Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Eltűnnek a magyarok a tartományi közigazgatásból?
A tartományi ombudsman 2018. évi jelentéséből
Bozóki Antal
A magyarok száma a tartományi közigazgatási szervekben folyamatosan csökken: 2015-ben a dolgozók 6,14 százaléka, 2017-ban 5,05 százaléka, 2018-ban pedig már csak 4,88 százaléka volt (a lakosságban való 13 százalékkal szemben). Alulképviseltek a romák, a szlovákok, a horvátok és a románok is. Ez lenne a Pásztor Bálint köztársasági haladó véemeszes képviselő által megígért részarányos foglalkoztatás? Nem egyre növekvő részaránytalan foglalkoztatásról van itt szó? Bozóki Antal:
Zoran Pavlović tartományi ombudsman (polgári jogvédő) március 13-án átadta a tavalyi évre vonatkozó jelentését Pásztor Istvánnak, a Tartományi Képviselőház elnökének. A dokumentum a tartományi parlament következő ülésén kerül napirendre. Hogy ez pontosan mikor lesz, nem tudni. (...)
A nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel kapcsolatban az ombudsman megállapítja, hogy a nemzeti tanácsok véleménye az új megoldásokról „megosztott”. Egyes tanácsok úgy tartják, hogy „előrelépés történt az eddig szabályozásban”, mások viszont ennek az ellenkezőjét vélik. Ezek „felróják, hogy a törvényhozási tevékenységek kezdetén, nem alakult ki partneri viszony a hatalom és a nemzeti tanácsok között, mivel a kisebbségek nem befolyásolhatták a tervezet előkészítését és a későbbi szakaszban sem fogadták el azokat a pontokat, amelyekkel kapcsolatban a nemzeti tanácsok konszenzust értek el”.
Az ombudsman a törvénymódosításokkal kapcsolatban azonban nem foglalt el sem álláspontot, de még csak a véleményét sem fejtette ki. Megelégedett a törvény új megoldásainak ismertetésével/átmesélésével.
A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelmére vonatkozó törvény módosításaival kapcsolatban az ombudsman ismét csak a változások ismertetésre szorítkozik. Szerinte nagyon fontos újdonság a nemzetiségre vonatkozó adat bejegyzése, ami az anyakönyvekről szóló törvényben jutott kifejezésre. Ezzel kapcsolatba azonban egyetlen nem is megjegyzése, hanem inkább kérdése, hogy „ez a lehetőség miért csak a születési anyakönyvre vonatkozik és miért nem a házassági anyakönyvre is?”.
A nemzeti tanácsi választásokkal kapcsolatban az ombudsman ismét csak a választások már ismert lefolyását és eredményét ismerteti.
Egyrészt tájékoztat, hogy „számos választási lista képviselőinek állítása szerint a választások, de az egész választási kampányt is szabálytalanságok, nyomásgyakorlás, zsarolások és a v
szavazók vásárlása jellemezték”, másrészt pedig az állami intézmények hivatalos közleményeire hivatkozik, amelyek szerint „a nemzeti tanácsi választások problémamentesen, illetve szabálytalanságok észlelése nélkül zajlottak le”. A véleményt azonban a nemzeti tanácsi választásokról sem mondott. Arról sem, hogy esetleg a következő választásokon mit kellene tenni az észlelt problémák ne forduljanak elő.
A tartományi közigazgatási szervekben 2019. december 31-én – az ombudsman által beszerzett/közölt adatok alapján – a következő:
a lakosságban (százalékban) a tartományi közigazgatásban (százalékban)
horvátok 2,43 1,83
magyarok 13 4,88
montenegróiak 1,15 2,14
ruszinok 0,72 1,42
szerbek 66,76 72,94%
romák 2,19 0,51
románok 1,32 0,92
szlovákok 2,60 1,53
Az adatokból megállapítható, hogy a tartományi szervekben munkaviszonyban lévő szerb, a ruszin és a montenegrói száma meghaladja a tartomány összlakosságában való részvételét, a magyarok, a romák, a szlovákok, a horvátok és a románok pedig alulképviseltek.
(Ezen az sem változtat, hogy a tartományi közigazgatásban dolgozók 12,61 százaléka, míg a népszámláskor a lakosság 4,19 százaléka nem nyilatkozott a nemzeti hovatartozásáról. A 2017 évi jelentés 28. oldala szerint a nem nyilatkozók száma a közigazgatásban akkor 13 százalék volt.)
Az ombudsman táblázatban is kimutatja az egyes tartományi szervek kedvezőtlen nemzeti összetételét. Ehhez azonban semmilyen további kommentárt nem fűz – a számtalan ígéret, ajánlás, határozat ellenére, hogy a közigazgatásban biztosítani kell a részarányos foglalkoztatást. Elvárható-e volt ez egyáltalán a radikális/haladó-szocialista-véemeszes hatalmi koalíciótól?
Konferenciák és szakmai értekezletek részben az ombudsman beszámol arról, hogy 2018 áprilisában kétnapost nemzetközi konferenciát tartottak a (bizonyára nemzeti kisebbségi) nyelvről, kultúráról és identitásról.
Az értekezleten „megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak a többnemzetiségű környezetben, mint amilyen a mienk, büszkén és határozottan őrizniük kell a hagyományaikat, ápolni a kultúrájukat és nyelvüket, mivel ezek a vajdasági etnokulturális mozaik lényeges részét és gazdaságát képezik”. Ez lenne a kétnapos konferenciának az eredménye? Ebből is látszik, hogy semmi újat nem hozott!
Az ombudsman, a belgrádi Etnikai Kutatóközponttal – EK (Centar za istraživanje etniciteta CEI) közösen, 2018 februárjában kerekasztal vitát rendezett a nemzeti kisebbségeknek az állami szervekben és szolgálatokban való hatékony részvételéről, azzal a céllal, hogy felmérjék az helyzetet ezen a területen.
A témáról az EK utóbb A nemzeti kisebbségek hatékony részvétele Szerbia társadalmi és politikai életében címmel publikációt jelentetett meg. (Erről részletesen Az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása nem működik címmel írtam.) Az eredmény – a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetételére vonatkozó fenti adatokból – ismert.
A harmadik tanácskozást, amelyen az ombudsman képviselője is jelen volt, a nagybecskereki Polgári Társadalomfejlesztési Központ (Centar za razvoj civilnog društva – CDCS)[12] szervezte – A nemzeti viszonyügyi tanácsok és a nemzeti kisebbségi jogok a helyi közösségben címmel. Az ombudsman jelentésből azonban nem tűnik, hogy ez a tanácskozás milyen konkrét eredményt hozott a nemzeti kisebbségi jogok fejlesztése terén, azon kívül, hogy a CDCS és az ombudsman „együttműködési szerződést írt alá a kutatásokban, oktatási és kiadó tevékenységben való közös részvételről”.
A kutatások című részben a jelentés beszámol a nemzeti kisebbségi nyelvek alkalmazásáról a tartományi és az önkormányzati szervek hivatalos internet prezentációin.
Megállapítja, hogy a Tartományi Képviselőház, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkárság következetesen tiszteletben tartja a nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat, vagyis honlapjaik a nemzeti kisebbségek nyelvén is működnek. A Tartományi Pénzügyi Titkárság és a Tartományi Ifjúsági és Sporttitkárság kisebbségi nyelveken csak „tájékoztatót közöl a munkájáról”. (Tartományi Pénzügyi Titkárság honlapján az ellenőrzéskor azonban csak szerb nyelvű, cirill és latin betűs, az Ifjúsági és Sporttitkárság oldalán pedig szerb nyelvű, cirill betűs, és angol nyelvű információkat találtam.) A többi titkárság internetes oldalain „a nemzeti kisebbségi nyelvek nincsenek képviselve”.
A jelentésben az ombudsman megállapítja, hogy „az önkormányzatok többségében a hivatalos internet prezentációkon nem tartják tiszteletben a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának a hivatalos használatáról szóló előírásokat, amelyek használatát az alapszabállyal meghatározták”. – Veszélyeztetik ezzel a nemzeti kisebbségek jogát az anyanyelven való tájékoztatásra, illetve az önkormányzatok többsége a saját területén a nemzeti kisebbségek száméra lehetetlenné teszi a szavatolt jogok megvalósítását – írja az ombudsman jelentésében. Kivételt képeznek, ilyen tekintetben, Szabadka, Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Óbecse, valamint Bácspetrőc és Ópazova községek. Vannak olyan önkormányzatok is, amelyek az alapszabályukban előlátták a cirill és a latin betűs írásmód hivatalos használatát, a honlapjukon azonban csak cirill betűs írásmódot használnak (Bács, Begaszentgyörgy, Antalfalva).
Az ombudsman a tartományi és önkormányzati szerveknek ajánlást fogalmazott meg, miszerint „kezdjenek hozzá a hivatalos internet prezentációk kidolgozásához a nemzeti kisebbségi nyelveken, amelyek a munkájukban hivatalos használatban vannak”. Mivel az ajánlás az ún. puha joghoz (soft law) tartozik, kérdés, hogy egyáltalán mikor válik gyakorlattá?
Ennek a résznek a második témája a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvek és írások ismerete a tartományi közigazgatási szervekben (miért nem az önkormányzati hivatalokban is?).
Az ombudsman – 15 tartományi közigazgatási szerv adatai alapján – arra a következtetésre jutott, hogy „a hivatalos nyelv- és íráshasználat és a nemzeti kisebbségek megfelelő képviselete a hatalmi szervekben kielégítően van szabályozva”.
A továbbiakban azonban a jelentésből kiderül, hogy mindössze három (a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi és a Tartományi Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati) titkárság általános szabályzata látta elő bizonyos munkahelyeken feltételként a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretét.
A jelentés szerint „a tartományi közigazgatásban elégtelen azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik ismerik a nemzeti kisebbségi nyelveket, és akik képesek a Vajdaság Autonóm tartományban hivatalos használatban lévő nyelveken eljárások lefolytatására és a polgárokkal való kommunikálásra”.
Az ombudsman – ki tudja hányadik alkalommal – ajánlást fogalmazott meg, miszerint a közigazgatási szerveknek meg kell állapítani, „melyek azok a munkahelyek, amelyeken a polgárokkal való szóbeli és írásbeli kommunikálás a rendes munka része, illetve melyek azok a munkahelyek, amelynek a foglalkoztatottak közigazgatási eljárást folytatnak”, amelyeken „a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvismeret a munkahelyei besorolás feltétele”.
Jelentések, tanácskozások, látogatások, egyéb tevékenységek, médiák c. – többnyire érdektelen – részben az ombudsman beszámol, hogy a hivatal képviseli milyen tevékenységekben vettek részt, valamint, hogy „követte a sajtóban megjelent írásokat, amelyek és egyéb források alapján eljárásokat indított, amikor úgy értékelte, hogy sérültek a nemzeti kisebbségi jogok”. A szövegből azonban nem lehet megállapítani, hogy ezek a tevékenységek mennyiben segítették elő a nemzeti kisebbségi jogok fejlesztését, előmozdítását.
A statisztikai részből megtudjuk, hogy a polgárok panaszai alapján a jogvédői hivatalban 400 tárgyat hoztak létre, 71 eljárást pedig a hivatal a saját kezdeményezésére indított. Ezek között 335 tárgy az általános emberi jogok védelmére vonatkozott, 36 a nemzeti kisebbségi jogok, 69 a gyermekjogok, 31. pedig a nemi egyjogúságra vonatkozott.
A 36 nemzeti kisebbségi jogsérelmi panasz közül 21-ben a saját kezdeményezésére, 15-ben pedig a polgárok panasza alapján indított, hat esetben pedig a panaszt, illetékesség hiányában elvetett.[24]
A harminc nemzeti kisebbségi jogsérelmi tett panasz közül a jelentés hármat ismertet:
Az első a magyar nyelv hivatalos használatára vonatkozik, miszerint Nagykikindán már két éve nem lehet a kétnyelvű űrlapon anyakönyvi kivonatot kapni.
Az ombudsman a Nagykikindai városi közigazgatásnak elrendelte, hogy „minél rövidebb időn belül rendeljen elegendő számú kétnyelvű anyakönyvi kivonatot és ezzel biztosítsa, hogy – az anyakönyvek vezetéséről és az anyakönyvi kivonatokról szóló utasítással összhangban – az anyakönyvi kivonatokat, felek kérésére, ilyen űrlapokon adják ki”.
Köztudott viszont – ezzel ellentétben – hogy az anyakönyvekről szóló törvény módosításával január 1-jétől megszűnt a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadása.
A második a Román Nemzeti Tanácsa panasza, miszerint „Kevevára ki- és bejáratásnál a község elnevezése csak szerb nyelven, cirill és latin betűs írással van feltüntetve”. Ugyanez vonatkozik Deliblát és Homokos helységekre is, habár a község területén románok is élnek és hivatalos használatban van a román nyelv is. Az ombudsman „reményét fejezte ki, hogy a községi közigazgatás megteszi a szükséges intézkedéseket és olyan helységnévtáblákat helyez ki, amelyeken a feliratok összhangban lesznek a törvénnyel és a község alapszabályával”.
A harmadik szintén Román Nemzeti Tanácstól érkezett, amelyben rámutatott, hogy a (Torontál)szécsány községhez tartozó Szárcsán „eltávolították a helységnévtáblát, amelyen a helységnév román nyelven is ki volt írva”. A község területén hivatalos használatban van a szerb, a magyar és a román nyelv- és írás. Az ombudsman itt is úgy járt el, mint Kevevára esetében.
A jelentésből azonban nem derül ki, hogy a nemzeti kisebbségi jogsérelmek végül hogyan oldódtak meg, mivel az csak általában és százalékban fejezi ki ez eljárások eredményeit:
Az összességében 427 tárgy közül 222-ben folyt eljárás, amelyek közül 148 tárgy fejeződött be. Az esetek 42,68 százalékában „megállapítást nyert, hogy nem sérültek az emberi jogok, illetve nem állapítottak meg szabálytalanságot az eljárásban”, további „26,9 százalékában a megállapított szabálytalanságot az elkövető szerv az eljárás során elhárított”, az esetek további „10 százalékéban pedig az illetékes szervnek vélemény illetve ajánlás lett küldve”. „Az összes többi eset, amelyben vizsgálat folyt, úgy lett megoldva, hogy vagy másik szervben lettek megoldva, vagy a panasz benyújtója visszavonta azt”. Azt azonban, hogy a számok mögött valójában milyen panaszok is rejlenek, a jelentésből nem tudjuk meg.
***
A tartományi polgári jogvédőnek a 2018-as évre vonatkozó jelentésből megállapítható:
A magyarok száma a tartományi közigazgatási szervekben folyamatosan csökken: 2015-ben a dolgozók 6,14 százaléka, 2017-ban 5,05 százaléka, 2018-ban pedig már csak 4,88 százaléka volt (a lakosságban való 13 százalékkal szemben). Alulképviseltek a romák, a szlovákok, a horvátok és a románok is. Ez lenne a Pásztor Bálint köztársasági haladó véemeszes képviselő által megígért részarányos foglalkoztatás? Nem egyre növekvő részaránytalan foglalkoztatásról van itt szó?
A hivatalos nyelv- és íráshasználat és a nemzeti kisebbségek megfelelő (miért nem a részarányos?) képviselete a hatalmi szervekben kielégítően van ugyan szabályozva, de mindössze három (a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi és a Tartományi Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati) titkárság általános szabályzata látta elő bizonyos munkahelyeken feltételként a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretét.
A tartományi szervek közül csak a Tartományi Képviselőház, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkárság honlapjai működnek (ahol a vezető személy magyar) a nemzeti kisebbségek nyelvén is. A többi titkárság internetes oldalain „a nemzeti kisebbségi nyelvek nincsenek képviselve”.
„Az önkormányzatok többségében a hivatalos internet prezentációkon nem tartják tiszteletben a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának a hivatalos használatáról szóló előírásokat, amelyek használatát az alapszabállyal meghatározták”.
Nagyszámú panasz érkezett az általános emberi (335) és a nemzeti kisebbségi jogsérelem miatt, vagyis 371 (az összesen 471 panasz közül). Ez is megerősíti a civil szervezetek megállapítását, miszerint Szerbiában rosszabbodott az emberi jogok állapota.
A Tartományi Ombudsman a 2018-as évben 14 ajánlást intézett a tartományi közigazgatási szervekhez a nyelvhasználat területén megfigyelt hiányosságok, egyet pedig a pályázaton észlelt (ismételt) szabálytalanság elhárítására. Ez is azt mutatja, hogy még a tartományi szervek sem tartják be a vonatkozó jogszabályokat.
A Tartományi Ombudsman jelentésével az gond, hogy a Tartományi Képviselőház – a polgári jogvédőről szóló rendelete alapján – köteles ugyan napirendre tűzni az éves jelentést, de arról általában nem alakul ki érdemi vita.
Az ombudsman se használta ki eddig – a rendelet 17. szakaszának rendelkezést, miszerint „a begyűjtött önformációk alapján intézkedéseket javasol az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására”.
A 2018. évi információ alapján az ombudsmannak ilyen intézkedéseket kellet volna javasolni a Tartományi Képviselőháznak, de ez ezúttal is elmaradt. Csakúgy, mint a jelentésnek „a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok” alkalmazásáról és figyelemmel kísérésére vonatkozó része.
A Tartományi Képviselőház illetékeseinek sem jutott eddig eszébe, hogy az ombudsman jelentése alapján a T. ház határozott intézkedéseket fogadjon el az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok fejlesztésére, érvényesítésére. A jelen összetételtől azonban elvárható-e ez?
Következő cikk: Jugoszlávia bombázásának krónikája
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >