2020. július 4. szombat
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Csupán azon töprengek, hogy az újvidéki városatyák szerint miért nem érdemli meg Sinkó Ervin, hogy egy utcát nevezzenek el róla. Az európai úttal kacérkodó „multikulturális városnak” miért nincs szüksége Sinkó Ervinre, a Magyar Tanszék alapító tanszékvezetőjére? Végel László:

2018. július 30., hétfő

Álmomban a Ćirpanova utcában, pontosan annak zsákutcás végén, sétálgatva találkoztam Sinkó Ervinnel. Álmomban az utca pontosan olyan volt, mint régen, a hajnali órákban zárva volt a sarki vegyeskereskedés, de már a tejgyár munkásai egy teherautóból kirakták a tejet. Régen, ha hajnal felé tértem haza a Ćirpanova utcai albérleti lakásomba, ügyesen elcsentem egy liter tejet, ami nem is volt olyan nehéz, mert olyankor néptelen volt a Ćirpanova utca. Sinkó Ervin második szomszédja voltam. A bolt előtti tejesüvegek most is régi helyükön voltak, én éppen el akartam emelni egyet, amikor feltűnt Sinkó Ervin. Tétován ballagott, mint aki nem tudja, hova tartson. Szerettem volna megszólítani, de nem volt hozzá bátorságom. Joggal kért volna rajtunk sok dolgot számon, miért nem tudunk se lelkesedni, se kiábrándulni. Csak taktikázunk a párt-holdudvarokban. Ugyan minek örülünk, kérdezhetné. Annak, hogy a tiltott szerző végre megkönnyebbülhet, mert áthelyezték a tűrtek közé, hálából ki sem ejti egykori barátja nevét, aki továbbra is a tiltottak között maradt? Mondjam Sinkónak, hogy mégis van némi haladás, hiszen éppen a napokban lett a tűrtből támogatott. Itt kötöttünk ki mi, akik valaha plakátokat szerkesztettünk, amelyen azt írta, hogy a „forradalom megváltás”. Mi történt velünk? Szeretném egyszer ezt is tisztázni – elsősorban magammal. Vagy: csakis magammal. Nem, nem merek Sinkó színe elé kerülni! Csupán azon töprengek, hogy az újvidéki városatyák szerint miért nem érdemli meg Sinkó Ervin, hogy egy utcát nevezzenek el róla. Az európai úttal kacérkodó „multikulturális városnak” miért nincs szüksége Sinkó Ervinre, a Magyar Tanszék alapító tanszékvezetőjére?

 

2018. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább

Itt minden a párté

Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >

Tovább

Churchill, a rasszista

Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >

Tovább

A szavazás vesztese a demokrácia

Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >

Tovább

A szabadkai kudarc után

A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >

Tovább