2019. december 16. hétfő
Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Összefoglaló (2. rész)

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány lett a magyar (és a többi nemzeti kisebbségi) nyelv hivatalos használata! Bozóki Antal:

a) Nyelvhasználat

Vajdaság Autonóm Tartomány statútuma szerint, a tartomány „szerveiben és szervezeteiben a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írás is hivatalos használatban van, a törvénnyel összhangban” (24/1 szakasz).

A Tartományi Ombudsman legutóbbi jelentése azonban megállapítja, hogy „a tartományi közigazgatásban elégtelen azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik ismerik a nemzeti kisebbségi nyelveket, és akik képesek a Vajdaság Autonóm tartományban hivatalos használatban lévő nyelveken eljárások lefolytatására és a polgárokkal való kommunikálásra”.

Az ombudsman – ki tudja hányadik alkalommal – ajánlást fogalmazott meg, miszerint a közigazgatási szerveknek meg kell állapítani, „melyek azok a munkahelyek, amelyeken a polgárokkal való szóbeli és írásbeli kommunikálás a rendes munka része, illetve melyek azok a munkahelyek, amelynek a foglalkoztatottak közigazgatási eljárást folytatnak”, amelyeken „a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvismeret a munkahelyei besorolás feltétele”.

A tartomány és 45 önkormányzata közül 28 alapszabálya előlátja a magyar nyelv és írás a hivatalos használatát. További öt község (Apatin, Indjija, Nagykikinda, Pancsova és Ürög) egyes településein is hivatalos használatban a magyar nyelv és írás.

A magyar nyelv egyenrangú hivatalos használatával kapcsolatban azonban – elsősorban a közhivatalokban és -vállalatokban, községi és tartományi szinten is, valamint a közigazgatásban és a szabálysértési eljárásban – már huzamosabb ideje panasz van. Lassan ugyanis kiszorul a hivatalos használatból. Leginkább azokban a közhivatalokban, -vállalatokban és szervekben, amelyeket köztársasági szinten központosítottak, mint például a nyugdíjbiztosítás alap, a villanygazdaság, a vízgazdálkodás, a kataszter, stb.

Ezeknek a többségében sok esetben nem alkalmazzák, illetve különböző téves magyarázatokkal igyekeznek megkerülni a nemzeti kisebbségek nyelvének hivatalos használatára vonatkozó alkotmányos és törvényes rendelkezéseket, valamint a községi alapszabályokba foglalt egyenrangú használatának az alkalmazását is.

Az év elején botrányt kavart és felháborodást váltott ki az anyakönyvekről szóló törvény módosítása, miszerint 2019. január 1-jétől megszűnt a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadása. Újabb sérelem érte ezzel a magyar nyelv hivatalos használatát.

A Magyar Mozgalom közleményben hívta fel a figyelmet, hogy „a hivatalok a kétnyelvű űrlapot csak szerb nyelven, cirill betűkkel tölthetik ki, azaz a születési helyre, az állampolgárságra, a szülők születési helyre és állampolgárságra, a lakhelyre, stb. vonatkozó adatokat magyar nyelven nem tüntethetik fel. A látszólag kétnyelvű anyakönyvi kivonatok valójában csak szerb nyelvűek”.

A közösségi hálón kialakult vitából megtudtuk, hogy a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok gyakorlata a községekben igencsak eltérő. Sok esetben nem megfelelőek, nem teljesen kétnyelvűek és gond van a nyelvezettel is, stb.

Feltűnő az is, hogy mostanában a vita a „kétnyelvű” anyakönyvi kivonatokról szól. Sokan nem tudják, mások pedig elfelejtették, hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az egynyelvű magyar anyakönyvi kivonatok kiadása is gyakorlat volt. Aztán Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza, a 2000. december 21-i ülésén, határozatot hozott az anyakönyvi kivonatok többnyelvű űrlapmintáiról és a bejegyzések módjáról.

A nyelvhasználati törvény minden újabb módosítása kedvezőtlenebb megoldásokat tartalmazott. A VMSZ sikeres politikája most már oda vezetett, hogy megszűnt a magyar nyelv és írás egyenrangúsága a hivatalos használatban. A korábbi „egyenrangú használatot” felváltotta a „hivatalos használat”.

A kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadásával kapcsolatban – ismereteim szerint – az MNT-ben nem készült jelentés, és a nyilvánosságot sem tájékoztatták arról, hogy jelenleg milyen is a gyakorlat ez egyes anyakönyvi hivatalokban.

Október elején arról értesültünk, hogy „a szabadkai kataszteri hivatal is elkezdte alkalmazni azt a központi utasítást, hogy amennyiben valamelyik ügyfél idegen nyelven nyújt be szerződést tulajdonjog átírása céljából valamelyik területi kataszteri hivatalhoz, akkor az adott kataszteri hivatalnak azt le kell küldenie Belgrádba. A kataszteri hivatalok központja kiadja a hivatalos fordításra, majd miután az elkészül, akkor kerül vissza eljárásba az ingatlan-átruházásról szóló szerződés”.

Ez „azt jelenti, hogy aki él azon alkotmányos és törvényben rögzített jogával, hogy kisebbségi nyelven okiratokat nyújtson be közigazgatási hatósághoz, mint amilyen a kataszteri hivatal is, az azt a következményt vonja magára, hogy az ő ügye mellékvágányra kerül, és mindaddig nem fejeződik be, amíg a magyar, vagy más kisebbségi nyelven benyújtott szerződés szerbre történő hivatalos fordítása el nem készül, ez pedig hosszú hónapokig is eltarthat.[43]  Ebből viszont számos joghátrány keletkezhet az ügyfél részére.

Józsa László szabadkai ügyvéd, a Magyar Mozgalom elnökségének tagja  beadvánnyal fordult a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottságához – melynek maga is tagja – és kérte a bizottság sürgős összehívását, valamint intézkedések foganatosítását javasolta a hatalmi szerveknél.

Rácz Szabó László, a zentai székhelyű Magyar Polgári Szövetség elnöke a Szerbiai Villanygazdaság Közvállalat (SZVK) újvidéki központjától kérte, hogy „a havi áramszolgáltatásra vonatkozó számlát és egyéb dokumentációt, figyelmeztetéseket és felhívásokat, amelyeket a SZVK a fogyasztóknak-adósoknak küld, az anyanyelvén, illetve magyar nyelven kézbesítsék”.

A SZVK (2019. június 20-án) ezt válaszolta: „A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény nem kötelezi a közvállalatokat, hogy a szolgáltatásaik utáni számlát annak a nemzeti kisebbségnek a nyelvén adják ki, amelyik az említett törvény 11. szakaszával összhangban hivatalos használatban van” (a levél 3. bekezdése).

A SZVK azonban tévesen hivatkozik az említett jogszabályi rendelkezésre, mivel az úgy fogalmaz, hogy a „nyelv hivatalos használata alatt értendő” egyebek mellett,  „a nemzeti kisebbségi nyelv használata a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szervek és a polgárok közötti kommunikációban”.

Ebből a rendelkezésből egyértelműen az következik, hogy a közvállalat a nemzeti kisebbségi polgárokkal folytatott kommunikációban köteles alkalmazni a nemzeti kisebbség nyelvét is, amely az adott önkormányzat területén hivatalos használatban van. Márpedig  Zenta község „alapszabály javaslatának” 6. szakaszában azt írja, hogy a „község területén hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód, valamint a magyar nyelv és írásmód”.

A Szerbiai Villanygazdaság Közvállalat válaszlevéléből arra (is) következtetni lehet: szeretné elkerülni/megkerülni a nemzeti kisebbségi nyelvek alkalmazást a munkájában. Ez ellentétben van, úgy a szerb alkotmánnyal, mint az említett törvényekkel és a községi alapszabályokkal. Ha a SZVK kibújna ez alól a kötelezettség alól, az a nemzeti kisebbségi nyelvi jogsérelmek lavináját indíthatja el, e nyelvek a hivatalos használata gyakorlatának megszűnéséhez vezethet nem csak a közvállatoknál, de másutt is. Az pedig már egyenesen botrányos, hogy a nemzeti kisebbségi nyelveket „idegen nyelvekként” kezelik és a beadványokat Belgrádba küldik fordítani, miközben ezt a munkát az önkormányzatok szolgálatai által kellene elvégezni!

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány lett a magyar (és a többi nemzeti kisebbségi) nyelv hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának ezért nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem felül kellene vizsgálnia a magyar nyelv hivatalos használatának gyakorlatát a Belgrádba központosított közszolgálatokban, közvállatokban, a közigazgatásban és az igazságügyben általában, Vajdaság egész területén. Ennek eredményét az MNT elé kellene terjeszteni állásfoglalás és a szükséges intézkedések megtétele végett. A hivatalos nyelv- és íráshasználati jogok érvényesítése egyébként is a testület törvénnyel előlátott illetékességi körébe tartozik. Ehhez, persze, bátorságra is szükség lenne az MNT és a bizottsága részéről!

 

 

2019. november 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább