2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elment a Pali

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ezúttal nem Kanadába a fiához, hanem egy sokkal távolibb útra. Az egykori szabadkai világcsavargó lassan, de biztosan elfogyott a szabadkai szürkeségben. És megállapodott a félhomály a Megyeri-műhelyben.

Hosszú évek során folytattunk cserekereskedelmet: befizettem Magyarországon az öthetes lottóját (mindig ugyanazokat a számokat játszotta meg, talán mondani sem kell, sikertelenül) és hoztam neki csabai kolbászt. Egyszer nagyon leteremtett, amikor a kolbászt az Ideában vettem meg. Ő magyar kolbászt akart. Helyette kitűnő lekvárokkal ajándékozott meg. Nem sokan ismerték lekvárfőzési tehetségét, de a koronatanú biztonságával állítom: párját ritkító ízt tudott produkálni.

Ifjú és bohó korában megfordult Londonban és Párizsban. Főzött angolnak, németnek, franciának, hollandnak. Pikáns történetei a szakácskodás melletti szabadidős tevékenységéről macsós felhangot adtak a sztoriknak.

A legszívesebben a Braco Malagurskival töltött csajozós korszakára emlékezett. Braco volt a szépfiú, ő meg a háttérben hasznosította ottlétét.

Aztán elmaradtak a kalandozások, ittragadt. A politikában, a helyiben is kipróbálta a nem létező mozgásteret. Emlékszem, Kasza Jóska idejében, a VMSZ-hűségéért fejében kapott igazgatóbizottsági tagságot kapott. Olyan jelentős közműnél mint a Čistoča vagy valami hasonló. Aztán itt is kimutatta a foga fehérjét, azaz öngyilkos önfejűségét. Az utasításra fittyet hányva, a pártérdek ellen szavazott. Mert szerinte így kellett tennie. Nem sokáig maradt meg az anyagi mankóként szolgáló igazgatóbizottsági beosztása.

Ezzel akár egy hősies korszakot nyithatott volna meg, de a kötekedése alkati dolog volt és nem egy független ellenálló tudatos húzása.

A Strossmayer utcai fényképész műhely közben kezdett elárvulni. A digitális technika már nem a Pali világa volt. Még volt néhány fellángolás: egy filmforgatás, egy-két szabadkai nagyöreg szertartássá vált kávézgatása. De a régi Megyeri-féle fotók már csak az albumokban nosztalgiáztak.

Csökönyösen ragaszkodott egyre maradibb rögeszméihez. Orvoshoz nem volt hajlandó menni.

Az elmúlt telet, nem először, a fiánál vészelte át Kanadában.

Amikor visszatért, valami végleg elcsúszhatott. Mintha az életkedv párolgott volna el. Pedig még mennyit kötekedhetett volna.

Drága barátom, nyugodj békében!

De azért postafordultával írd már meg, hogy a jövő héten befizessem-e a lottót.

 

2019. július 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább