Ma Karolina, Karola, Aida névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Sinkótól Pásztorig
Pásztor István kifejezetten hatalmi pozícióból emelkedett szóra s tartotta meg zavaros és okoskodó orációját a Magyar Tanszék ünnepségén. Radics Viktória:
Fönnállásának 60. évfordulóját ünnepelte október 22-én az újvidéki Magyar Tanszék. Stílszerűen nemzetközi irodalomtudományos konferenciával tette ezt, előtte azonban alkalmi műsorra invitálta a tanárokat, kutatókat, diákokat a moziterembe, így az esztéták mindenekelőtt szépen végighallgathatták, hogy a tartományi magyar politika fővezére miként ad útbaigazítást az irodalmároknak.
Pásztor István összes rangjával ékesen hatalmas, húszperces beszédet tartott – talán Sinkó Ervin 1959. október 21-i székfoglaló előadásával akart vetekedni, ámbár a tanszékalapító nevét még véletlenül sem ejtette ki a száján.
Furcsa, hiszen Sinkó Ervin (1898–1967) igazán jelentős írónk, akit a konferencia mindegyik résztvevője olvasott; referenciapontként szolgálhatott volna. Tudják, miért nem hangzott el a neve a jó Pásztor beszédében? Azért, mert az apatini születésű, zsidó származású Sinkó szociáldemokrata, majd kommunista harcos értelmiségi volt, hontalan és jugoszláv, akinek viharos élete a baloldali mozgalmak történetébe fonódott. Akinek a fölszabadulás után szívügye volt a tanszékalapítás, és sokat tett azért, hogy magas színvonalú legyen az oktatás, de egyáltalán nem volt (ahogy azt ma mondani szokás) „nemzeti érzelmű” – nacionalista húrpengetés nélkül írt magyar irodalomtörténetet, „a hazug nemzeti romantika provinciális frázisai” nélkül.
Azért, mert Sinkó a székfoglaló előadásában azt hangsúlyozta, hogy „a tudományos kutatás és a művészi alkotás és értékelés problémáinak a megoldása és irányítása nem a párt és az állam, hanem maguknak a tudomány és a művészet munkásainak a feladata”, akik semmiféle hálával nem tartoznak a kormánynak vagy bármi felettes szervnek. Azért, mert erőteljes kritikával illette azt a beszédmódot, amely enged a „nemzeti nagyzási tébolynak”, a „nemzeti öntömjénezésnek”, és a „nemzeti vagy faji mítoszt” dédelgeti. (Köztudomású, hogy a VMSZ atya- vagy anyapártja, a Fidesz, pontosan ezt csinálja.) Sinkó, aki a szocializmust lázadásként értelmezte, ebben a beszédében a vulgármarxista „vonalasságokat” is bírálja; Pásztor igazán idézhetné tőle, hogy minden direktíva „barbár, torz és hamis”.
Pásztor István kifejezetten hatalmi pozícióból, „az Újvidéki Egyetem alapító jogait gyakorló testületnek, a Vajdasági Képviselőháznak elnökeként” emelkedett szóra. Zavaros és okoskodó orációjának csúcspontján egyszer csak rámutatott a Tanszék mélypontjára (ami immár, az ő mostani föllépésével, a múlté).
Megtorpanást, megroppanást, mélyrepülést vizionált – konspiratív nyelven beszélt: arra a periódusra célzott ezzel, amikor dr. Csányi Erzsébet volt a tanszék vezetője, 2012-től 2018-ig. Ez alatt az idő alatt sikerült megóvni a kart a VMSZ befolyásától és megőrizni régi, jó hagyományát, a szellemi függetlenségét.
Nem hőstett volt ez, magától értetődőnek kellene lennie, hiszen az akadémiák és egyetemek autonómiája a modernitás alapelve. Egy demokrata egyszerűen nem mond olyat, hogy „ne követődjönek el azok a tévedések és hibák, amelyek akár ideológiai, akár értékrendbeli elkülönböződések miatt jelen voltak” (szó szerint így intette meg a publikumot Pásztor).
Demokrata politikus nem okít tanárokat és diákokat. Ezt csak az autokrata teszi.
Ünneprontó lett a pártvezér, mert felhasználta (a valaki által felkínált) alkalmat arra, hogy a szónoklatával bosszút álljon azokon az értelmiségieken, akik nem voltak szervilisek, akiknek nem patrónusuk a párt, akik nem szórták a VMSZ reklámanyagait az egyetemen, és nem kérték tevékenységükre az egyetlen párt áldását. Pásztor a mélyponton lévő egyetemi emberek párbeszédre való képtelenségét emlegette, azonban az ő ajkán a „párbeszéd” a virágnyelv egyik szava, melynek valódi jelentése: utasítás, rendelkezés. (Vagy alkudozás: tuggyuk, ki ossza a pézt.)
A pártvezér, nyilván irodalmár barátainak javallatára, Grendel Lajos nemrég elhunyt szlovákiai magyar íróval példálózott a cifra eszmefuttatásában. Idézhette volna pedig Németh Zoltán ottani irodalomtörténészt is, aki azért lépett ki tizedmagával a Szlovákiai Magyar Írók Társaságából, mert a szervezet túl nagy teret ad a magyar kormánynak: „Nem szabad megengedni, hogy pártemberek döntsenek az irodalomról”, nyilatkozta, mi ugyanis NEM akarjuk támogatni a magyarországi kultúrpolitikát. Mert az pont olyan, amilyennek Sinkó látta hatvan évvel ezelőtt: „kritikátlan soviniszta tébolyban tobzódik”, „fékevesztett, vad, agresszív nacionalista misztikát” terjeszt, immár a határon túlra is.
Hát ezért nem idézte Pásztor Sinkó Ervint. Meg se merte említeni annak az irodalmárnak a nevét, aki 1963-ban ezt írta egy levelében: „Úgy látom, hogy erőre kapnak, nálunk mindig hevesebben és ostobábban, az irodalom és a művészet vidéki »gondviselői« (…) ők másként képzelik el a Katedrát is, a korszerű magyar irodalmat is, a tanárokat is, a tanítványokat is”. Nem idézhette fel annak az embernek az alakját, aki olyan világra vágyott, „melyben nincs fönt és lent”. Aki százszor igazabb kommunista volt, mint amilyen nagy magyarok most a kisebbségvezérek.
Abban az időszakban, amelyet Pásztor mélypontnak nevezett, a tanszéken Sinkó-termet avattak fel és emléktáblát állítottak a magyar tanszék alapítójának, aki sosem élt vissza az „alapító jogával”, amint ezt Pásztorék teszik. „A tanszék az egyetemi autonómia jegyében továbbra is kitart a politikai befolyásolástól mentes működés mellett”, nyilatkozta 84-ben az akkori tanszékvezető. Hát ez volt az a bizonyos „mélypont”.
A VMSZ és az MNT nemhogy párbeszédet szorgalmazna, nemhogy keresné „a közös gondolkodás lehetőségét” (ez csak retorika), hanem egyenest a kirekesztés politikáját műveli, és egzisztenciálisan megsemmisíti a máskéntgondolkodókat. Másságot, alternativitást nem tűr meg, fokozatosan megszüntet minden autonómiát.
Ezek a vezetők azt prédálják el, ami az általuk oly sokat emlegetett „nemzeti identitás”, pontosabban a vajdaságiasság lényege (volt): a világra nyitott, vitára kész, provokatív szellemiséget, az európaiságot (amit Sinkó még jugoszlávságnak nevezett), a „minden hatalom elleni lázadást” (ez is Sinkó), a progresszió, a modernség vágyát.
1959. október 21. és 2019 október 22. között hatvan év és egy nap telt el, több társadalmi, politikai, történelmi fordulat történt, plusz egy jókora regresszió. A hat különböző országból érkező harmincegy neves kutató, mielőtt kezdetét vette volna a konferencia, kapott egy leckét tekintélyelvűségből Újvidéken, s láthatták azt a kis világot, melyben nagyon is van fönt és lent.
A Sinkó-idézetek forrásai:
Sinkó Ervin, „Székfoglaló előadás”, in Sinkó Ervin, Magyar irodalom: tanulmányok, I. k., Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1963, 7–26.
Sinkó Ervin levelezése II. 1945–1967, S. a. r. Kovács József, Argumentum Kiadó, Budapest, 2006.
Sinkó Ervin, Szemben a bíróval. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983.
(Autonómia)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mindig Nyugatra menj...
Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >
Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!
Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >
„Tordán elégedettek”?
Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >
A népszámlálási eredményekre várva
Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >
Összeborulás vagy elszámoltatás?
Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra a VMSZ vezetésében és politikájában >
„A kézfogás csodája”
Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >
Ez lenne Lovas tandíja?
A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >
Ezt az alkalmat (is) bűn lenne elszalasztani!
Vajdaság Autonóm Tartomány 2023–2030-ig terjedő fejlesztési terve tervezetének a „közszemlére” bocsátása jó alkalom, hogy az MNT >
Kovács Vučić szerb elnök magyar hangja
A VMSZ üdvöskéje, Kovács Elvira a szerbiai uniós csatlakozási folyamatért felelős személyek egyike. Ért-e ehhez egyáltalán? >
Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja
A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel – >
Szerződésbontás
A junior Pásztor nem említette a háborús bűnösök törlésének szükségét a listáról. Miért? Nem akarja, vagy >
Losoncz Márk nyílt leveléről
Párbeszéd lesz, de nem a VMSZ mostani vezetőségével. Sajnálatos, hogy Losoncz Márk gondolatvilága megrekedt a VMSZ-nél, >