2022. július 7. csütörtök
Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A rendszerváltás árvái

Végel László
Végel László

Lassan kiderül, hogy a szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett. Azok lettek a rendszerváltás árvái, akik szinte naponta vívódnak a saját lelkiismeretükkel, mivel szebb jövőben reménykedtek, és a kleptokapitalizmusban kötöttek ki. Végel László:

2019. július 10., szerda

A belgrádi Politika közli Aleksandar Vučić az Elit és a plebsz című, bizonyára nagy port felkavaró cikkét, hiszen az államelnök a legdurvább szavakkal ment neki az elitnek, amellyel kapcsolatban a nemzetét lebecsülő fasizmust emlegetett. Nem tartozom az elmúlt évtizedekben rosszul vizsgázó pozícionált elit védelmezői közé. Lassan kiderül, a lázadó elit a rendszerváltásban olyan ellentmondások hálójába került, amelyből ma sem tud kiszabadulni. Nem a nacionalista író-prófétákra gondolok, akik másokat biztattak arra, hogy menjenek a frontra, miközben nacionalista mannával etették a népet, most pedig bűntudat nélkül figyelhetik a Nyugatra menekülő ifjúságot és a szegénységben tengődő népet. Ha van lelkiismeretük, akkor bocsánatot kérnének a nemzetüktől. Nem is azokra gondolok, akik meghúzódtak a szélárnyékban, akiknek Tito rendszere villát ajándékozott, s 1989 után az egyik napról a másikra a kommunizmus mártírjainak kiáltották ki magukat, s váratlanul a demokrácia és a szabadság nagy ígéreteivel hozakodtak elő, de midőn kiderült, hogy mindez csak puszta ígéret maradt, gyorsan visszahátráltak a szocialista korszakban felépített elefántcsonttoronyba. Ők minden rendszerhez alkalmazkodnak. Mostanság egymással versenyezve bizonygatják, hogy nincs más dolguk, csak a szövegírás, és valóban szorgalmasan sorolják fel szenvelgéseiket, úgyhogy még a költészet is csip-csup ügyek raktárja lett. Azokról sem szólok, akik örökké hallgattak, mindig bólogattak, minden rendszerben találtak maguknak kényelmes „otthont”. Kicsit patrióták voltak – de mértékkel. Kicsit nacionalisták – de mértékkel. A szerbiai viszonyokat illetően tehát hajlok arra, amivel Mirko Kovač jellemezte az elmúlt harminc év értelmiségi elit nagy részéről az Elit rosszabb, mint a csőcselék című könyvében. Nincs tehát szándékomban védeni az elitet, azonban Vučić érvrendszerre mégis riasztó, hiszen nem egy eszmei értékrend (konzervatív, szocialista, liberális) szerint osztja fel vagy marasztalja el az elitet, hanem aszerint, hogy ki a kormánypárti és ki nem az. Aki nem az, az szerinte a népakarat ellen van. Ez az elitellenes populizmus természetesem nem szerbiai találmány, terjed az egész Európában. Főleg annak keleti részén. Aki nem csatlakoznak hozzá, azokat egyszerűen marginalizálják, még a nevüket is elfelejtik. Nem hiszem, hogy baloldali értelmiségi manapság kormánypárti lehet, hiszen ennek a kormánynak semmi köze sincs a baloldalhoz. A liberális értelmiségi sem lehet Szerbiában rendszerpárti, hiszen a rendszer egyre inkább autokrata színezetet ölt magára. De a jobboldali konzervatív sem tud megbékélni a populista narratívával. Lassan kiderül, hogy a szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett. Azok lettek a rendszerváltás árvái, akik szinte naponta vívódnak a saját lelkiismeretükkel, mivel szebb jövőben reménykedtek, és a kleptokapitalizmusban kötöttek ki.

 

2019. szeptember 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nem konfrontálódunk, együttműködünk”

Különösen groteszkül hatnak és nevetségesen hangzanak Pásztor szavai, miszerint pártja „továbbra is meg akarja őrizni önállóságát, >

Tovább

A demokrácia színlelése

Bátrak vagyunk, lerántjuk a leplet az anonim hatalomról. Mert a hatalmat semmiképpen sem nevezzük meg. Volt >

Tovább

Felerősödött az európai öntudat is

Putyin mozgósította nem csak az európai politikusokat, hanem az európai értékeket védelmező polgárokat is.  Felemelte a >

Tovább

Migráns ügyben (is) mosakodnak a Véemeszes politikusok!

A szerb hatalom vagy nem képes, vagy nem is szándékozik megoldani a migránshelyzetet. Olyan vélemények is >

Tovább

Play Lovas?

A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >

Tovább

Különbéke honol a szerbiai társadalomban

Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >

Tovább

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább