2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elment a Pali

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Ezúttal nem Kanadába a fiához, hanem egy sokkal távolibb útra. Az egykori szabadkai világcsavargó lassan, de biztosan elfogyott a szabadkai szürkeségben. És megállapodott a félhomály a Megyeri-műhelyben.

Hosszú évek során folytattunk cserekereskedelmet: befizettem Magyarországon az öthetes lottóját (mindig ugyanazokat a számokat játszotta meg, talán mondani sem kell, sikertelenül) és hoztam neki csabai kolbászt. Egyszer nagyon leteremtett, amikor a kolbászt az Ideában vettem meg. Ő magyar kolbászt akart. Helyette kitűnő lekvárokkal ajándékozott meg. Nem sokan ismerték lekvárfőzési tehetségét, de a koronatanú biztonságával állítom: párját ritkító ízt tudott produkálni.

Ifjú és bohó korában megfordult Londonban és Párizsban. Főzött angolnak, németnek, franciának, hollandnak. Pikáns történetei a szakácskodás melletti szabadidős tevékenységéről macsós felhangot adtak a sztoriknak.

A legszívesebben a Braco Malagurskival töltött csajozós korszakára emlékezett. Braco volt a szépfiú, ő meg a háttérben hasznosította ottlétét.

Aztán elmaradtak a kalandozások, ittragadt. A politikában, a helyiben is kipróbálta a nem létező mozgásteret. Emlékszem, Kasza Jóska idejében, a VMSZ-hűségéért fejében kapott igazgatóbizottsági tagságot kapott. Olyan jelentős közműnél mint a Čistoča vagy valami hasonló. Aztán itt is kimutatta a foga fehérjét, azaz öngyilkos önfejűségét. Az utasításra fittyet hányva, a pártérdek ellen szavazott. Mert szerinte így kellett tennie. Nem sokáig maradt meg az anyagi mankóként szolgáló igazgatóbizottsági beosztása.

Ezzel akár egy hősies korszakot nyithatott volna meg, de a kötekedése alkati dolog volt és nem egy független ellenálló tudatos húzása.

A Strossmayer utcai fényképész műhely közben kezdett elárvulni. A digitális technika már nem a Pali világa volt. Még volt néhány fellángolás: egy filmforgatás, egy-két szabadkai nagyöreg szertartássá vált kávézgatása. De a régi Megyeri-féle fotók már csak az albumokban nosztalgiáztak.

Csökönyösen ragaszkodott egyre maradibb rögeszméihez. Orvoshoz nem volt hajlandó menni.

Az elmúlt telet, nem először, a fiánál vészelte át Kanadában.

Amikor visszatért, valami végleg elcsúszhatott. Mintha az életkedv párolgott volna el. Pedig még mennyit kötekedhetett volna.

Drága barátom, nyugodj békében!

De azért postafordultával írd már meg, hogy a jövő héten befizessem-e a lottót.

 

2019. július 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább

Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >

Tovább