Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Nicolas Sarkozy 2008. május 1-jén bejelentette: Maradt még két napunk, hogy likvidáljuk 68 örökségét.”. Azt hiszem a mai populistáknak sikerült. Mi mást tehetek, éjszaka Lennon Forradalom című dalát hallgatom. Végel László:
2018., október 18., csütörtök
A Fiatal Írók Szövetségének tanácskozása 1968-ról. Úgy éreztem magam, mintha magyar vákuumba kerültem volna, amit nagyrészt az teremtett, hogy Magyarországon nem volt 68, legfeljebb néhány értelmiség vetette vigyázó szemét Párizsra. 68 hiánya nem csak a jelenkor magyar politikában, hanem az egész szellemi életben, természetesen az irodalomban is érzékelhető. Az érdeklődés elmaradt, a fiatal írókat nem érdekli ez a „múlt,” csak néhányan üldögéltek a teremben. Távol áll tőlem, hogy idealizáljam 1968-at, megtapasztaltam a törékenységét, írtam is kudarcáról eleget, Azt pedig külön fájlaltam, hogy az állam és a párt manapság milyen könnyedén elcsábítja saját egykori kritikusait. Ezen rágódva olvasom a hírt, hogy Daniel Cohn Bendit Forget 68 (Felejtsd el 68-at) címmel a napokban könyvet jelentetett meg. Miért kell elfelejteni azt az eseményt, amelynek ő is cselekvő részvevője volt? Miért nevezte a hatvannyolcat a bolíviai dzsungelben Che Guevarával együtt harcoló, manapság magát haladó szellemű reakciósnak nevező Regis Debray a multinacionális kapitalizmust revitalizáló csapdának. Igaz, ők a párizsi diáklázadásról írnak, én viszont a „vörös burzsoáziát” kiátkozó belgrádi eseményekre gondolok. Mindkettő baloldali színezetű volt, de meghatározó különbséggel. Az első a kapitalista rendszer ellen lépett fel, a második pedig a szocializmus végzetes deformációját jelezte, lehetséges, hogy ez volt az utolsó nagy kísérlet a szocializmus megmentésére. Mindkettő gyorsan kifulladt, akárcsak a legtöbb rendszerellenes lázadás a XX. század második felében. A kifulladással kapcsolatban fontosnak tartom, együtt olvasni az Egy makró emlékiratait és az Áttüntetéseket. Az első regényemben a szocializmus világában élő kiábrándult, hitehagyott, nemzedékről írtam, az Áttüntetésekben pedig ugyanennek a nemzedéknek az árulásáról. Mai szemmel pedig a 68-ban távoli üzenetet látok egy kísérletről, amelyet éppen a kudarca miatt érdemes számontartani, hiszen a kudarcok folyamatosan ismétlődnek, ránk nehezednek, és egyre nagyobb kompromisszumra kényszerítenek bennünket. Hatvannyolc elvetélt lázadás volt, csak az a baj, hogy azóta nem találtunk ki jobbat. Mit örököltünk tőle? Csak valamiféle narcisztikus individualizmust, eszképista irodalmi avantgardizmust… amely a művészet autonómiáját mímelve könnyelműen behódolt korunk populizmusának azzal a vigasszal, hogy csak jöjjenek az az új barbárok, mi majd megbújunk (azzal a hiedelemmel, hogy nem érdekel bennünket a valóság) és ápoljuk kertjeinket. Ebben reménykedik korunk modern Nárcisza: dölyfösön „elviseli” a populista megaláztatást. Attól félek, hogy Regis Debray-nek igaza van. „A neonkapitalizmus az ellenkultúra összes erényével ékeskedve nyer teret”. A kudarcról tehát számot kell adni, nem feledkezve meg arról, hogy kik azok, akik manapság ki akarják iktatni a hatvannyolcat az emlékezetünkből. Nicolas Sarkozy 2008. május 1-jén bejelentette: Maradt még két napunk, hogy likvidáljuk 68 örökségét.”. Azt hiszem a mai populistáknak sikerült. Mi mást tehetek, éjszaka Lennon Forradalom című dalát hallgatom.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >
Deli Andor, a megtollasodott pártkatona
Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >
Mindenütt átutazó
Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >
Pásztor-kultusz építés
Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >
Amikor jön a vonat
Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >
Mindenki feleljen a saját tetteiért!
A fotón (Nyilas) mögött jól látszik, a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >
Hátha nem lesz csendes
Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >
Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban
Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >
Vigyázz, jön a vonat!
De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >
Hátha!
Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >
Pásztort választott magának a VMSZ nyája!
Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >
Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!
A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy valamiféle >