2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

Minek nekünk ilyen MNT?

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A választási kampány során vitát kellene nyitni arról, hogy a Hajnal és a Jerasz vezette MNT milyen politikát is folytatott az elmúlt négy év alatt és annak mi lett az eredménye? Bozóki Antal:

Szabadkán, szeptember 12-én, megtartotta 36. „rendes ülését” a Magyar Nemzeti Tanács (MNT).

Tari István (VMDK–Csonka Áron) képviselő két „sürgősségi indítványával” a napirendi pontok száma az elképesztő 97-re (!) bővült.

A tanácsnok egyik javaslata a „Határozat a vajdasági magyar közösség alapérdekeinek képviseletéről Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatában” címet viselte. A javaslatban az ellenzéki képviselő 22 pontban foglalta össze, hogy szerinte az MNT-nek milyen kérdésekről kellene vitát nyitnia a szerb kormánnyal.

Tari másik indítványa a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban történt felmondásokkal és a Zombor Városhoz tartozó falvakban eddig működő fiókkönyvtárak leépítésével volt kapcsolatos.

Az MNT ülés első három pontja a 35. ülés jegyzőkönyvének elfogadása, a magyarkanizsai Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény 2019. évi munkatervének és az ugyancsak magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont munkáltatói kollektív szerződése meghosszabbításának jóváhagyása volt.

A többi pont az MNT Végrehajtó Bizottságának (VB) valamilyen „döntésének jóváhagyása” volt (két iskolaprogram véleményezése, hét iskolaigazgató választás, egy igazgatóbizottsági tag és 18 iskolaszéki tag cseréjének eljárása, valamint egy-egy diákotthon igazgató választása, illetve igazgatóbizottsági tagcseréjének kapcsán).

A 34-től a 74. pontig, vagyis 41 pontot a 15 főnél kisebb létszámú magyar tannyelvű tagozatok megnyitására vonatkozó VB „döntések jóváhagyása” képezte. 

A 75-77 pontok alatt VB iskolai átképzésre, pótképzésre és szakosításra vonatkozó véleményezésről szóló „döntések jóváhagyására” került sor.

A 78-86 pontok a VB diákotthonok „előzetes kollégiumi ranglistájának véleményezésé kapcsán hozott „döntésnek jóváhagyására” vonatkozott.

A 87-95 alatt az MNT „jóváhagyta” a VB két tankönyvvel kapcsolatos, egy könyvtár igazgató választással, két tájékoztatási pályázattal, három község néhány utcájának az elnevezésével és egy nemzetek közötti viszonyügyi bizottsági tag kinevezésével kapcsolatos „döntéseit”.

A 95 napirendi pont számítógépes anyaga 1043 (ezernegyvenhárom) oldal terjedelmű! Ez azt jelenti, hogy nyomtatásban legalább 1500 oldal! Még szerencse, hogy e-mail formájában és nem kinyomtatva küldték meg a tanácstagoknak! Egyébként, nehezen képzelhető el, hogy bármelyikük is lelkiismeretesen végigolvasta volna ezt az óriási terjedelmű nagyot. Ez is arról tanúskodik, hogy az MNT-ben nem minőségi, hanem mennyiségi, vagyis látszattevékenység folyik!

Minek kell például az MNT-nek egyáltalán véleményezni az „előzetes kollégiumi ranglistát”? Nincs ott ügyviteli testület, igazgató? Vagy az MNT mindent – szükségtelenül – központosítani, ellenőrizni akar?

A testület ülése is csak formalitás volt. A VB javaslatait a túlnyomó többségében a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ/BMC) tartozó többség minden egyes alkalommal kézfelemeléssel támogatta. Ez jól látszik az ülésen elfogadott, egy kaptafára készült döntésekből/„záradékokból” is, amelyek terjedelme úgyszintén hihetetlen 139 oldalt terjedelmű.   

Elképzelhető-e, hogy az ilyen többség nem támogatja a pártársaikból, vagy a párt bizalmát élvezőkből álló Végrehajtó Bizottság „döntéseit” és ezzel megbuktatja a végrehajtó testületet? Elméletben igen, a gyakorlatban ez szinte kizárt. Akkor meg minek ez a színjáték?

Szinte szenvedés volt nézni, amint Jerasz Anikó, a VB elnöke „beterjeszti”/megindokolja a testület „döntéseit”.

Egyébként is a munka az MNT-ben a feje tetejére van állítva. A Végrehajtó Bizottságnak ugyanis természetszerűleg az lenne a feladata, hogy – amint a nevéből is következik – végrehajtsa az MNT döntéseit, nem pedig, hogy „döntéseket” hozzon, amit aztán az MNT formálisan „jóváhagy”. 

Nem az lenne a helyes, ha az MNT-nek lenne egy döntéshozatalt előkészítő, magyarán szakmai testülete, amit szakszolgálatnak is lehetne nevezni (nem a jelenlegi szinten), majd miután az MNT megvitatta az előkészített anyagot és meghozta a döntést, a VB azt végrehajtja?

Lényegi munka, tehát, az MNT-ben nem folyik.  Ez abból is látszik, hogy 41 napirendi pont a 15 főnél kisebb létszámú magyar tannyelvű tagozatok megnyitására vonatkozó VB döntések „jóváhagyása” volt. Ez abból állt, hogy a véemeszeses tanácsnokok buzgón emelgették a kezüket a VB döntés mellett. Nyilas Leonov Anita, a testület alelnöke például, az ülésen meg sem szólalt, csak szavazott, mint általában. Bizonyára alig várja, hogy leteljen a mandátuma.

A tanácstagok közül senkinek eszébe nem jutott, hogy kimondja: Álljunk meg már emberek és vitassuk meg, hogy hogyan is állunk akkor a magyar iskolai rendszerrel! Mi lesz a sorsa a 41 tagozatnak? Hogy fog ez kihatni a tanítókra? Hányan maradnak munka nélkül, vagy távoznak külföldre? 

Németh Ernő írásából tudjuk meg, hogy a 41 tagozaton 243 az első osztályba iratkozott magyar gyermekek száma, vagyis tagozatonként 2-től 14, illetve átlagban 5,9 tanuló.  Ezek közül 10 már „kihelyezett”, egy pedig „speciális tagozat”.

Az MNT vezetőinek ez nem volt elég ok arra, hogy erről egy alapos elemzést készíttessenek, és arról vitát nyissanak? Megelégedtek azzal, hogy ezek a tagozatok megnyílnak, de mi lesz tovább? Jövőre hány tagozat nem fog megnyílni?

A 36. MNT ülés – Hajnal Jenő elnök magyarázata szerint – „a választási kampány miatt az ülés nem lett volna sajtónyilvános”, de Tari István említett két beadványa miatt mégis úgy döntöttek (értsd: Hajnal Jenő), hogy „ne legyen az a látszat, mintha a két utólagosan napirendre került pont miatt szerettek volna zárt ülést”.

Hajnal Jenőnek Tari beadványai kapóra jöttek, hogy a VMSZ és az általa vezetett új Magyar Összefogás (MÖ) lista mellett kampányoljon. Tari viszont elmulasztotta, hogy a nyilvánosság előtt ismertesse a beadványát.

Hajnal felrótta Tarinak, hogy „ugyanennek a beterjesztésnek a napirendre tűzését korábban már kilenc alkalommal javasolta, ám ezúttal sem javította ki azokat a tárgyi hibákat, amelyekre korábban felhívták a figyelmét”. Azt viszont elfelejtette mondani, hogy az MNT egyetlen alkalommal nem foglalkozott azzal, hogyan valósulnak meg a vajdasági magyar közösség alapérdekei Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatában. Miért nem tűzték napirendre Tari javaslatát, hogy legalább kijavítsák az állítólagos tárgyi hibákat?

Tari kitartó követelésének megvitatása csakis támogatásra lett volna érdemes, mert Szerbiának az EU-ba való esetleges csatlakozása után a magyar közösség helyzetével már senki sem fog foglalkozni.

Hajnal legújabb elutasító magatartása érthető, mivel „kerülgeti, mint macska a forró kását” a délvidéki/vajdasági magyarság számára fontos kérdéseknek az MNT napirendjére tűzését. Ez annak a következménye, hogy „Magyarország kiemelt külpolitikai céljának tekinti Szerbia EU-integrációs törekvéseinek támogatását” és nem törődik a délvidéki magyarok helyzetével,  jogaival és érdekeivel. Hajnal Jenő is ezt az álláspontot képviseli, amit röviden „nem kell hullámokat verni” politikának lehet nevezni.

Egyesek képtelenek megérteni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításáért/érvényesítéséért való kiállás, azok követelése nem valamiféle nacionalista provokációt, nem „minden szál elvágását” jelenti, ahogyan Hajnal Jenő fogalmazott, hanem a szerb alkotmány és törvények, a nemzetközi szerződések által biztosított legális és legitim jog.

A választási kampány során vitát kellene nyitni arról, hogy a Hajnal és a Jerasz vezette MNT milyen politikát is folytatott az elmúlt négy év alatt és annak mi lett az eredménye?

Jó példa erre Tari második, a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban történt felmondásokkal kapcsolatos beterjesztése, amikor „a könyvtárosok elbocsátásával valójában a magyar művelődési élet szervezőit bocsátották el munkahelyeikről”.

Az MNT hivatalosan ezzel a problémával sem foglalkozott, állást nem foglalt. A testület Újvidéken, 2016. szeptember 22-én tartott 20. „rendes ülésén” először (ellenszavazat és tartózkodás nélkül megszavaztatta a Tari István által beterjesztett napirendi pont sürgősségét, majd javaslatára újabb szavazás következett és a VMSZ-t képviselő MNT tagság szavazógépezete elvetette a sürgősségi napirendi pont napirendre tűzését és megvitatását!

Hajnal Jenő a teljes nyilvánosság előtt magára vállalta ugyan „a helyzet” intézményen kívüli, „leüléssel” való „megoldását”, amiből aztán – amint látjuk – nem lett semmi.

Megvárta, hogy az elbocsátott munkások pert indítsanak, hogy „az Újvidéki Fellebbviteli bíróság kimondja, hogy az elbocsátások törvénytelenek voltak”. Közben egyesek már külföldre távoztak.

A legnagyobb probléma, hogy Hajnal (a MÖ listáján az 1.) és Jerasz (a 2.) továbbra is az MNT vezetői tisztségére reflektálnak. 2022 nagyon távoli időszak és az általuk folytatott politikának további beláthatatlan következményei lesznek a magyar közösségre.

Hajnal Jenőt (Bácsgyulafalva, 1954) jelölni sem lett volna szabad, hiszen 2019-ben meglesznek a feltételek a nyugdíjba vonulásához. Nyugdíjasként akar az MNT elnöke lenni? (A VMSZ azonban kitart a kiöregedett, de megbízható káderei mellett. Ilyen például Kern Imre, építésügyi, közlekedési és infrastruktúrafejlesztési államtitkár is, aki 1949-ben született Topolyán, akinek már nyugdíjasnak kellene lenni, csak épen a nagy havi fizetésről és a kiváltságokról nehéz lemondani. A fiatalok pedig külföldre távoznak. Ezért is nem haladunk semmire.) Jerasz Anikó személyiségéhez pedig a Végrehajtó Bizottság elnöki tisztsége sehogyan nem illik.

Minek is nekünk ilyen MNT?

 

2018. szeptember 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább