2022. szeptember 28. Szerda
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az árulás testi kényszere

Mezei Márk: Utolsó szombat

Bence Erika
Bence Erika

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye lett volna-e életben maradni? Vajon ha a rabbi felülemelkedik saját lelki problémáin, tehetett volna-e bármit is hívei érdekében? Egyáltalán lehet-e ma ítéletet mondani? Bence Erika:

Mezei Márk regényére, noha a szerző első megjelent könyve, egyáltalán nem jellemzőek az elsőkötetes írók bizonytalanságaiból következő hiányosságok: egy kiforrott elbeszélő szólal meg lapjain, aki a választott téma (az árulás), idő- és térkontextus (a magyar holokauszt ideje), illetve motívumainak kifejtéséhez és megjelenítéséhez alkalmas, egyéni nyelvet teremtett az Utolsó szombat átgondolt kompozícióján belül. E szerveződés elsősorban a kettős tükör eljárásán alapul. A két szálon futó elbeszélés egyrészt Áron Rokéách belzi rabbi, másrészt Adler Magda alkoholista, biszexuális, kommunista lány történetének utolsó (budapesti) napját meséli el; egyetlen nap (1944. január 14.) eseményeit a Nagyatádi Szabó utca 32. alatti lepusztult bérház lakásaiban. A két történet, noha azonos léthelyzetről, az üldözöttség, a rejtőzködés és a félelem létállapotáról szól, nem kapcsolódik egymáshoz közvetlenül, pontosabban csak a történelem elvont terében, metaforikus értelemben ér össze; sohasem találkoznak.

Áron Rokéách (1880 – 1957) történelmi személyiség, haszid zsidó család, a híres belzi rabbidinasztia sarja. A Pesten töltött utolsó sabbath történései, a menekülni és ezáltal híveit elhagyni (egyes értelmezésekben: elárulni) szándékozó idős férfi lelki vívódásai, ezeknek belső beszéd formájában történő (tipográfiailag is elkülönülő) kivetítődése – nyilvánvalóan – az írói képzelet szüleménye, minden más körülmény referenciális vonatkozás. A rabbi valóban cionista ügynökök segítségével, katonai egyenruhában és az ortodoxia egyértelmű jeleinek (szakáll és pajesz) eltávolítása mellett, testvérével, Mordeháj Rokéách (1903–1949) bilgoráji rabbival Románián, Bulgárián, Görögországon és Törökországon át jutott el a Szentföldre, az angol mandátumterületi Palesztinába. Távozása előtt nem értesítette, mások szerint utolsó – később módosított formában kiadott – tanításában félrevezette híveit a közelgő veszélyt illetően. Adler Magda, a párhuzamos történet szereplője fiktív hős, de csak olyan értelemben, hogy a történetírás nem tart számon azonos nevű mártírt a magyar holokauszt és ellenállási mozgalom idejéből – nem létezett, ugyanakkor „létezhetett”, azaz sorsazonossága nagyon is elképzelhető a valóságos áldozatokkal, miként az az asszimiláns zsidó családmodell is elterjedt jelensége a kornak, amelyben – az elbeszélés tanulsága szerint – a művelt, identitásvesztett, szenvedélyfüggő lány felnőtt. A hagyományokhoz kötődés eltérő típusát megjelenítő (kifejezetten ortodox, illetve neológnak is alig nevezhető) magatartásuk és beállítottságuk ellenére helyzetük a vészkorszak idején nem sokban tér el egymástól, ugyanaz a leszorítottság és életveszélyes üldözöttség határozza meg életüket. A különbség talán, annyi, hogy míg a rabbi tisztában van a veszély nagyságával, Magda nagyrészt sodródik az árral, véletlenszerűen keveredik bele a mozgalomba, miként az is a körülmények furcsa összejátszásából következik (a titkosszolgálati tisztek az adott pillanatban fontosabbnak tartják a kommunista pártsejttel való leszámolást, mint a rabbi letartóztatását!), hogy kettejük közül a rabbi menekül meg, s a lány válik áldozattá. Noha nem ismerik egymást, nem találkoznak, Áron Rokéách közvetett módon mégis szembesül a lánnyal: a katonai járműből a városra vetett egyik utolsó tekintete elé ugyanis pont az a kép úszik be, amikor a rajtaütés során életét vesztett Magda lecsüngő kezű testét kihozzák az épületből. Ha a rabbi menekülését a hívei cserbenhagyásának, árulásnak fogjuk fel, akkor ez az utolsó kép emblematikus értelmet nyer: előrevetíti Rokéách számára tette majdani következményeit. A két hónap múltán bekövetkező náci megszállás során ugyanis sorstársai nagy tömegekben jutnak Magdáéhoz hasonló sorsra.

Az Utolsó szombat mindkét történetszála dehonesztáló tartalmakkal szembesít; a múltról és a legendákról alkotott illuzórikus elképzeléseinket bontja le. A múlt legsúlyosabb válságkorszakát megjelenítő regénynek nincs reményteljes kimenete, de még csak pozitív szereplője sem. Kicsinyes, nemcsak tárgyi világában lepusztult (mint például az adott bérház), hanem egy intellektuálisan is lezüllött társadalom képe bontakozik ki előttünk, amelyben – s nem csak a külső erők, például náci megszállás következményeként – már eleve benne van a katasztrófa elkerülhetetlen beteljesülése: egy olyan társadalomban, ahol a leselkedő és feljelentő szomszéd intézménnyé lesz. A kritika rendre Zoltán Gábor Orgia (2016) és Szomszéd – Orgia előtt és után (2018) című könyvei, valamint Gyurkovics Tamás Mengele bőröndje – Josef M. két halála (2017) című regénye, azaz a holokauszt-irodalom legújabb kori műfajsorának reprezentáns alkotásai mellé helyezi az Utolsó szombatot. A „szomszéd” jelenségéről jómagam fontos és érdekes reflexiót utoljára egy összetett műfajú könyvben, Király Kinga Júlia Az újrakezdés receptjei (Erdélyi zsidó történetek életről, éhségről és reménységről) című 2018-ban megjelent recepteskönyvében/breviáriumában olvastam, lapjain mondja egy holokauszt-túlélő: „Figyeld csak meg a szomszédot, mint intézményt! Nem akarok rosszat mondani róluk, mert végtére is egy halott nemzedékről van szó. De mennyi irigység, kémkedés, fürkészés tapad hozzájuk!”

Mind Áron Rokéách, mind Adler Magda egyfajta önpusztító életmódot folytat: kiszolgáltatja magát saját és mások által generált lelki és testi kényszereknek. Ami annál is inkább paradox vonás, hiszen a rabbit „cádik”-nak, azaz „igaz ember”-nek tartják: „A »tökéletes cádik« akinél a rossz átváltozott jóra – és ezért nevezik őt úgy, hogy »cádik és jó neki« – úgy, hogy teljesen levetette a rosszból származó »szutykos ruhákat«. Ez azt jelenti, hogy a cádik teljesen elveti ezen világ élvezeteit, úgy ahogy azokat az emberek szokták élvezni, amelyek a test vágyait elégítik ki csupán és amelyeknek semmi közük Isten szolgálatához, mivel azok a klipából és a szitrá áchrából erednek” (http://zsido.com/fejezetek/vetkezik-e-a-cadik/). Vele foglalkozó források úgy tartják, a budapesti zsidók a rabbi jelenlétét egyfajta biztosítéknak tekintették, akinek oltalmában nem érheti őket baj. Viszont Rokéách nem képes megszabadulni saját (bűnös) fantazmagóriáitól, testi gyarlóságaitól: felülemelkedni félelmein, nemi vágyain, devianciáin. Ismét más forrásokban viszont arról olvashatni, hogy nem önszántából ment el, hanem a zsidó tanács határozott úgy, hogy a belzi rabbinak el kell hagynia a várost. A kérdés az ismeretlen és saját vallási hagyományaihoz semmilyen módon sem kötődő Adler Magda sorsában is tükröződik. Hogyan jutott oda, hogy kiszolgáltatja magát egyrészt egy erőszakos és fasisztoid beállítottságú férfi agressziójának, másrészt egy önérzetében sértett, tudatlan cselédlány (akihez szerelem fűzi) bosszújának? Miért nem képes tenni bármit is önmagáért? Nagyon egyszerű kérdésekre lebontva: miért nem képes értelmezni saját helyzetét sem a nagy tudású, mélyen hívő rabbi, sem a saját vallási hagyományaitól eltávolodott fiatal nő?

Cselekedeteik nem egyértelműek: Magda élete utolsó perceiben szégyent érez önmaga és társai méltóságot vesztett magatartása miatt (menekülnek, rimánkodnak, fejüket vesztik, amikor reájuk tör a csendőrség!), a rabbi viszont egyfajta önigazoló magyarázkodásba kezd önmaga előtt szökését illetően. Mi sem tudjuk megoldani a dilemmát. Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye lett volna-e életben maradni? Vajon ha a rabbi felülemelkedik saját lelki problémáin, tehetett volna-e bármit is hívei érdekében? Egyáltalán lehet-e ma ítéletet mondani?

Kalligram, Budapest 2018.

Megjelent a Bárka 2019/3-as számában.

 

2019. július 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább

Rombolni már tudnak!

Pásztor elismerte, „onnantól, hogy a migránsok belépnek Szerbia területére, a probléma kezelése kicsúszik az ellenőrzés alól”. >

Tovább