2020. december 4. péntek
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Nicolas Sarkozy 2008. május 1-jén bejelentette: Maradt még két napunk, hogy likvidáljuk 68 örökségét.”. Azt hiszem a mai populistáknak sikerült. Mi mást tehetek, éjszaka Lennon Forradalom című dalát hallgatom. Végel László:

2018., október 18., csütörtök

A Fiatal Írók Szövetségének tanácskozása 1968-ról. Úgy éreztem magam, mintha magyar vákuumba kerültem volna, amit nagyrészt az teremtett, hogy Magyarországon nem volt 68, legfeljebb néhány értelmiség vetette vigyázó szemét Párizsra. 68 hiánya nem csak a jelenkor magyar politikában, hanem az egész szellemi életben, természetesen az irodalomban is érzékelhető. Az érdeklődés elmaradt, a fiatal írókat nem érdekli ez a „múlt,” csak néhányan üldögéltek a teremben. Távol áll tőlem, hogy idealizáljam 1968-at, megtapasztaltam a törékenységét, írtam is kudarcáról eleget, Azt pedig külön fájlaltam, hogy az állam és a párt manapság milyen könnyedén elcsábítja saját egykori kritikusait. Ezen rágódva olvasom a hírt, hogy Daniel Cohn Bendit Forget 68 (Felejtsd el 68-at) címmel a napokban könyvet jelentetett meg. Miért kell elfelejteni azt az eseményt, amelynek ő is cselekvő részvevője volt? Miért nevezte a hatvannyolcat a bolíviai dzsungelben Che Guevarával együtt harcoló, manapság magát haladó szellemű reakciósnak nevező Regis Debray a multinacionális kapitalizmust revitalizáló csapdának. Igaz, ők a párizsi diáklázadásról írnak, én viszont a „vörös burzsoáziát” kiátkozó belgrádi eseményekre gondolok. Mindkettő baloldali színezetű volt, de meghatározó különbséggel. Az első a kapitalista rendszer ellen lépett fel, a második pedig a szocializmus végzetes deformációját jelezte, lehetséges, hogy ez volt az utolsó nagy kísérlet a szocializmus megmentésére.  Mindkettő gyorsan kifulladt, akárcsak a legtöbb rendszerellenes lázadás a XX. század második felében. A kifulladással kapcsolatban fontosnak tartom, együtt olvasni az Egy makró emlékiratait és az Áttüntetéseket. Az első regényemben a szocializmus világában élő kiábrándult, hitehagyott, nemzedékről írtam, az Áttüntetésekben pedig ugyanennek a nemzedéknek az árulásáról. Mai szemmel pedig a 68-ban távoli üzenetet látok egy kísérletről, amelyet éppen a kudarca miatt érdemes számontartani, hiszen a kudarcok folyamatosan ismétlődnek, ránk nehezednek, és egyre nagyobb kompromisszumra kényszerítenek bennünket. Hatvannyolc elvetélt lázadás volt, csak az a baj, hogy azóta nem találtunk ki jobbat. Mit örököltünk tőle? Csak valamiféle narcisztikus individualizmust, eszképista irodalmi avantgardizmust… amely a művészet autonómiáját mímelve könnyelműen behódolt korunk populizmusának azzal a vigasszal, hogy csak jöjjenek az az új barbárok, mi majd megbújunk (azzal a hiedelemmel, hogy nem érdekel bennünket a valóság) és ápoljuk kertjeinket. Ebben reménykedik korunk modern Nárcisza: dölyfösön „elviseli” a populista megaláztatást. Attól félek, hogy Regis Debray-nek igaza van. „A neonkapitalizmus az ellenkultúra összes erényével ékeskedve nyer teret”. A kudarcról tehát számot kell adni, nem feledkezve meg arról, hogy kik azok, akik manapság ki akarják iktatni a hatvannyolcat az emlékezetünkből. Nicolas Sarkozy 2008. május 1-jén bejelentette: Maradt még két napunk, hogy likvidáljuk 68 örökségét.”. Azt hiszem a mai populistáknak sikerült. Mi mást tehetek, éjszaka Lennon Forradalom című dalát hallgatom.

 

2019. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább