Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Ünneprontó beszéd
A lecke fel van adva…
Bozóki Antal
Nem szabad megengedni, hogy a politika befészkelje magát a társadalom minden pórusába, ideértve a tudományt is! A politikától független tudomány nélkül ugyanis nincsen társadalmi haladás! A Magyar Tanszék vezetőitől függ most, hogy kitartanak-e az egyetemi autonómia és a politika befolyásától mentes működés mellett, vagy ők is behódolnak a VMSZ-nek. Ennek a következményeit pedig már jól ismerjük. Bozóki Antal:
A Bölcsésztudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke október 22-én fennállásának a 60. évfordulóját ünnepelte.
A jubileumra szóló tanszéki meghívóban – egyebek között – az olvasható, hogy a „zenei bevezető” után „Pásztor István, a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza elnökének ünnepi beszéde” következik.
A 10 órakor kezdődött és másfél órásra tervezett ünnepi programnak még további 7 (hét) műsorszáma volt: a köszöntők, a hallgatók zenés-verses összeállítása, a tanszékvezető emlékezése az alapító Sinkó Ervinre, az újvidéki irodalomtudósi szereplehetőségekkel kapcsolatos beszámoló, összefoglaló a tanszék dolgozóinak tudományos szakmai-tevékenységéről, a tanszék hallgatónak a kreativitással kapcsolatos fellépése, valamint az elismerő oklevelek és jutalomkönyvek átadása.
Egy-egy műsorszámra, ezek szerint, mindössze tízpercnyi idő juthatott.
Pásztor István többszörösen is visszaélt az ünneplők meghívásával: Beszéde messze meghaladta az ilyen alkalmakra előlátott időt – az öt oldal (13 838 karakter) terjedelmű szövegének felolvasása picivel több, mint a húsz percet tartott. Ez még csak megbocsátható is lehetne, ha – a képviselőházi elnöki tisztségével visszaélve – beszéde második felében nem szólal meg „a Vajdasági Magyar Szövetség elnökeként” is.
Pásztor – és ez nem első alkalommal történt meg – úgy látszik, sok esetben képtelen különválasztani/megkülönböztetni a képviselőházi elnök és a VMSZ elnöki tisztségét. Annak a pártnak az elnöki pozíciójától, amelyet „a társadalmi hálókon Vučić Magyarjai Szövetségének” (VMSZ/BMC),[3] de „a Szerb Haladó Párt (CHC) magyarul beszélő tagozatának is neveznek”. Most is a kétarcú római Ianus (Janus) isten szerepében tetszelgett. (Törvénnyel kellene már végre megtiltatni, hogy azokat, akiket közigazgatási/állami tisztségre választanak, megtartsák a pártban betöltött tisztségüket is!)
Innentől kezdve aztán a beszéd az ünnepséghez teljes méltatlanná vált és értelmét veszítette.
Felszólalásával az a probléma – ami sok más Pásztor-beszéddel is –, hogy túlságosan hangos, kioktató és értékelő, állást foglaló – olyan témákban is, amelyekben egyszerűen nem illetékes, nem rá tartozik.
Pásztornak úgy látszik sok szabad ideje van, ezért lehetséges, hogy mindenhol megjelenjen, beszédet tartson, akárcsak a szövetségese Aleksandar Vučić szerb elnök, hogy mindenbe beleszóljon, mindennek ő legyen a megmondhatója, van annak értelme, vagy akár éppen semmi.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen a Tartományi Képviselőház 2019-ben mindössze 7 (hét) alkalommal ülésezett, vagyis havonta még egy napot sem dolgozott (2016-tól összesen 34 ülést tartott)! Volt olyan időszak is, amikor a Tisztelt Ház egyfolytában három hónapig nem ült össze (június 26. és szeptember 18. között)!
Olyan jól megy nekünk, hogy a Tartományi Képviselőház elnökének nincs mit csinálnia? Pásztor miért nem a tartomány ügyeivel foglalkozik, a közigazgatás/államigazgatás működésével? Vagy az a munkája, hogy – a saját pártját propagálva – mindenbe beleártsa magát, „minden lében kanál legyen”? Az irodalmi történések értékelése nem az irodalomtörténészek dolga lenne?
A kétszeres elnök tanszéki beszédéből is látszik a törekvése, hogy minden téren/témában a megmondható, az irányadó/irányító legyen. Olyan területeken is, mint amilyen a konkrét esetben a magyar nyelv és irodalomtudomány, ahol neki, de a pártjának se nincsen éppen semmi keresnivalója. Nem alkalmi köszöntőt mondott, hanem – semmibe véve az egyetemi autonómiát – politikai/ideológiai eligazítást tartott a tanároknak, a hallgatónak és a külföldi vendégeknek is. Ünneprontóvá lett.
Nem szabad megengedni, hogy a politika befészkelje magát a társadalom minden pórusába, ideértve a tudományt is! A politikától független tudomány nélkül ugyanis nincsen társadalmi haladás!
A Magyar Tanszék vezetőitől függ most, hogy kitartanak-e az egyetemi autonómia és a politika befolyásától mentes működés mellett, vagy ők is behódolnak a VMSZ-nek. Ennek a következményeit pedig már jól ismerjük. A lecke fel van adva…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ökomama
Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >
"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"
„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >
„Szerbiának két külügyminisztere...”
A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >
A jugoszláv rendszerváltás
Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!
A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >
Összefoglaló (2. rész)
Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >
Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért
Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >
Mindannyian célkeresztben vagyunk
Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >