Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Jócókám, várj meg a fenti cukiban!
Bódis Gábor
Jovan Obradović Joca vagy ahogyan sokan a barátai közül hívták a Kuvar még a 69. évét sem érte meg. A hatvanas és hetvenes években elválaszthatatlan barátok voltunk. A harmadik társunk, akinek rejtelmes okok miatt Musa volt a beceneve (Radoslav Nemedi) már évekkel ezelőtt elhunyt. Joca a balkáni vadkapitalizmus áldozatává vált. Nyugodj nagyobb békében, mint földi életedben, kedves haverom!
A Beatles és a Rolling Stones idejében voltunk gimnazisták, és erről még vitaesteket is rendeztünk, sok zenével és meglehet dugi piával is, bár erre nem emlékszem tisztán. És már arra sem, hogy Jócó (jó magyarosan) kinek a pártján állt. Én Beatles-párti voltam. Azóta tudom a konformizmus és nem a lázadás oldalán. Később ez megváltozott.
Szóval Jovica a párhuzamos szerbhorvát osztályban járt, de az izgalmas szabadkai utcákon egymásra találtunk. Elválaszthatatlanok lettünk mi hárman. Ezt később összezilálta egy szerelmi háromszög, amiből Joca kimaradt, így csak Musa meg én távolodtunk el egymástól. Innen visszatekintve természetesen az egész egy gyerekes marhaság volt. De hát akkor a „férfibüszkeség” tombolt. Az affér harmadik szereplője Németországban él, hálistennek egészségben és a bonyolódó világunkra a fiatalkorunkhoz méltó nyitottsággal tekint.
Musa, Joca és én (mellesleg akkoriban magyarul és szerbhorvátul kommunikáltunk mindhárman, pedig Jovicának semmilyen magyar kötődése nem volt) sokfelé megfordultunk a szabadkai éjszakában. Többször megtettük a Palics-Szabadka útvonalat gyalog, ha lekéstük az utolsó hajnali buszt. Intim közelségbe kerültünk a fájronttal. Mindig túl korán érkezett. A Pipacsban az egyik távoli rokonom volt a prímás, akinek családját többször a záróra után, a zenészrokon visszautasíthatatlan invitálására, meglátogattunk. Az asszony és a gyerekek őszinte örömére.
A Tolnai bácsi mindannyiunkat lerajzolt valamelyik kocsmában, amikor éppen lelépett az éppen soros aggok házából. Beszélni már csak motyogva tudott, de a keze magabiztosan fogta a ceruzát.
Palicson a főbejárattal szemben egyik éjszaka virággal díszítettünk fel egy, az asztalra dőlve, békésen alvó törzsvendéget. A művészetek iránt teljesen érzéketlen rendőrök bekísértek bennünket a helyi őrsre. Komolyabb következménye nem lett az ügynek.
Jócónak nagyon szigorú katonatiszt apja volt, aki többször is bezárta a szobájába, nehogy a barátaival elmenjen csavarogni. Emiatt nem jöhetett el Muszával és velem az adriai túránkra, amikor a hetvenes évek legeslegelején egy Skodával elindultunk a Dunára (nem tudom miért, mert pecázni egyikünk sem szeretett) és útközben meggondoltuk magunkat, és végigautóztuk Pulától Igraneig a tengerpartot. Ennek az ügynek is romantikus háttere volt, de Jovicát ezt nem érintette. Ő csak a kalandról maradt le.
Hármunk közül csak én mentem el Szabadkáról egyetemre. Belgrádból azonban gyakran hazajártam hétvégeken (másik felejthetetlen barátommal, a megboldogult Klein Péterrel). Jócóék mindig vártak, kezdődhetett a móka.
Jovica élete valahol a gimnázium után siklott ki. Belekezdett helyi főiskolákba, de igazából már nem tudta lekötni a tanulás. Szerelmi csalódásai is akadtak. A pia is egyre több lett. Valószínűleg otthon is meg kellett küzdenie a katonai szigorral. Egy váratlan fordulattal elment valamilyen szaktanfolyamra, és marós lett. A Severben helyezkedett el.
Akkortájt jött a háborúval egybekötött rendszerváltás. Megkezdődött a vadkapitalizmus és lecsapott a legsebezhetőbbekre. Közöttük Jócóra is.
Kimaradt egy periódus a barátságunkból, mert másfél évtizedig Pesten, Münchenben meg Prágában voltam, ezért az akkori részleteket valójában soha nem bogoztam ki. Mindenesetre Jovica a Sever tönkre tétele után évekig pereskedett, mert az anyagi körülményeihez képest nagyobb összeggel maradtak adósak neki. Az apja időközben meghalt, és ők, ketten az anyjával, az Obradović néni özvegyi nyugdíjából éltek. Csak egy-két évvel ezelőtt kapta meg a saját nyugdíját. El tudják képzelni mekkorát. Az édesanyja is nemrégen hunyt el. Jovica évekig ápolta és főzött rá.
Az utolsó házasságából született egy lánya, akiről sokszor beszéltünk, annál is inkább, mert egykorú az én Tímeámmal.
Amikor újranyitottuk a Bódis cukrászdát, Jocó is gyakran bejárt. Megivott egy-két sört és elmesélt néhány viccet.
A legutóbbi időkben a piacon egy bódészerű csapszékben szokott előfordulni.
Már mendemondává vált, hogy a hétvégek előtt elkarikázott a cukrászda előtt és egy pillanatra megállva kérdően az ott ülő haverokra nézett: Došao je?
Jócókám, várj meg a fenti cukiban!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >