2018. október 23. kedd
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása nem működik

Magyarok a szerbiai közéletben – Egy kutatás eredménye

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A (remélhetőleg új összetételű) magyar nemzeti tanácsnak az egyik első feladata lenne, hogy a legújabb adatok alapján, a projektum eredményeire való tekintettel is, felmérje a közösség hatékony részvételét a szerbiai közélet minden szintjén és – a helyzet lényeges javítása érdekében – konkrét, határidővel ellátott programot terjesszen a szerb kormány elé, a nemzetközi egyezményekből és a belső jogszabályokból eredő kötelezettségek és vállalások teljesítésére. Bozóki Antal:

Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.

Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)

Szerbia kisebbségi politikája példaként szolgálhatna más, az Európai Unióba igyekvő szomszédos ország számára is.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter (2018. július 26.)

A nemzeti kisebbségek hatékony részvételét kutatták Szerbia társadalmi és politikai életében, vagyis a „közéletben” – hogyan az ún. lundi ajánlások fogalmaz –, a belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE) munkatársai. Kutatásaik eredményét külön publikációban jelentették meg, amit június 29-én Szabadkán mutattak be, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián.

A Belgrádi Emberi Jogi Központ, a Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottsága, a szerbiai és a tartományi polgári jogvédő is, az éves jelentéseikben, rendszerint foglalkoznak a nemzeti kisebbségek részvételével a közéletben. Ez érthető is, hiszen a nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a közéletben „egyik lényeges eleme egy békés és demokratikus társadalomnak”. Szomorú viszont, hogy a – még mindig talán 200 ezres – magyar nemzeti közösségnek nincsen egyetlen erős civil szervezete sem, amely képes lenne ilyen kutatás végzésére.

A téma fontos fontosságát és időszerűségét csak növeli Szerbia Európai Uniós csatlakozási folyamata/tárgyalása, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére elfogadott cselekvési terv megvalósítása.

A kutatók a három részből álló (1. A demokrácia és a nemzeti kisebbségek; 2. A nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a közéletben és 3. A nemzeti kisebbségek politikai képviselete) kiadvány bevezetőjében – amit időközben sikerült beszereznem – tényként állapítják meg, hogy „a 2008-as évig nem teremtődtek meg a feltételek (a nemzeti kisebbségek hatékony részvételére a közéletben – B. A.) – a nemzeti kisebbségek képviselete a képviselő-testületekben, végrehajtó és igazságügyi szervekben jogilag nem volt rendezve, a nemzeti kisebbségek megfelelő részvétele a közhatalmi szervekben nem olyan módon lett megvalósítva, amelyre a nemzetközi mércék és Szerbia alkotmánya utal”.

Ezek szerint Szerbiában csak mintegy tíz éve teremtődtek meg a jogi feltételek a nemzeti kisebbségek hatékony részvételére a közéletben!

A kutatók megállapítják: „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt. Szerbia alkotmánya és a mérvadó törvények előírják a nemzeti alapon való megkülönböztetés tilalmát a közéletben való részvétellel kapcsolatban, a köztisztségekhez és a közhatalmi munkahelyekhez való hozzáféréskor. Ez mellett, határozottan kimondják, hogy a közhatalomban való munkaviszony létesítéskor figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletére. A gyakorlatban jelen lévő nemzeti kisebbségek alulképviseltsége a közigazgatásban azonban rámutat, hogy az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása valamiért nem működik. Az alapvető oka ennek, hogy az alkotmányos norma, miszerint figyelembe kell venni, hogy a foglalkoztatottak nemzeti összetétele megfeleljen a lakosság nemzeti összetételének, nem lett konkretizálva, nem kapott világos körvonalakat és tartalmat. A törvényes megoldások ismételik, kis módozatokkal, az alkotmányos normát és nem távolodnak el nagyon az elvi megnyilatkozástól. A másik ok, hogy azokat a paramétereket, amelyeket az alkotmány és a törvények jogilag relevánssá tesznek, még mindig nem követik megbízható és rendszeres módon.”

– Már az a tény, hogy Szerbiában nem léteznek statisztikai adatok a közigazgatásban dolgozók nemzeti hovatartozásáról rámutat a szisztematikus állami politika hiányára, amely pontosítaná a „figyelmet fordít” a nemzeti kisebbségek képviseletére szószerkezetet és hozzájárulna a nagyobb számban való bekapcsolódásukhoz a közigazgatásba – vélik a kutatók. 

Az államigazgatási törvénynek az államigazgatási szervek rendszeréről szóló (IV. része) és az állami hivatalnokokról szóló (X. része) „az esetleges affirmatív intézkedéseknek még a legkisebb jelét sem tartalmazzák a nemzeti kisebbségekhez tartozók nagyobb bekapcsolásának céljából az államigazgatási szervekbe”.

Az állami hivatalnokok nemzeti összetételére vonatkozó statisztikai adatok hiánya miatt – a tanulmány szerint – „a nemzeti kisebbségek részvétele sem ismeretes a munkahelyek szerkezetében és a végrehajtási munkahelyeken, sem pedig a beosztásuk szerkezete”.

A hivatalnokokról szóló törvény a ranglétrán való haladás és a jutalmazás terén sem irányoz elő affirmatív intézkedéseket.

A kutatásnak a tartományi közigazgatási szervekre vonatkozó része főként a Tartományi Ombudsman 2015. évi vizsgálatán alapszik a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írások hivatalos használatról a tartományi közigazgatási szervekben, miszerint „a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbség alulképviselt a tartományi közigazgatási szervekben, a lakosságban való százalékarányi részvételéhez viszonyítva”.

Ez a rész többnyire a hatályos – első sorban a tartományi közigazgatás helyzetére, a hivatalnok státusára, a közigazgatás reformjára stb. vonatkozó – jogszabályok ismertetésével foglalkozik és kevés konkrét adatot közöl a tartományi közigazgatásban dolgozók nemzeti összetételéről, miközben az ilyen adatok megtalálhatók a Tartományi Ombudsman éves jelentéseiben (is).     

Így, például, a Tartományi Ombudsman 2017. évi jelentéséből megtudjuk a 2017. december 31-i adatokat, amelyek szerint még Vajdaság Autonóm Tartomány szervei sem viselnek gondot „a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletéről a közszolgálati szervekben”.

A tartományi szervekben ugyanis a szerb nemzetiségűek száma (73%) meghaladja a lakosságban való részvételüket (66,76%). Ugyanez a helyzet a ruszinok (1,3% és 0,7%) és a montenegróiak esetében is (2,0% és 1,15%). Az alulképviseltség a magyarok esetében a legnagyobb (5,05% a 13% százalékkal szemben), következnek a romák (0,4% és 2,19%), majd a szlovákok (1,4% és 2,6%), a horvátok 1,9% és 2,43%, és a románok (0,9 és 1,32%).[19] (Az Ombudsman 2015. évi jelentése szerint, a tartományi szervekben a foglalkoztatottak 6,14%-a volt magyar.[20] Ez azt jelenti, hogy a „részarányos foglalkoztatás” a gyakorlatban nem hogy nem valósul meg, hanem az arányok folyamatosan rosszabbodnak.

A számadatokból kitűnik, hogy a szerb nemzetiségük „hat tartományi szervben kevesebben, 15-ben pedig többen vannak, mint a lakosságban, azzal, hogy két tartományi szervben egyetlen nemzeti kisebbségi sem dolgozik”. „A magyarok, a részarányt tekintve, egy hivatalban a lakosságban való részaránynál nagyobb számban vannak képviselve, 12 szervben pedig ennél kevesebben vannak, míg 7 szerv egyetlen magyart sem foglalkoztat”. 

A publikáció szabadkai bemutatóján aztán elhangzott a legújabb adat is: „Habár közösségünk Vajdaság népességének 13 százalékát alkotja, a tartományi szervekben a magyarság csupán 5 százalékban képviselteti magát”. Nem tudni viszont, ezek is milyen beosztásban, vagy munkahelyen dolgoznak.

A kutatás a helyi önkormányzatok szerveivel foglalkozó a részben is főleg a jogszabályok bemutatására szorítkozik és sajnos, régi (még 2010-ből származó), elévültnek is mondható adatokat közöl.

Megállapítja, hogy „mivel helyi szinten nem vezetnek hivatalos nyilvántartást a foglalkoztatottak nemzeti összetételéről, a nemzeti kisebbségek képviseletére vonatkozó értékelések szórványos elemzések alapján készülnek, amelyeket időnként végeznek”.

A 2010. évi (!) felmérés szerint, amit az akkori Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság végzett, 30 helyi önkormányzatban (a 39) közül), amelyek területén hivatalos használatban vannak a nemzeti kisebbségi nyelvek és írások, megállapították, hogy „a helyi önkormányzatok szerveiben (a szerbeken kívül) képviselve vannak a magyarok, a montenegróiak, a szlovákon, a románok, a horvátok és a ruszinok”. Hogy milyen arányban, arról azonban a kutatás adatokat már nem közöl adatokat, az értékelések viszont arra utalnak, hogy negatív irányba.

Ugyancsak kifogásolható, hogy a kutatás nem terjedt ki a nemzeti kisebbségeknek a közszolgálati foglalkoztatottak közötti jelenlétére, pedig az is ide tartozik.

A szerzők nemzeti kisebbségek képviselete a bíróságokban című részben is csupán a 2010. évi (!) adatok ismertetésére szorítkoznak. Egy kis akarattal – tekintettel a kutatás fontosságra – az illetékes minisztériumtól, vagy közvetlenül a bíróságoktól, ügyészségektől is kérhették volna a legújabb adatokat, csak úgy, mint a közigazgatási szervek esetében (ami ugyancsak elmaradt).   

A kutatók – a tartományi Ombudsman (2010. évi) kutatására hivatkozva – megelégednek az adattal, miszerint „a pancsovai és a zombori alapfokú bíróságok, a nagybecskereki és a pancsovai Felső Bíróság, valamint a palánkai, óbecsei, verseci és a rumai szabálysértési bíróságok elérték az arányos nemzeti összetételt”. Majd – ugyancsak ennek a forrásnak az alapján – megállapítják, hogy „Vajdaság Autonóm Tartomány területén a bíróságok többségében (59,2%-ában) nem érték el a nemzeti kisebbségi bírók részarányos képviseletét”.     

A nemzeti kisebbségek képviseletével kapcsolatban az ügyészségekben a kiadvány szerzői megállapítják, hogy „ügyészek és az ügyész helyettesek nemzeti összetételére vonatkozó adatok nem léteznek, vagy ha léteznek, a nyilvánosság számára nem hozzáférhetők. Mi több, a nemzeti kisebbségek képviseletére vonatkozó viták ritkán, vagy egyáltalán nem terjednek ki az ügyészségekre. […] A nemzeti kisebbségek képviselői nem hangoztatják a nemzettársaik részvétele növelésnek szükségességét az ügyészek és az ügyész helyettesek között.” Vagy nem az államnak kellene ezt biztosítani?

A közjegyzők és a (köz)végrehajtók nemzeti összetételéről – a kiadvány szerint – úgyszintén „nem léteznek adatok és nem tudni, hogy közülük mennyien tartoznak a nemzeti kisebbségekhez (habár ilyen adatot a Közjegyzői Kamarától bizonyára be lehetett volna szerezni – B. A.). A nemzeti kisebbségeknek a közhatalmi szervekben és testületekben való képviseletére vonatkozó viták során a közjegyzők és a (köz)végrehajtók általában fókuszon kívül maradnak. Úgy tűnik, hogy szem elől tévesztik a tulajdonságukat, hogy közhatalmi felhatalmazásuk van, hogy a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó szabályok alkalmazása rájuk is vonatkozik, valamint hogy a megválasztásukkor, illetve a kinevezésekkor rájuk is érvényes az alkotmányos és törvényes rendelkezés, miszerint figyelembe kell venni a nemzeti hovatartozást”.

A nemzeti kisebbségek politikai képviseletével foglalkozó (3.) fejezet sem túlságosan izgalmas, mivel csak a nemzeti kisebbségeknek Szerbia Népképviselőházában való képviseletével foglalkozik, igaz, az 1990-es évekig visszamenőleg.

Ebből megtudjuk – az ismert adatot – miszerint a legutóbbi (2016. évi) választásokon a nemzeti kisebbségek öt – köztük a Vajdasági Magyar Szövetség–Pásztor István – listája vett részt, amely 56.620 polgár szavazatával (vagyis a 3.775.821 voksoló polgár 1,5 százalékával) négy képviselői helyet szerzett (a 250 közül).

A fejezet további részében a szerző(k) az ún. természetes választási küszöb bevezetésével foglalkoznak Szerbiában, majd arra a kérdésre keresik a választ „hogyan megalkotni a választási rendszert és latolgatják, hogy mit jelent a „választói egységek átszabása”, mit érteni „kvóták” és a „biztosított helyek” alatt.

Ezekkel a témákkal kapcsolatban több ajánlást is megfogalmazták, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy csökkenteni kell az aláírások minimális számát a nemzeti kisebbségi listák állításhoz. Szerbiában ugyanis még mindig 10.000 aláírás szükséges a választási listaállításhoz, függetlenül attól, hogy a lista kisebbségi-e vagy nem. A választási törvény 43. szakaszát módosítani kell, hogy 3.000 aláírás elegendő legyen a nemzeti kisebbségi lista hitelesítésére – javasolják a kutatás részvevői.

– A nemzeti kisebbségekhez tartozók jelenléte a parlamentben nem elég a nemzeti kisebbségi érdekek hatékony képviseletéhez. Ehhez szükséges, hogy a nemzeti kisebbségi választóknak lehetőségük legyen a képviselőik felelősségre vonására. Ugyancsak dolgozni kell a nemzeti kisebbségi civil szervezetek fejlesztésén, amelyek követhetik és ellenőrizhetik a kisebbségi képviselőket. A nemzeti kisebbségi sajtónak eléggé fejlettnek és a kisebbségi pártoktól függetlennek kell lenni ahhoz, hogy a polgárok megfelelően tájékozódjanak a politikai vezetők tevékenységéről – mondják a kutatók.    

Az elemzésből azonban kimaradt a nemzeti kisebbségeknek az önkormányzati képviselő testületekben és a helyi közösségek testületeiben való elemzése, a mi a közéletben való hatékony részvétel szempontjából ugyancsak fontos.  

Annak ellenére, hogy a kutatás a legtöbb esetben a jóval korábbi évekre vonatkozó adatokat tartalmazz, ezekből is nyilvánvaló, hogy – habár „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt” – a gyakorlat messze elmarad a vállalt kötelezettségektől.  (Talán ebből is érthető, hogy a „hatékony” szó miért nem szerepel a kiadvány címében.)

A legjelentősebb jogszabályok tervezetéből, amellyel megalapozódna a kultúra sokszínűsége, a kutatás részvevői arra következtettek, hogy „sem a kisebbségek, sem az állam nem óhajtják a gyökeres változásokat”. 

A kutatás talán legnagyobb hiányossága, hogy a szerb kormány irányába nem foglalták össze a kutatás eredményeit és nem fogalmaztak meg konkrét teendőket a nemzeti kisebbségek hatékonyabb részvétele/bekapcsolása/bekapcsolódása érdekében a közéletbe/közügyekbe.

A (remélhetőleg új összetételű) magyar nemzeti tanácsnak az egyik első feladata lenne, hogy a legújabb adatok alapján, a projektum eredményeire való tekintettel is, felmérje a közösség hatékony részvételét a szerbiai közélet minden szintjén és – a helyzet lényeges javítása érdekében – konkrét, határidővel ellátott programot terjesszen a szerb kormány elé, a nemzetközi egyezményekből és a belső jogszabályokból eredő kötelezettségek és vállalások teljesítésére.

 

2018. augusztus 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Ne vegyünk részt a Megalázott Magyarok Nemzeti Tanácsának megválasztásában”

Az írás, sajnos, előrevetíti, hogy a VMSZ/BMC fogja az elkövetkező négy évben is irányítani a Magyar >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Csupán azon töprengek, hogy az újvidéki városatyák szerint miért nem érdemli meg Sinkó Ervin, hogy egy >

Tovább

Magyartalanítás Szabadkán?

Amennyiben az elemzés is alátámasztaná László súlyos állítását, értesíteni kell az Európa Tanácsot, az Európai Unió >

Tovább

Vergődő Románia

A második világháború óta nem volt még ekkora jelentőségük a személyi iratoknak, állampolgárságot igazoló okmányoknak, útleveleknek >

Tovább

Miért magyar közpénzből kell a szerbeknek újra a csúcsra jutni?

Érdemes elgondolkozni, vajon miért avat a kormány ugyanazon a napon 3 milliárd forintnyi közpénzért Topolyán fociakadémiát, >

Tovább

Szarajevó, 1983

Nem kerestek rögtön konkrét ellenséget Izetbegovićék, de azok maguktól jelentkeztek, illetve egymásból csináltak ellenségeket. A nacionalisták >

Tovább

Tanmese a beváltatlan ígéretek világáról

Ez a regény a fájdalmasan veszélyes, avítt és indulatos „hazaffyasság” ellenében a 21. századi, művelt és >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Nem csoda, hogy hogy a Pekár Gyula kultuszminiszter a Krúdyzmus vagy bolsevizmus című írásában ki akarta >

Tovább

NE SZAVAZZUNK 2018. november 4-én!

Az egypárti magatartás viselkedésmintái – a demokraták nélküli demokráciában – teljesen fölerősödtek, uralkodóvá váltak vidékünkön. Támogatói >

Tovább

Palicsi gereblyés abszurdum

„Üzenjük a VMSZ palicsi helyi közösségi elnökének, hogy elsősorban kérjen bocsánatot az idős emberektől, amiért megalázó >

Tovább

Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett. És mi? (3.)

Probléma továbbá az is, hogy a délvidéki/vajdasági magyar sajtó nem látja el a közszolgálati és ellenőrző >

Tovább

Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett. És mi? (2.)

David McAllister Véleménytervezetének a nemzeti kisebbségre vonatkozó egyetlen (15.) pontjában egy szó nincs a nemzeti kisebbségi >

Tovább