2021. december 1. Szerda
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

25 évvel ezelőtt

Délvidéki vidám napok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Vajdaság felé vezető útnak van egy elkerülhetetlen állomása, amelynek érintése nélkül szinte lehetetlen megérezni az itt uralkodó légkört. Szeged. A Kárász utca, ahol otthonosan hangzik a szerbhorvát és annak is a bosnyák változata. Vagy a mellékutca. A jobb napokat látott Royallal szembeni kávézó, ahol Magda Marinko hasonmásai ülnek az asztaloknál. Kezük ügyében az elmaradhatatlan autótelefon. Modern üzletembereknek hatnának, ha nem árulkodna a külsejük. Egyikük megszólít: „Akarsz váltani?” Vajdaság kapuja. Bódis Gábor (Beszélő):

Útközben a belgrádi, pardon a Szerbiai RTV belgrádi stúdiójának hírei. Mindjárt az elején egy örvendetes: Vukovár megünnepelte felszabadulásának harmadik évfordulóját. Az ünneplő felszabadítók között is a legelőkelőbb Szavovics Margit asszony, a jugoszláv kormány volt kisebbségügyi minisztere, majd amióta a poszt megszűnt, tárca nélkülije. A békéscsabai származású miniszterasszony, akit minden reggel hivatalos kocsi szállított Szabadkáról munkahelyére, Belgrádba, meghatott hangon nyilatkozott, hogy Vukovár végre… Átérezte a porig rombolt város lakosainak alkotásvágyát, aminek következtében csakis a töretlen jókedv uralkodik ezentúl. Ilyen nagy ünnepekkor nem érdemes apróságokra kitérni: például arra, hogy maguk az ünneplők rombolták le a várost.

A koncert

A szabadkai városháza díszterme. Dugig tömve. E. V. vagy becenevén Medo (Medve) örökzöld dalokkal igyekszik rózsaszín álomba ringatni a háborús valóságba belefásult szabadkaiakat. Medve Magyarországon élt néhány évet. Sok mindennel próbálkozott, nem sikerült, tehát visszajött. Egyre többen vannak ilyenek. Egy sikeres üzletember még a dalos éjszaka folyamán elmeséli, hogy mindenkivel hajlandó üzletelni, de a magyarországiakkal nem. Az elemi betyárbecsület hiánya miatt. Üzleti erkölcsről nem is érdemes beszélni.

A vajdasági magyarságnak jó iskola volt az anyaországgal való közvetlen érintkezés. Aki végigjárta az Izabella utcai idegenrendészet megalázó folyosóit és szitkozódó hivatalnokait, tisztában van azzal, hogy hiába érkezett márkaezresekkel, több évtizedes „nyugati” tapasztalattal, amire talán az anyaországnak is szüksége lehetne, idegen marad örökre. A saját anyaországában.

Akkor már inkább az embargós „haza”, amely viszont azzal hálálkodik, hogy katonai behívókkal ajándékozza meg a hazatérőket. Kell a friss erő, hiszen Bosznia ismét lángokban. Azok, akiket viszont állítólag nem támogat Belgrád, fogyatkozóban vannak. A napalm nem segít rajtuk.

Egy másik nő

Nemcsak a már említett miniszter asszonyunk tesz meg mindent, hogy a magyarnak itt is meglegyen a becsülete, hanem a már irracionálisan szitkozódó Fekete Elvira is, aki mindenkire azonnal lő, ha megmozdul és magyar. Legújabb ötlete, hogy „Észak-Bácskában újkeletű fasizmus ütötte fel a fejét". A Seselj-féle Radikális Párt színeiben fellépő képviselő asszony a tájékoztatási miniszter lemondását követelte, mert „nem akart vagy nem tudott megálljt parancsolni a vajdasági magyar médiumok által indított kampánynak, melynek során a Vajdaság Jugoszláviához való csatolását nyíltan nemzeti tragédiának merték nevezni”. Mármint azok a magyar közéleti személyek, akik megemlékeztek az 1944-es megtorlásokról.

A képviselőnő javaslatát a szerb parlament nem magyar tagjai leszavazták. Pitiáner ügy.

Fontosabb dologgal vannak elfoglalva: a parlament új ügyrendi szabályzatával. Ez viszont azért izgalmas, mert a képviselők egyike-másika (Seselj vajda) olyannyira elragadtatta magát, hogy leköpte a házelnököt. Milosevic államfő megelégelte az ilyen neveletlenséget, amelynek szenvedő alanya éppen az egyik legközelebbi munkatársa, és megnyirbáltatta a képviselők jogait. Seseljt már korábban lecsukatták. A köpés miatt.

Visszafelé

Észak-Bácska rohamosan romló országútjainak jelenkori rémei a rend kék egyenruhás őrei. Akik újabban egy pisztolyszerűséggel „lövik be” az óvatlan autóst, aki nem ellenőrizte sebességmérőjének állását.

– 95!

– Látom, mennyi?

– 50 márka… de legyen csak 35.

Megértő ember. És még csak az iratokat sem kérte. Nem azért rendelték oda.

(Újvidék)

 

 

2019. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább

Topolyai hétköznapok

Szóval sz@r itt minden úgy ahogy van. Kibaszott középkori gondolkodás, ahol az újat, a modernet, a >

Tovább