról be is számoltam a világhálón. (Nyomtatásban úgy sem jelent volna meg.) Bozóki Antal:

Az Egy magyar közösség leépítése c. írásomban arra is felhívtam, a figyelmet, hogy június óta a postán csak az a személy vehetett fel pénzt, akinek ennél a közvállalatnál van számlája. A készülék ugyanis, amelyik a többi bankkal van kapcsolatban, még az érkezésem előtt meghibásodott. Pénzfelvételért, vagy a bankszámláról való utalásért a tordaiaknak a hét kilométerre levő Törzsudvarnokra vagy (17 kilométert) Begaszentgyörgyre kell utazni. 

Mivel elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy ilyen szerkezet hibáját – a 21. század második évtizedének a végén – 24 óra alatt nem lehet elhárítani, vagy kicserélni a készüléket – felhívtam az újvidéki posta Szolgáltatási, Eladási és Marketing Szolgálatának vezetőjét (név és cím nálam), akinél panasz tettem.

Azt a választ kaptam, hogy a probléma megoldásában területileg a nagybecskereki posta az illetékes. Ennek a postának a dolgozója (név, telefonszám nálam) a kérdésemre, hogy mikorra várható a készülék megjavítása vagy kicserélése, azt a választ adta, hogy „uskoro”, vagyis rövidesen. Amikor megkérdeztem, hogy ez az „uskoro” időben mennyit jelent, nem tudott határozott választ.

Egy idő után, mivel semmi nem történt, felhívtam az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének egyik szerkesztőjét (név, telefonszám nálam) és megkértem, hogy foglalkozzanak a témával, hátha a sajtó érdeklődése nagyobb buzgalomra késztetné az illetékeseket.

A szerkesztő asszony előbb azt válaszolta, hogy „más falvakban is van ilyen probléma”, vagyis nem mutatott különösebb érdeklődést. Annyit azonban megígért, hogy értesíti a témáról a Rádió „gazdasági újságíróját”. Nincs tudomásom arról, hogy utóbb a Rádióból bárki is érdeklődött volna a probléma iránt.

Beszéltem a Magyar Szó bánáti tudósítójával is (név, telefonszám nálam), aki akkor „éppen nem ér rá” a témával foglalkozni, mivel „a háztetőt cserélte”, de megígérte, hogy „amit ezt befejezi, utána jár a dolognak”. Szerinte ez időben úgy két hét múlva lett volna esedékes. Mondanom sem kell, azóta sem „ért rá”. A Kukoricafesztiválon viszont ott volt.

Az esetről értesítettem az Újvidéki RTV magyar szerkesztőségének is az egyik szerkesztőjét is (név, telefonszám nálam). Jelentkezett is az egyik újságíró, aki megígérte, hogy megkeresi a postát, de erről mindmáig semmilyen visszajelzés nem volt.

A közösségi problémák elhallgatása a sajtó által segíti a sokéves, tehetségtelen és eredményt felmutatni nem tudó vezetők hivatalban maradását. Ennek kárát végül a közösség szenvedi. Egyáltalán, kinek a szolgálatában is áll a közszolgálati sajtó?  

Mondanom sem kell, hogy november 1-jén a tordai postán még nem működött az ominózus készülék. Nincsen ebben valamiféle szándékosság is?

November 7-én aztán a Magyar Szó említett bánáti tudósítója arról cikkezett, hogy Tordán „tavaly öt gyerek született, az idén egyetlenegy”. Ez azt is jelenti, hogy néhány éven belül az általános iskolában nem lesznek tanulók!

Kell-e ezen csodálkozni? A fiatalok nagy része elvándorolt a faluból, a csapból sárga, ihatatlan víz folyik, nincs teljesen megoldva a falu orvosának, fogorvosának, gyógyszerészének a kérdése, a vezetőség nem tart falugyűlést, gyakoriak az áramszünetek („még akkor is kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se nincsen az égen”), ami miatt károsodnak a háztartási és egyéb gépek, megszűnt a helyi anyakönyvi hivatal, autóbusz-közlekedés csak akkor van, „amikor a tanulók járnak az iskolába”, a Tordai újság a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett…

A falu – egyébként magyar – vezetősége képtelen a lakosság életét keserítő problémák rendezésére, a községi központban (Begaszentgyörgyön), tartományi és egyéb szinten felvetni, a lakosság érdekeit erélyesen és hatékonyan képviselni. Pedig ez lenne az alapvető feladata! A falu pusztulásáért, az elvándorlásért a vezetőség a felelős! A média pedig a hallgatásával segít neki! „Így pusztul ki a bánsági magyarság"!

A kiút egy új összetételű helyi közösségi tanács és „polgármester” választása lehetne, amelyik – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – elkezdeni végre foglalkozni a falu és a helyi lakosság lényegi problémáival. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek munkahelyeket biztosítanának a helybelieknek és élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Lehetséges, hogy erre már késő?

 

 

 

2019. november 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább