Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
25 évvel ezelőtt
Délvidéki vidám napok
Bódis Gábor
A Vajdaság felé vezető útnak van egy elkerülhetetlen állomása, amelynek érintése nélkül szinte lehetetlen megérezni az itt uralkodó légkört. Szeged. A Kárász utca, ahol otthonosan hangzik a szerbhorvát és annak is a bosnyák változata. Vagy a mellékutca. A jobb napokat látott Royallal szembeni kávézó, ahol Magda Marinko hasonmásai ülnek az asztaloknál. Kezük ügyében az elmaradhatatlan autótelefon. Modern üzletembereknek hatnának, ha nem árulkodna a külsejük. Egyikük megszólít: „Akarsz váltani?” Vajdaság kapuja. Bódis Gábor (Beszélő):
Útközben a belgrádi, pardon a Szerbiai RTV belgrádi stúdiójának hírei. Mindjárt az elején egy örvendetes: Vukovár megünnepelte felszabadulásának harmadik évfordulóját. Az ünneplő felszabadítók között is a legelőkelőbb Szavovics Margit asszony, a jugoszláv kormány volt kisebbségügyi minisztere, majd amióta a poszt megszűnt, tárca nélkülije. A békéscsabai származású miniszterasszony, akit minden reggel hivatalos kocsi szállított Szabadkáról munkahelyére, Belgrádba, meghatott hangon nyilatkozott, hogy Vukovár végre… Átérezte a porig rombolt város lakosainak alkotásvágyát, aminek következtében csakis a töretlen jókedv uralkodik ezentúl. Ilyen nagy ünnepekkor nem érdemes apróságokra kitérni: például arra, hogy maguk az ünneplők rombolták le a várost.
A koncert
A szabadkai városháza díszterme. Dugig tömve. E. V. vagy becenevén Medo (Medve) örökzöld dalokkal igyekszik rózsaszín álomba ringatni a háborús valóságba belefásult szabadkaiakat. Medve Magyarországon élt néhány évet. Sok mindennel próbálkozott, nem sikerült, tehát visszajött. Egyre többen vannak ilyenek. Egy sikeres üzletember még a dalos éjszaka folyamán elmeséli, hogy mindenkivel hajlandó üzletelni, de a magyarországiakkal nem. Az elemi betyárbecsület hiánya miatt. Üzleti erkölcsről nem is érdemes beszélni.
A vajdasági magyarságnak jó iskola volt az anyaországgal való közvetlen érintkezés. Aki végigjárta az Izabella utcai idegenrendészet megalázó folyosóit és szitkozódó hivatalnokait, tisztában van azzal, hogy hiába érkezett márkaezresekkel, több évtizedes „nyugati” tapasztalattal, amire talán az anyaországnak is szüksége lehetne, idegen marad örökre. A saját anyaországában.
Akkor már inkább az embargós „haza”, amely viszont azzal hálálkodik, hogy katonai behívókkal ajándékozza meg a hazatérőket. Kell a friss erő, hiszen Bosznia ismét lángokban. Azok, akiket viszont állítólag nem támogat Belgrád, fogyatkozóban vannak. A napalm nem segít rajtuk.
Egy másik nő
Nemcsak a már említett miniszter asszonyunk tesz meg mindent, hogy a magyarnak itt is meglegyen a becsülete, hanem a már irracionálisan szitkozódó Fekete Elvira is, aki mindenkire azonnal lő, ha megmozdul és magyar. Legújabb ötlete, hogy „Észak-Bácskában újkeletű fasizmus ütötte fel a fejét". A Seselj-féle Radikális Párt színeiben fellépő képviselő asszony a tájékoztatási miniszter lemondását követelte, mert „nem akart vagy nem tudott megálljt parancsolni a vajdasági magyar médiumok által indított kampánynak, melynek során a Vajdaság Jugoszláviához való csatolását nyíltan nemzeti tragédiának merték nevezni”. Mármint azok a magyar közéleti személyek, akik megemlékeztek az 1944-es megtorlásokról.
A képviselőnő javaslatát a szerb parlament nem magyar tagjai leszavazták. Pitiáner ügy.
Fontosabb dologgal vannak elfoglalva: a parlament új ügyrendi szabályzatával. Ez viszont azért izgalmas, mert a képviselők egyike-másika (Seselj vajda) olyannyira elragadtatta magát, hogy leköpte a házelnököt. Milosevic államfő megelégelte az ilyen neveletlenséget, amelynek szenvedő alanya éppen az egyik legközelebbi munkatársa, és megnyirbáltatta a képviselők jogait. Seseljt már korábban lecsukatták. A köpés miatt.
Visszafelé
Észak-Bácska rohamosan romló országútjainak jelenkori rémei a rend kék egyenruhás őrei. Akik újabban egy pisztolyszerűséggel „lövik be” az óvatlan autóst, aki nem ellenőrizte sebességmérőjének állását.
– 95!
– Látom, mennyi?
– 50 márka… de legyen csak 35.
Megértő ember. És még csak az iratokat sem kérte. Nem azért rendelték oda.
(Újvidék)
Következő cikk: Tisztességes EP választásról a Délvidéken még véletlenül sem beszélhetünk!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >
Topolya, Tanyaszínház, VMSZ
Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >
Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést
A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >
Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe
A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >