2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

25 évvel ezelőtt

Délvidéki vidám napok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A Vajdaság felé vezető útnak van egy elkerülhetetlen állomása, amelynek érintése nélkül szinte lehetetlen megérezni az itt uralkodó légkört. Szeged. A Kárász utca, ahol otthonosan hangzik a szerbhorvát és annak is a bosnyák változata. Vagy a mellékutca. A jobb napokat látott Royallal szembeni kávézó, ahol Magda Marinko hasonmásai ülnek az asztaloknál. Kezük ügyében az elmaradhatatlan autótelefon. Modern üzletembereknek hatnának, ha nem árulkodna a külsejük. Egyikük megszólít: „Akarsz váltani?” Vajdaság kapuja. Bódis Gábor (Beszélő):

Útközben a belgrádi, pardon a Szerbiai RTV belgrádi stúdiójának hírei. Mindjárt az elején egy örvendetes: Vukovár megünnepelte felszabadulásának harmadik évfordulóját. Az ünneplő felszabadítók között is a legelőkelőbb Szavovics Margit asszony, a jugoszláv kormány volt kisebbségügyi minisztere, majd amióta a poszt megszűnt, tárca nélkülije. A békéscsabai származású miniszterasszony, akit minden reggel hivatalos kocsi szállított Szabadkáról munkahelyére, Belgrádba, meghatott hangon nyilatkozott, hogy Vukovár végre… Átérezte a porig rombolt város lakosainak alkotásvágyát, aminek következtében csakis a töretlen jókedv uralkodik ezentúl. Ilyen nagy ünnepekkor nem érdemes apróságokra kitérni: például arra, hogy maguk az ünneplők rombolták le a várost.

A koncert

A szabadkai városháza díszterme. Dugig tömve. E. V. vagy becenevén Medo (Medve) örökzöld dalokkal igyekszik rózsaszín álomba ringatni a háborús valóságba belefásult szabadkaiakat. Medve Magyarországon élt néhány évet. Sok mindennel próbálkozott, nem sikerült, tehát visszajött. Egyre többen vannak ilyenek. Egy sikeres üzletember még a dalos éjszaka folyamán elmeséli, hogy mindenkivel hajlandó üzletelni, de a magyarországiakkal nem. Az elemi betyárbecsület hiánya miatt. Üzleti erkölcsről nem is érdemes beszélni.

A vajdasági magyarságnak jó iskola volt az anyaországgal való közvetlen érintkezés. Aki végigjárta az Izabella utcai idegenrendészet megalázó folyosóit és szitkozódó hivatalnokait, tisztában van azzal, hogy hiába érkezett márkaezresekkel, több évtizedes „nyugati” tapasztalattal, amire talán az anyaországnak is szüksége lehetne, idegen marad örökre. A saját anyaországában.

Akkor már inkább az embargós „haza”, amely viszont azzal hálálkodik, hogy katonai behívókkal ajándékozza meg a hazatérőket. Kell a friss erő, hiszen Bosznia ismét lángokban. Azok, akiket viszont állítólag nem támogat Belgrád, fogyatkozóban vannak. A napalm nem segít rajtuk.

Egy másik nő

Nemcsak a már említett miniszter asszonyunk tesz meg mindent, hogy a magyarnak itt is meglegyen a becsülete, hanem a már irracionálisan szitkozódó Fekete Elvira is, aki mindenkire azonnal lő, ha megmozdul és magyar. Legújabb ötlete, hogy „Észak-Bácskában újkeletű fasizmus ütötte fel a fejét". A Seselj-féle Radikális Párt színeiben fellépő képviselő asszony a tájékoztatási miniszter lemondását követelte, mert „nem akart vagy nem tudott megálljt parancsolni a vajdasági magyar médiumok által indított kampánynak, melynek során a Vajdaság Jugoszláviához való csatolását nyíltan nemzeti tragédiának merték nevezni”. Mármint azok a magyar közéleti személyek, akik megemlékeztek az 1944-es megtorlásokról.

A képviselőnő javaslatát a szerb parlament nem magyar tagjai leszavazták. Pitiáner ügy.

Fontosabb dologgal vannak elfoglalva: a parlament új ügyrendi szabályzatával. Ez viszont azért izgalmas, mert a képviselők egyike-másika (Seselj vajda) olyannyira elragadtatta magát, hogy leköpte a házelnököt. Milosevic államfő megelégelte az ilyen neveletlenséget, amelynek szenvedő alanya éppen az egyik legközelebbi munkatársa, és megnyirbáltatta a képviselők jogait. Seseljt már korábban lecsukatták. A köpés miatt.

Visszafelé

Észak-Bácska rohamosan romló országútjainak jelenkori rémei a rend kék egyenruhás őrei. Akik újabban egy pisztolyszerűséggel „lövik be” az óvatlan autóst, aki nem ellenőrizte sebességmérőjének állását.

– 95!

– Látom, mennyi?

– 50 márka… de legyen csak 35.

Megértő ember. És még csak az iratokat sem kérte. Nem azért rendelték oda.

(Újvidék)

 

 

2019. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább