2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„Hajnal Jenő: Nem akarok együttműködni árulókkal, köszönöm szépen!”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Láttuk, tapasztaltunk, hogy az elmúlt négy év során mire volt képes és mire nem Hajnal Jenő, Jerasz Anikó és Paskó Csaba. Kérdés, hogy a „csúcsvezetőség” többi tagja is mit fog felmutatni? A munkájukat figyelemmel kell követni és a konkrét eredmények alapján külön-külön értékelni! Bozóki Antal:

December 5.

Kovács Elvira „elégedett”

A Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeinek helyzetével ismerkedett Fernand de Varennes, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári épületében szervezett konferencián. De Varrenes az Európai Nemzetiségek Föderációja (FUEN) és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) szervezésében érkezett háromnapos látogatásra Erdélybe.

Vince Loránt az FUEN elnöke az MTI-nek elmondta: Talán első alkalommal lépünk ki magyar ügyekkel a kisebbségi jogvédelem európai kereteiből. Ezzel új lehetőségeket nyitunk, hiszen közvetlenül tájékoztathatjuk az ENSZ-t a helyzetünktől. Arra számítunk, hogy az itt szerzett információkat Fernand de Varrenes magával viszi, és amikor különböző jelentések készülnek az ENSZ emberi jogi bizottságában, ezekben azok a felvetések is megjelennek, amelyekkel a mostani megbeszélések során találkozott”.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) által irányított Magyar Szó, az eseményről, a szerző megjelölése nélküli közölt írásában, ez olvasható: „Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője, a létező, de alkalmazhatatlan szlovákiai kisebbségi törvényről tartott előadást”.

Kovács Elvira (aki „valamiért” nem vette még fel a férje, Voislav Milosavljević nevét) általában kisebbségi ügyekben képviseli a pártját. Hihetetlennek, habár nem elképzelhetetlennek is tartottam viszont, hogy az „alkalmazhatatlan szlovákiai kisebbségi törvényről tartott előadást”.

A Transidex kolozsvári hírportál aztán közli, hogy Kovács Elvira mégsem a szlovákiai, hanem a szerbiai magyar kisebbség jogainak érvényesüléséről beszélt: „Elmondta, a szerbiai kisebbségi kerettörvénnyel elégedett, azonban problémát jelent az, hogy a törvények sokszor nincsenek összehangolva. Az alkotmány szavatolja az arányos képviseletet minden szinten, azonban a helyi hatóságok szintjén ez nem mindig teljesül. A közszolgák, rendőrök sokszor nem beszélik a kisebbségi nyelvet, noha 15%-os kisebbség esetén, helyi szinten az adminisztrációban is használható az adott kisebbség nyelve. További problémát jelent, hogy sokszor maguk a kisebbségek nem ismerik jogaikat”.

A romániai magyar portálon megjelent írás arra utal, hogy a Magyar Szó tévesen tájékoztatta az olvasóit. A lap később sem közölt helyesbítést, és – úgy látszik – Kovács Elvira sem tartotta ezt fontosnak.

Egy közszolgálati lapnak kötelessége lenne viszont az olvasóit részletesen tájékoztatni, mit is mondott Kovács Elvira – a haladó VMSZ/BMC nevében – a jogaink érvényesüléséről az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottjának. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen információk jutnak el Fernand de Varenneshez a délvidéki magyarság helyzetéről. Ez azonban továbbra is úgy lesz, ameddig itt nálunk is nem alakul egy olyan kisebbségi jogvédő civil szervezet, amelyik képviselni tudja a magyar közösséget – úgy Szerbiában, mint külföldön. 

December 8.

Nem lesznek magyar jogászok!    

Vajdasági Magyar Jogászegylet (VMJE) A digitalizáció vívmányai címmel tartotta meg „negyedik jogászkonferenciáját” Karlócán. Az értekezletnek, melyet Nyilas Mihály, a VMJE elnöke nyitott meg, „mintegy 70 résztvevője volt”.

A konferencia, mint az elnevezéséből is látszik, tematikus volt, azzal a céllal, hogy „keresztmetszetet adjon a digitalizáció helyzetéről a jogban”.

Nem is azzal van a problémám, hogy miről tárgyalt a VMJE, hanem hogy miről nem. A VMJE-vel is ugyanaz a helyzet, mint a Vajdasági Magyar Tudományos Társasággal (VMTT).  Mindkét szervezet kerüli ugyanis az itteni magyarságot érintő – ez esetben – időszerű jogi kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalást, aminek bármilyen politikai jellege is van, illetve lehet. Pedig már az is politika, hogy miről tárgyal, illetve miről nem.

Az újvidéki Jogtudományi Karon „még mindig nem szervezik meg magyar nyelven a felvételit, és ennek következtében egyre kevesebben választják ezt a pályát”. Mondta ezt Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár, a VMJE elnöke a sajtónak, de a konferencia ezzel kapcsolatban hivatalosan nem foglalt állást. Erre a jogi karra – az ismereteim szerint – az idei oktatási évben egyetlen magyar hallgató sem került felvételre, éppen a hátrányos felvételi vizsga miatt.

– Míg e bizonytalanság tart, az MNT által nyújtott ösztöndíj fedezhetné a magánegyetemek tandíjköltségét, így segíthetnénk a hallgatókon és a szüleiken – hangoztatta Nyilas, akinek az lenne a hivatali kötelessége, hogy az újvidéki jogi karon a magyar diákok számára biztosítsa az anyanyelvű felvételizést! Csak éppen ezt nem teszi. 

A magyar jogászok közül az igazságügyi, vagyis az ügyvédi/bírói vizsga mellett is „egyre kevesebben döntenek”, pedig ez a vizsga köztudottan „előfeltétele minden bírói, ügyészi és egyéb jogi munka végzésének”. Aztán pedig csodálkozunk, hogy nem lesznek magyar jogászok!  Ez pedig már közösségi probléma! 

Nem lesz ebben változás, mindaddig, amíg Nyilas a VMJE elnöke. Ezt a tisztséget pedig több évre előre biztosította/bebetonozta magának!

December 10.

„Hajnal Jenő: Nem akarok együttműködni árulókkal, köszönöm szépen!”

Megtartotta második rendes ülését a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), amelyen megválasztották a testület „csúcsvezetőségét”.

Hajnal Jenő, a testület elnöke javaslatára Erdődi Edvinát (1988, Zenta), a Magyar Szó véemeszes napilap Jogi, emberi erőforrások és általános ügyek osztályának vezetőjét 28 támogató szavazattal (a jelenlevő 32 tag közül) megválasztották az MNT alelnökének.

Erdődi Edvina (1988) a közvélemény előtt teljesen ismeretlen, azt pedig még nagyobb homály fedi, hogy milyen teljesítmény alapján került ebbe a fontos tisztségbe. Még az sem világos, hogyan lett a Magyar Szó jogi osztályának a vezetője, mivel – az önéletrajza szerint – mindössze hat évvel ezelőtt szerzett jogi oklevelet, minek utána a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központban (VMIK) „jogi és adminisztrációs feladatokat látott el, valamint szervezéssel is foglalkozott”. Vagyis, szinte minden komolyabb szakmai gyakorlat nélkül.

Amint látszik, nincsenek lehetetlenek, csak én vagyok „maradi”. Manapság, a tudás, a képzettség, a képesség, a tapasztalat és az elért eredmények szükségtelenek. Jóban kell lenni a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) valamelyik vezetőjével, akkor nincs az, amit nem lehetne elérni, amilyen tisztséget nem lehet megszerezni, vagy pályázatot megnyerni.

A DélHír portál írásához Erdődi Edvináról nem sokat lehet hozzáadni. Esetleg csak, hogy a portréjából kimaradt: Fideszes gyakornok volt az Európai Parlamentben (ahol a Fidesz/VMSZ-es  „Deli Andor  képviselő úr fogadta”, mint Pásztor István pártvezető Ábel nevű fiát is). A nyáron már – Pásztor Istvánnal, a haladó VMSZ elnökével együtt – vett részt a bálványosi szabadegyetem „a magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című pódiumbeszélgetésén”. Már akkor tudni lehetett, hogy a „mindenható párt” valamilyen tisztségre készíti elő. 

– Az első periódusban szeretném megismerni a hivatal munkáját, megismerni, hogy milyen lehetőségek állnak a rendelkezésemre – mondta a megválasztása utáni (talán) első nyilatkozatában Erdődi. Mire a mandátuma letelik, bizonyára megismerkedik „a rendelkezésére álló lehetőségekkel”. Aztán lehet újraválasztani, vagy felfelé buktatni…

Ugyancsak Hajnal Jenő javaslatára választották meg – a „te javasolsz engem, és javasollak téged” elv alapján – Jerasz Anikót (1981, Zenta) a Végrehajtó Bizottság (VB) elnökévé, aki az előző mandátumban is ezt a tisztséget töltötte be.

Az elnök asszony az elmúlt négy év alatt jól együttműködött Hajnal Jenővel, nem túl sok önállóságról tett tanúságot. Jobbára adminisztratív munkát végzett, mint például az igazgatók megválasztása általános iskolákban, iskolaszéki tagok megválasztása, az utcanevek véleményezése, vagy éppen valamilyen ünnepségen reprezentált stb. A közös munkájuk eredménye az a helyzet, amiben most vagyunk.

A VB tagjainak választották (27 igen, 3 nem és 2 tartózkodó szavazattal) a szabadkai De Negri Ibolyát, Ternovácz István temerini újságírót és Losoncz Dávid ügyvédet, ugyancsak Temerinből, valamint Paskó Csaba kelebiai plébánost, aki az elmúlt ciklusban is a VB tagja volt.

De Negri Ibolya (1961, Szilágyi), középiskolai mérnök tanár Szabadkán, 2007 óta az Észak Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének az elnöke, „elsősorban oktatási témákkal foglalkozik majd”.  A Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület (VMPE), a 2018. december 1-jén megtartott közgyűlésén, elfogadta a 28 pontba foglalt „Oktatási helyzetkép 2018” c. dokumentumot. Egyelőre talány, hogy De Negri Ibolya méltányolni fogja-e a VMPE „álláspontjait”, vagy neki, illetve az őt támogató haladó pártnak, más elképzelései vannak a délvidéki magyar oktatás helyzetének rendezésére.

Ternovácz István (1962, Temerin) ismert újságíró, aki „természetesen a tájékoztatást felügyeli majd”. Már az első nyilatkozatával azonban csalódást keltett, mivel nem a sajtószabadság biztosítását, hanem a „méltánytalanul alacsonyak a béreket” jelölte meg az újságírás legnagyobb problémájának, „amit mindenképpen módosítani kellene”. Vélhetően azért, hogy megnyerje a szakma támogatását.

Losoncz Dávid (1982, Zenta) „szakterülete a hivatalos nyelvhasználat lesz”. Mintegy 10 évi ügyvédi praxissal rendelkezik, ami nem sok, de nem is kevés.

A Magyar Szónak adott, elvontnak is nevezhető nyilatkozatában, nem a magyar nyelv hivatalos használatának a megerősítéséről beszélt, hanem ezt hangoztatta: „Arra kell törekedni, hogy a közösségünk minél több helyzetben használni tudja anyanyelvét, különösen a nyilvános használat területén”. Ez viszont téves, mivel a problémák  többsége nem a nyilvános, hanem a hivatalos használatban jelentkezik. Az sem világos, hogy mit ért „a magyar nyelv valós használata” alatt. Ez pedig arra utal, hogy gondja van a terminológiával.

A (köztársasági) Polgári Jogvédő (Ombudsman) különjelentést készített a magyar nyelv- és írás használatáról. A jelentésben megállapított problémák és szabálytalanságok elhárítása céljából, a polgári jogvédő 7 pontba foglalt ajánlásokat fogalmazott meg. Losoncznak konkrét programot kellene megfogalmazni a köztársasági ombudsman idézett különjelentésében, a tartományi ombudsman éves jelentéseiben, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (ET PKGY) a kisebbségi nyelvek védelmével foglalkozó jelentéséből és az Európai Parlament (EP) Szerbiával kapcsolatos állásfoglalásaiból eredő feladatok a megvalósítására a gyakorlatban. Tehetséges jogásznak indult és most alkalma van bizonyítani!

Paskó Csaba (1975, Szabadka), végzett lelkipásztor, a szabadkai Zeneiskola tanára, aki inkább szakácsként vált ismerté (legutóbb luxembourgi a világbajnokságon „egyéni kategóriában második helyezést ért el”), a művelődési kérdésekről fog „egyeztetni Hajnal elnök úrral és a VB elnök asszonyával”.

Paskó atyával azonban már az előző ciklusban kapcsolatban felvetődött a kérdés, hogy az egyháznak kell-e világi dolgokkal foglalkozni?

A szerb alkotmány 11. szakasza egyértelműen kimondja, hogy „a Szerb Köztársaság világi jellegű állam. Az egyházak és a vallásközösségek az államtól elválasztva működnek.” Jogilag, Paskó atya nem lehetne a Végrehajtó Bizottságnak, de még az MNT sem a tagja. De a Hajnal Jenő irányította testületben minden lehetséges.

A Végrehajtó Bizottság tagjainak megválasztásáról szóló napirendi pont kapcsán Kucsera Géza, a Magyar Mozgalom képviselője kifogásolta, hogy a Végrehajtó Bizottság mind az öt tagja a Magyar Összefogás listájáról került be a bizottságba:

„Semmi gondom a jelöltekkel, hiszen nem ismerem annyira őket, hogy mérvadó véleményt tudnék mondani róluk. Nekem csak azzal van bajom, hogy mind az öt jelölt a Magyar Összefogás listájáról való, hogy a javaslattevő figyelmen kívül hagyta több mint tizennégy százaléknyi szavazó akaratát” – mondta Kucsera és idézte Hajnal Jenő székfoglaló beszédét, amelyben az MNT újonnan megválasztott elnöke azt mondta, hogy a testületnek és annak elnökének nemzeti közösségünk minden tagját szolgálnia kell, függetlenül attól, hogy november negyedikén kire szavazott.

– Miért nem alkalmazta a javaslattevő a részarányosság elvét, hisz székfoglalójában ezt hangoztatta és erre is tett esküt, és egyébként a matematika is ezt támasztja alá. Vajon erőfitogtatásnak szánta ezt elnök úr? Netán napirendre kerülnek olyan témák, amikről az ellenzéknek nem kell tudnia? Félnek az ellenzéktől, esetleg valaki sugallta a választást? – sorakoztatta kérdéseit Kucsera Géza.

Hajnal Jenő a fentiekkel kapcsolatban zavaros magyarázkodásba kezdet, miszerint az előbbi mandátum során „hat ember végig, nem lépett ki a Magyar Összefogás listájából”, „amibe lehetett, mindenben keresztbe tettek nekünk, 2015-ben végig a megtartott taggyűlési… testület tagjaként ott voltak, és csak arra vártak, hogy egy szűkebb megbeszélésen azokat a témákat hogyan tudják az ülésen ellenünk fordítani, hogyan tudják a sajtóban ezt megjelentetni, hogyan lehetne a munkánkat ellehetetleníteni, hogyan lehetne megbuktatni a Végrehajtó Bizottságot, és annak elnökét és a Magyar Nemzeti Tanács elnökét. Erről szólt négy év küzdelmes szenvedése! […] – mondta válaszában Hajnal Jenő, majd leszögezte: „Nem tudok, nem akarok együttműködni árulókkal, köszönöm szépen!”

Az ezt követő „indulatokat felkorbácsoló vita” után, Hajnal részben (Zsoldos Ferenctől) elnézést kért ugyan, de az idézett elhíresült mondata úgymond megpecsételte/megmérgezte a Magyar Összefogás és a Magyar Mozgalom-Zsoldos Ferenc listán bejutott tanácsnokok amúgy sem fényes viszonyát.

Hajnal Jenő az ellenzékkel való együttműködésről beszél, miközben az ellenkezőjét teszi. Egy kis politikai érzékkel a Zsoldos listáról valakinek felkínálhatta volna az alelnöki, a Végrehajtó Bizottság elnökének, vagy legalább a tagjának a tisztségét! Bizonyította, hogy nem hajlandó azokkal együttműködni, akik önállóan is képesek gondolkodni.

Láttuk, tapasztaltunk, hogy az elmúlt négy év során mire volt képes és mire nem Hajnal Jenő, Jerasz Anikó és Paskó Csaba. Kérdés, hogy a „csúcsvezetőség” többi tagja is mit fog felmutatni? A munkájukat figyelemmel kell követni és a konkrét eredmények alapján külön-külön értékelni!

 

2018. december 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább