Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Se nem magyar, se nem Makovecz…
Újvidéki emlékmű-állítási emlékeztető
Bozóki Antal
Az újvidéki magyarok, akik 1990 óta a Futaki úti temetőben emlékeztek meg az Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatokról, köztük a hozzátartozóikról, elfogadják-e, a magukénak tartják-e majd a VMSZ által javasolt és bizonyára rövidesen elkészülő emlékművet? Bozóki Antal:
A Magyar Szó pártnapilap augusztus 24-én nyúlfarknyi hírt közöl (a 10. oldalon eldugva), hogy „a városi (újvidéki – B. A.) képviselő-testület keretében működő művelődésügyi tanács elfogadta az arra vonatkozó döntésjavaslatot, hogy emlékművet állítsanak mindazoknak az ártatlanoknak, akiket 1944-ben és 1945-ben végeztek ki Újvidéken. A javaslat szerint az emlékmű egy fehér márványból készült, madarat ábrázoló szobor lesz, az 1300 tizedes és az Ivo Andrić utca kereszteződésénél helyezik el majd. Az alapzaton szerb, magyar és német nyelven lesz olvasható a szöveg: 1944/45 összes ártatlan áldozatának emlékére. Az emlékműállítást a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újvidéki szervezete kezdeményezte”.
A hír nem meglepő és az sem kétséges, hogy az újvidéki képviselő-testület elfogadja a VMSZ javaslatát – tekintettel a Szerb haladó Párttal (SNS) való szövetségére. Bizonyára abból a meggondolásból is, hogy ezzel leveszik a napirendről az ún. elhallgatott razzia áldozatai emlékművének sok éve húzódó problémáját.
Az emlékműállításról szóló döntést az említett városi bizottság még 2016. augusztus 30-án meghozta, azzal, hogy a munkálatok „legkésőbb 2017 tavaszáig befejeződnek”.
Kiss Gyula (Újvidék, 1972), a VMSZ oszlopos tagja, a művelődésügyi bizottság elnöke, az Újvidéki RTV Napjaink című – emlékezetem szerint 2017 egyik decemberi –műsorában, amelyben (a 2018. március 22-én elhalt) Tóth Lászlóval, a Vajdasági Televízió egykori újságíróval együtt én is részt vettem – az emlékműállítás említett elképzelését és helyét már kész tényként kezelte.
Az 1944/45-ös ártatlan áldozatokról való megemlékezés formájáról és helyéről a magyar pártok és közéleti szereplők között nem alakult ki egységes elképzelés. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és az újvidéki civil szervezetek ugyanis a(z időközben elhunyt) Makovecz Imre által „a második világháború végén és az azt követő rezsim uralma alatt Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatok emlékének tervezett emlékmű építését támogatták”. Helyének pedig az Újvidéki Futaki úti temetőt jelölték meg, „ahonnan a hatóság rendre elszállította az emlékezést jelző kereszteket, így üzenve meg az elutasítást és a tragikus események tagadását”.
Csorba Béla, a VMDP elnöke a 2016. augusztus 30-ai közleményében megállapította: „a VMSZ indítványa nincs összhangban a hárompárti (VMSZ-VMDP-MEP) választási programnak az újvidéki magyar áldozatok emlékművére vonatkozó kitételével, ezért nagy a veszélye annak, hogy a későbbiekben akadályává válik a közös cél megvalósításának”.
– Az újvidéki emlékmű ügyében a VMDP háromtagú bizottságot hozott létre, amely még (2016. – B. A.) december végén levélben fordult Miloš Vučević Újvidék város polgármesteréhez. Javasolták, hogy tekintettel arra, hogy Újvidék néhány év múlva Európa kulturális fővárosa fog lenni, amely egy olyan nagy horderejű történelmi gesztus, amely mindenképpen fontossá tenné azt, hogy miképpen az 1942-es újvidéki razzia áldozatairól tisztességesen módon megemlékeznek, és tisztességes emlékhelyet hoztak létre számukra, a nevezett időpontig elkészüljön a magyar áldozatok méltó emlékműve is. Ebben a kérdésben a VMDP és a VMSZ között nincs egyetértés, de fontosnak tartották leszögezni, hogy ilyen javaslat van, annál is inkább, mert ezzel tartoznak annak a küzdelemnek, amit korábban az újvidéki magyar civil szervezetek és magyar polgárok, elsősorban néhai Papp Ferenc, ezen a területen tettek. Politikai akarat kérdése, hogy az emlékmű megvalósul-e vagy sem – nyilatkozta Csorba Béla.
Galambos László, a VMSZ korábbi városi képviselője ezzel szemben elfogadta a város álláspontját és az Újvidéki mementó c. cikkében mellette érvelve ezt írta:
– Felvetődik a kérdés, hogy megalkuvás-e ezt az esetleges megoldást elfogadni az újvidéki magyar közösségnek, vagy tovább küzdeni a csak magyar jellegű emlékműért, és vállalni a bizonytalanságot, hogy még sokáig nem lesz semmi.
Matuska Márton újvidéki publicista, a második világháborús események ismert kutatója, „sajnálatosnak” nevezte Galambos álláspontját.
– Nekünk itt élő magyaroknak az a feladatunk, hogy jobb belátásra bírjuk a várost.
Az elmúlt esztendőkben is foglalkoztak a városházán a második razziának állítandó emlékmű ügyével, s döntöttek, hogy építeni kell. Nem oda tervezik a már meglévő mellé, de még csak nem is oda, ahol több mint negyed évszázada tartjuk a megemlékezéseket. Sajnos nem is a Makovecz által tervezettet szándékoznak kivitelezni. A legsajnálatosabb: nem terveznek magyar jellegűt. A folyamőrség laktanyája közelében jelölték ki a helyét. Két-három kilométerre a város központjától, jól eldugva a forgalmas helyektől, hogy minél kevesebben láthassák. Ne legyen konkurense annak, amelyiket meg kell látnia mindenkinek – írta Matuska.
Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány elnöke – a 2016. szeptember 7-én, Budapesten, az újvidéki emlékmű-állításról készült beszélgetésben – arra a megállapításra jutott, hogy „az újvidéki javaslat (amely minden ártatlan áldozat közös emlékművére vonatkozik) és az újvidéki magyar emlékhely nem zárja ki egymást”.
– Legyen egy emlékmű az 1944–45-ös minden ártatlan újvidéki áldozat tiszteletére, akinek az 1944–45-ös időszakban az ide bevonuló Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg katonái és kiszolgálói vették el az életét, de ez ne zárja ki az újvidéki magyarok azon jogát, hogy emlékművet állítsanak az ártatlanul meggyilkolt nemzettársaiknak – olvasható a beszélgetésről készült írásban.
Most is aktuális Friedrich Anna, az írás szerzőjének megállapítása: – A legnagyobb zavart az keltette, hogy a Limán 4-re tervezett emlékmű felállítására a VMSZ újvidéki bizottsága tett javaslatot, és eközben nem tett említést arról, mi lesz az emlékhellyel a Futaki úti temetőben. Persze, egy párt illetékes testületeinek és aktivistáinak szíve joga, hogy kezdeményezzenek és igyekezzenek véghezvinni az elképzeléseiket. Ez rendjén is lenne. De itt van ez a korábbi kezdeményezés az ártatlanul kivégzett magyarok emlékművére vonatkozóan, és méltatlan dolog hallgatni róla olyannyira, hogy a legutóbbi szerbiai választásokon sikeresen szereplő hárompárti koalíció (VMSZ-VMDP-MEP) egyik tagja kénytelen legyen a nyilvánosság előtt emlékeztetni a korábbi megállapodásra: Csorba Béla, a VMDP elnöke közleményben emlékeztetett arra, hogy a második világháború végén és azt követő időszakban meggyilkolt magyarok emlékművének felállítása része volt a hárompárti választási programnak!
Vagyis volt egy vállalás a választások előtt, aminek teljesítéséről a választások után nem szabadna megfeledkezni, elhallgatni meg főképp – írta Friedrich.
A VMDP – a hárompárti koalíció létrehozása óta – szinte nincs is jelen a közéletben. Mások szerint beolvadt a VMSZ-be. Megszólalnak-e a párt vezetői az emlékműállítás ügyében?
Az újvidéki magyarok, akik 1990 óta a Futaki úti temetőben emlékeztek meg az Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatokról, köztük a hozzátartozóikról, elfogadják-e, a magukénak tartják-e majd a VMSZ által javasolt és bizonyára rövidesen elkészülő emlékművet? November 1-jén, Mindenszentek napján elválik.
Úgy járunk ezzel is, mint a 2017. május 6-án felavatott és felszentelt, a Duna menti sváb áldozatoknak emelt emlékművel, amelynek még csak az emléktáblája sem jelzi a magyar áldozatokat Járekon (Tiszaistvánfalván)?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A rossz közérzet lázadása
Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >