2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Jócókám, várj meg a fenti cukiban!

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Jovan Obradović Joca vagy ahogyan sokan a barátai közül hívták a Kuvar még a 69. évét sem érte meg. A hatvanas és hetvenes években elválaszthatatlan barátok voltunk. A harmadik társunk, akinek rejtelmes okok miatt Musa volt a beceneve (Radoslav Nemedi) már évekkel ezelőtt elhunyt. Joca a balkáni vadkapitalizmus áldozatává vált. Nyugodj nagyobb békében, mint földi életedben, kedves haverom!

A Beatles és a Rolling Stones idejében voltunk gimnazisták, és erről még vitaesteket is rendeztünk, sok zenével és meglehet dugi piával is, bár erre nem emlékszem tisztán. És már arra sem, hogy Jócó (jó magyarosan) kinek a pártján állt. Én Beatles-párti voltam. Azóta tudom a konformizmus és nem a lázadás oldalán. Később ez megváltozott.

Szóval Jovica a párhuzamos szerbhorvát osztályban járt, de az izgalmas szabadkai utcákon egymásra találtunk. Elválaszthatatlanok lettünk mi hárman. Ezt később összezilálta egy szerelmi háromszög, amiből Joca kimaradt, így csak Musa meg én távolodtunk el egymástól. Innen visszatekintve természetesen az egész egy gyerekes marhaság volt. De hát akkor a „férfibüszkeség” tombolt. Az affér harmadik szereplője Németországban él, hálistennek egészségben és a bonyolódó világunkra a fiatalkorunkhoz méltó nyitottsággal tekint.

Musa, Joca és én (mellesleg akkoriban magyarul és szerbhorvátul kommunikáltunk mindhárman, pedig Jovicának semmilyen magyar kötődése nem volt) sokfelé megfordultunk a szabadkai éjszakában. Többször megtettük a Palics-Szabadka útvonalat gyalog, ha lekéstük az utolsó hajnali buszt. Intim közelségbe kerültünk a fájronttal. Mindig túl korán érkezett. A Pipacsban az egyik távoli rokonom volt a prímás, akinek családját többször a záróra után, a zenészrokon visszautasíthatatlan invitálására, meglátogattunk. Az asszony és a gyerekek őszinte örömére.

A Tolnai bácsi mindannyiunkat lerajzolt valamelyik kocsmában, amikor éppen lelépett az éppen soros aggok házából. Beszélni már csak motyogva tudott, de a keze magabiztosan fogta a ceruzát.

Palicson a főbejárattal szemben egyik éjszaka virággal díszítettünk fel egy, az asztalra dőlve, békésen alvó törzsvendéget. A művészetek iránt teljesen érzéketlen rendőrök bekísértek bennünket a helyi őrsre. Komolyabb következménye nem lett az ügynek.

Jócónak nagyon szigorú katonatiszt apja volt, aki többször is bezárta a szobájába, nehogy a barátaival elmenjen csavarogni. Emiatt nem jöhetett el Muszával és velem az adriai túránkra, amikor a hetvenes évek legeslegelején egy Skodával elindultunk a Dunára (nem tudom miért, mert pecázni egyikünk sem szeretett) és útközben meggondoltuk magunkat, és végigautóztuk Pulától Igraneig a tengerpartot. Ennek az ügynek is romantikus háttere volt, de Jovicát ezt nem érintette. Ő csak a kalandról maradt le.

Hármunk közül csak én mentem el Szabadkáról egyetemre. Belgrádból azonban gyakran hazajártam hétvégeken (másik felejthetetlen barátommal, a megboldogult Klein Péterrel). Jócóék mindig vártak, kezdődhetett a móka.

Jovica élete valahol a gimnázium után siklott ki. Belekezdett helyi főiskolákba, de igazából már nem tudta lekötni a tanulás. Szerelmi csalódásai is akadtak. A pia is egyre több lett. Valószínűleg otthon is meg kellett küzdenie a katonai szigorral. Egy váratlan fordulattal elment valamilyen szaktanfolyamra, és marós lett. A Severben helyezkedett el.

Akkortájt jött a háborúval egybekötött rendszerváltás. Megkezdődött a vadkapitalizmus és lecsapott a legsebezhetőbbekre. Közöttük Jócóra is.

Kimaradt egy periódus a barátságunkból, mert másfél évtizedig Pesten, Münchenben meg Prágában voltam, ezért az akkori részleteket valójában soha nem bogoztam ki. Mindenesetre Jovica a Sever tönkre tétele után évekig pereskedett, mert az anyagi körülményeihez képest nagyobb összeggel maradtak adósak neki. Az apja időközben meghalt, és ők, ketten az anyjával, az Obradović néni özvegyi nyugdíjából éltek. Csak egy-két évvel ezelőtt kapta meg a saját nyugdíját. El tudják képzelni mekkorát. Az édesanyja is nemrégen hunyt el. Jovica évekig ápolta és főzött rá.

Az utolsó házasságából született egy lánya, akiről sokszor beszéltünk, annál is inkább, mert egykorú az én Tímeámmal.

Amikor újranyitottuk a Bódis cukrászdát, Jocó is gyakran bejárt. Megivott egy-két sört és elmesélt néhány viccet.

A legutóbbi időkben a piacon egy bódészerű csapszékben szokott előfordulni.

Már mendemondává vált, hogy a hétvégek előtt elkarikázott a cukrászda előtt és egy pillanatra megállva kérdően az ott ülő haverokra nézett: Došao je?

Jócókám, várj meg a fenti cukiban!

 

 

2019. január 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább