Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Nicolas Sarkozy 2008. május 1-jén bejelentette: Maradt még két napunk, hogy likvidáljuk 68 örökségét.”. Azt hiszem a mai populistáknak sikerült. Mi mást tehetek, éjszaka Lennon Forradalom című dalát hallgatom. Végel László:
2018., október 18., csütörtök
A Fiatal Írók Szövetségének tanácskozása 1968-ról. Úgy éreztem magam, mintha magyar vákuumba kerültem volna, amit nagyrészt az teremtett, hogy Magyarországon nem volt 68, legfeljebb néhány értelmiség vetette vigyázó szemét Párizsra. 68 hiánya nem csak a jelenkor magyar politikában, hanem az egész szellemi életben, természetesen az irodalomban is érzékelhető. Az érdeklődés elmaradt, a fiatal írókat nem érdekli ez a „múlt,” csak néhányan üldögéltek a teremben. Távol áll tőlem, hogy idealizáljam 1968-at, megtapasztaltam a törékenységét, írtam is kudarcáról eleget, Azt pedig külön fájlaltam, hogy az állam és a párt manapság milyen könnyedén elcsábítja saját egykori kritikusait. Ezen rágódva olvasom a hírt, hogy Daniel Cohn Bendit Forget 68 (Felejtsd el 68-at) címmel a napokban könyvet jelentetett meg. Miért kell elfelejteni azt az eseményt, amelynek ő is cselekvő részvevője volt? Miért nevezte a hatvannyolcat a bolíviai dzsungelben Che Guevarával együtt harcoló, manapság magát haladó szellemű reakciósnak nevező Regis Debray a multinacionális kapitalizmust revitalizáló csapdának. Igaz, ők a párizsi diáklázadásról írnak, én viszont a „vörös burzsoáziát” kiátkozó belgrádi eseményekre gondolok. Mindkettő baloldali színezetű volt, de meghatározó különbséggel. Az első a kapitalista rendszer ellen lépett fel, a második pedig a szocializmus végzetes deformációját jelezte, lehetséges, hogy ez volt az utolsó nagy kísérlet a szocializmus megmentésére. Mindkettő gyorsan kifulladt, akárcsak a legtöbb rendszerellenes lázadás a XX. század második felében. A kifulladással kapcsolatban fontosnak tartom, együtt olvasni az Egy makró emlékiratait és az Áttüntetéseket. Az első regényemben a szocializmus világában élő kiábrándult, hitehagyott, nemzedékről írtam, az Áttüntetésekben pedig ugyanennek a nemzedéknek az árulásáról. Mai szemmel pedig a 68-ban távoli üzenetet látok egy kísérletről, amelyet éppen a kudarca miatt érdemes számontartani, hiszen a kudarcok folyamatosan ismétlődnek, ránk nehezednek, és egyre nagyobb kompromisszumra kényszerítenek bennünket. Hatvannyolc elvetélt lázadás volt, csak az a baj, hogy azóta nem találtunk ki jobbat. Mit örököltünk tőle? Csak valamiféle narcisztikus individualizmust, eszképista irodalmi avantgardizmust… amely a művészet autonómiáját mímelve könnyelműen behódolt korunk populizmusának azzal a vigasszal, hogy csak jöjjenek az az új barbárok, mi majd megbújunk (azzal a hiedelemmel, hogy nem érdekel bennünket a valóság) és ápoljuk kertjeinket. Ebben reménykedik korunk modern Nárcisza: dölyfösön „elviseli” a populista megaláztatást. Attól félek, hogy Regis Debray-nek igaza van. „A neonkapitalizmus az ellenkultúra összes erényével ékeskedve nyer teret”. A kudarcról tehát számot kell adni, nem feledkezve meg arról, hogy kik azok, akik manapság ki akarják iktatni a hatvannyolcat az emlékezetünkből. Nicolas Sarkozy 2008. május 1-jén bejelentette: Maradt még két napunk, hogy likvidáljuk 68 örökségét.”. Azt hiszem a mai populistáknak sikerült. Mi mást tehetek, éjszaka Lennon Forradalom című dalát hallgatom.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >
Az Utolsó Vajdasági
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók
Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >
Sinkó, Herceg és Tito
Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >