2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

A „kereteknél” nem jutottunk tovább

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Újabb elmulasztott alkalom volt ez a tanácskozás az anyanyelv használatának helyzetfelmérésére, pedig jelen volt Tobias Flessenkemper, az Európa Tanács belgrádi irodavezetője is, aki Zomborból bizonyára azzal a benyomással távozott, hogy ezen a területén minden a legnagyobb rendben van, pedig távolról sem. Bozóki Antal:

Március 12.

A „kereteknél” nem jutottunk tovább

A nemzeti kisebbségi nyelvhasználatról tanácskoztak Zomborban, az Európa Tanács (ET), az illetékes minisztérium, a városi közigazgatás, a nemzetek közötti viszonyokkal foglakozó tanács, a nemzeti tanácsok és a civil szervezetek képviselői.

„A tanácskozás a kisebbségi jogvédelem törvényi kereteinek bemutatását tűzte ki célul, különös tekintettel a helyi szintű nyelvhasználatra.”

Az ilyen tanácskozásokkal az a gondom, hogy az esetek legtöbbjében általános jellegűek. Ez abban nyilvánul meg, hogy ismertetik a kisebbségi jogvédelem jogi vonatkozásait. Elemzést viszont általában nem készítenek arról, hogyan valósulnak meg ezek a „keretek” a mindennapi gyakorlatban. Tiszteletben tarják-e a nemzeti kisebbség jogairól szóló nemzetközi egyezményeket és szerbiai jogszabályokat?

Zomborban is megelégedtek azzal a megállapítással, hogy „a helyi önkormányzat igyekszik megfelelni a (nemzeti – B.A.) sokszínűségből eredő kihívásoknak és a vonatkozó törvényes előírásoknak”. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, hogyan valósulnak meg a jogszabályok, milyen eredmények, problémák, elvárások vannak, arról viszont a sajtóban még csak utalást sem találtam.  Mint ahogy arról sem, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) ki „képviselte”, felszólalt-e a tanácskozáson és mit mondott. 

– 2018 a kisebbségek éve volt, mert ekkor sikerült továbbfejleszteni azokat az előírásokat, amelyek Szerbia területén biztosítják a nemzeti kisebbségek jogait. Sok problémát meg is oldottunk, ilyen például az anyakönyvi kivonatok kisebbségi nyelveken való kiadása. Ezek egyedi esetek és nem beszélhetünk rendszerbeli jogsértésekről, nyilatkozta Zomborban a Vajdasági RTV-nek (a délvidéki közéletben ismeretlen – B.A.) Ivana Antić, az államigazgatási és helyi önkormányzati minisztérium miniszterhelyettese.

Igen, a szerbiai előírásokat sikerült olyannyira továbbfejleszteni, hogy csökkentek a nemzeti kisebbségek korábban szerzett jogai, hogy a hivatalok a kétnyelvű anyakönyvi űrlapot most már csak szerb nyelven, cirill betűkkel tölthetik ki, hogy magyar tannyelvű általános iskola megszüntetését javasolják stb.

A nyilatkozatot készítő újságíró elmulasztott rákérdezni Ivana Antićra, hogy akkor hogy is „oldották meg” az anyakönyvi kivonatok kisebbségi nyelveken való kiadását? Így erről nem értesültünk. A nyilatkozatra sem reagált senki.

Újabb elmulasztott alkalom volt ez a tanácskozás az anyanyelv használatának helyzetfelmérésére, pedig jelen volt Tobias Flessenkemper, az Európa Tanács belgrádi irodavezetője is, aki Zomborból bizonyára azzal a benyomással távozott, hogy ezen a területén minden a legnagyobb rendben van, pedig távolról sem.

Az Európa Tanács 15 000 euró támogatást adott Zombornak a többnyelvű táblák kihelyezésére. Ez is azt mutatja, hogy Zomborban mennyire törődnek ezzel. Egy idő után ellenőrizni kellene, hogy ezt a pénzt mire költötték. A táblák kihelyezése egyébként is csak (formai) része a nemzeti kisebbségi nyelvhasználati jogoknak.   

A helyzet nem is lehet másmilyen, ha nincsenek képviselőink, akik ismerik a ismerik a nemzeti kisebbségi jogokat és kiállnak a közösség jogainak védelmében! Ezért nem is jutottuk/juthatunk a „kereteknél” tovább.  

Március 13.

Megérdemelte?

„A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki Kern Imrét, a szerbiai építési, közlekedési és infrastrukturális minisztérium államtitkárát Áder János, Magyarország köztársasági elnöke.

A kitüntetést az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi fogadáson adták át Palicson, a Vigadó konferenciatermében.

A Magyar Érdemrend tisztikeresztje „a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató személynek adható”.

A hivatalos (a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ honlapján lévő) adatok szerint Kern Imre, „1949-ben született Topolyán, az általános és a középiskolát Szabadkán végezte el, majd 1974-ben a belgrádi vegyészmérnöki karon szerzett oklevelet. 1992-ig a szabadkai Zorka vegyiművekben volt vezetői beosztásban. 1992 és 2002 között Szabadka község Végrehajtó Bizottságának elnöke, 2002 és 2004 között a tartományi Környezetvédelmi titkárság titkárhelyettese, 2007-től a Vajdasági Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettese. A VMSZ alapító tagja.” A szerb kormány – pártja javaslatára – 2017. július 14-én „újra kinevezte” államtitkárnak az Építésügyi, Közlekedési és Infrastruktúraügyi Minisztériumban.

Kern Imrét már első alkalommal sem lehetett volna/lett volna szabad kinevezni államtitkárnak, mivel a kinevezésekor már 67 éves, vagyis nyugdíjjogosult volt. Egyébként is mit dogozhat egy „vegyészmérnök” az Építésügyi, Közlekedési és Infrastruktúraügyi Minisztériumban? Mit ért az államigazgatáshoz? Ezekre a kérdésekre a választ talán abban kell keresni, hogy amikor a haladó VMSZ valakit tisztségre javasol, akkor a sem a kor, sem a képzettség/képesítés nem számít. A fontos az, hogy a jelölt jó pártkatona legyen. Kern Imre pedig a párt „alapító tagja”, vagyis 1995. június 17-étől. Kinevezése jutalom volt a párthűségért? Hogy nagyobb legyen a nyugdíja?

Mi változott az építésügyben és a közlekedésben, amióta Kern Imre az ágazat államtitkára? A két területhez, igaz, nem sokat értek, de olvasom, hogy a szerb-magyar határátkelőkön egyre tovább kell várakozni, hogy Újvidék és Belgrád között megszűnt a vasúti közlekedés, hogy a vonatok egyébként is lassabban közlekednek, mint a háború után, hogy a (2007-ben elkezdett) Szabadkai Népszínház épülete még mindig nem épült fel, hogy a Szabadkát elkerülő Y-ág is olyan lassan készül, mint a Luca széke…   

Balla Lajos idézte a mondást – annak kapcsán, hogy Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének adták a „Legeurópaibb” elnevezésű elismerést –, miszerint „a díj értékét az határozza meg, hogy ki adja és kinek”.

Mit tett, milyen érdemi vannak Kern Imrének „az ország (Magyarország – B.A.) fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában”? Negyvenöt szolgálati év után, nem kellett volna már nyugdíjba vonulnia?

Aki úgy gondolja, hogy megérdemli a kitüntetést, gratuláljon neki!

Március 13.

Kinek, minek készül?

Zoran Pavlović tartományi ombudsman átadta a tavalyi évre vonatkozó jelentését Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elnökének. A dokumentum a tartományi parlament következő ülésén kerül napirendre.

A 98 oldal terjedelmű jelentés a az ombudsmani hivatal honlapján található (https://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/2142/Godisnji_izvestaj_PZG-ombudsmana_2018.pdf)

A sajtónak az ombudsman munkáját is figyelemmel kellene kísérnie, éppúgy, mint a hatalmi szervek tevékenységét.  Azért is, mivel a jelentésnek tartalmaznia kell az ombudsman észrevételeit, a polgárok panaszaival kapcsolatos különféle intézkedéseit és a közigazgatási szervek munkájára vonatkozó ajánlásait, és persze a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését. 

Eddig csak két rövidhír láttam a jelentés átadásáról. Egyetlen olyan írással nem találkoztam, amely mérvadóan foglalkozott volna az ombudsman jelentésének legalább a nemzeti kisebbségi jogvédelemre vonatkozó részével (16-37 oldala). Azzal, hogy hogyan látja az ombudsman a nemzeti kisebbségek helyzetét, hogyan alakul a közigazgatási foglalkoztatottak nemzetiségi összetétele, történtek-e jogsértések? Ennyire nem érdekli az újságírókat és a médiát, hogy milyen jelentést készített az ombudsman, és hogy az megfelel-e a valóságnak. A Tartományi Képviselőház is eddig általában érdemi vita nélkül fogadta el az ombudsman éves jelentéseit. Kinek és minek is készül akkor egyáltalán?

Március 14-20.

Bezárás helyett összevonás?

Status quo (A fennálló állapot/jelenlegi állapot fenntartása/megtartása – B.A.) ezt javasolták a Petőfi Sándor Általános Iskola bezárásának javaslatáról az óbecsei „községházán” – eléggé kisszámú részvevővel – megtartott „közvitán”.

Jelen volt a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) két legfelelősebb vezetője, Hajnal Jenő, a testület elnöke és Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke is. Ott volt Lulić Emil „az MNT munkatársa” is, akiről nem tudni milyen felhatalmazással, (ismét) az MNT nevében szólalt fel.

Nem találtam adatot arról, hogy az óbecsei székhelyű Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) nevű párt képviselője részt vett volna az ülésen, és a sajtó az MNT VB oktatással megbízott tagja részvételét sem említette.

Az ülés után a Hajnal Jenő nyilatkozott a sajtónak: „Csak a törvény paragrafusai mögé bújva, a törvény adta egyéb lehetőségek figyelembe vétele nélkül ez a munkacsoport el akar törölni egy magyar többségű iskolát egy olyan városrészben, ahol többségben magyarok élnek. Ez elfogadhatatlan”.

A községi tanács március 19-i határozata alapján a Petőfi Sándor Általános Iskola megszüntetését előirányzó, az általános iskolai kialakításáról szóló javaslata visszakerült a munkacsoport elé, hogy az módosításokat eszközöljön rajta, így várható, hogy végül mégsem zárják majd be az iskolát – tudta meg a Becsei Mozaik portál.

– A községi tanács azt javasolta a munkacsoportnak, hogy ne zárják be az iskolát, hanem két iskolát vonjanak össze – nyilatkozta a Becsei Mozaik portálnak Dragan Tošić polgármester.

Óbecse községben még mindig a magyarok vannak (relatív) többségben. A lakosság 45,49 százalékét adják (a 2011-es népszámlálási adatok szerint). A legfontosabb (polgármesteri, polgármester helyettesi a Községi Képviselő-testület elnöki, titkári, titkárhelyettesi) funkciókat – a nevek alapján – azonban szerb nemzetiségűek töltik be. A képviselő-testület (fikusz?) alelnöke magyar a (foglalkozása szerint könyvtáros és hitoktató, a VMSZ képviselője). A képviselők közül az Aleksandar Vučić – Szerbia győz csoportnak 18 (köztük két magyar), a VMSZ–Vajdasági Magyar Demokrata Párt–Magyar Egységpárt– Pásztor István csoportnak hét, a Szerb Megújhodási Mozgalom – Mindenki Óbecséért csoportnak öt, a Magyar Mozgalom–VMDK csoportnak négy, három képviselő pedig az Elég volt – Saša Radulović képviselőcsoport tagja. Hol van itt a hatalom gyakorlásában és a közigazgatási szervekben való – Pásztor Bálint által annyit emlegetett – részarányos részvétel és foglalkoztatás?

Ilyen felállás mellett nem csoda, ha a magyarok kiszorulnak a döntéshozatali folyamatokból. A magyar pártok egymással rivalizálása, még akkor is, amikor közösségi érdekekről van szó, meghozza/meghozta az „eredményt”. A jelekből ítélve, Óbecsén nem csak a Petőfi Sándor Általános Iskola körül vannak problémák…

Félő, hogy az az iskolák összevonása – a közösségi tiltakozás ellenére – csak a Petőfi megszüntetésének első fázisa lesz. Amennyiben megszűnik az iskola önálló jogi státusa, könnyebb lesz bezárni. Az összevonást sem szabad elfogadni!

 

2019. március 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább