Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Pesten kívül nincs élet. Irodalom sincs. Ezen a ponton találkoznak a nemzetiek és az urbánusok. A többi csupán sziszifuszi munka. Nagyon izgalmas, megrendítő és felesleges. Az is meglehet azonban, hogy az utóbbiban rejlik a kitartás szépsége. Végel László:
2018., június 5., kedd
Egész nap a Temetetlen múltak. Ki sem mozdulok a lakásból.
Este átlapozom a mai Politikát, az egyik cikkíró értelmezi a népszámlálási adatokat. 2001-2012 között magyarok lélekszáma 40 ezerrel csökkent. A statisztika szerint van igy, valóságos adatok sokkal lesújtóbb képet mutatnának, hiszen a népszámlálók összeírták azoknak is nagy részét, akik több mint egy évtizede nem élnek itt és soha többé nem fognak visszajönni. Esetleg “hazajönnek” vendégeskedni vagy könyvet kiadni. A népszaporodás magyarok között rendkívül alacsony, olvasom. A bosnyákok és a romák lélekszáma továbbra is növekszik. A romák lélekszáma annyival növekedett, amennyivel a magyaroké csökkent. Mi lesz a magyar kisebbséggel, manapság a vajdasági közéleti kérdések közül egyedül csak ez érdekel. Az irodalmi élet, a pártpolitikák ez mellett eltörpülnek. Ha nem érezzük ezt a tragikus helyzetet, akkor csak mímeljük a politikát, a kultúrát, még az irodalmat is. Félek, rémképektől amennyire lehet, küszködöm ellenük, néha úgy vélem, a küzdelmes fuldoklás közben szembe kerültem az árral, s magamra maradok a sötét képpel. Ha fiatal nemzedék nem veti fel élesen a kérdést, mint egykor Fülep Lajos vagy Illyés Gyula az egykézés ügyében, akkor minden remény elveszett, viszont nem vádolhatom őket, ahogy hallom sokan már fél lábon Budapesten élnek, előbb leszámoltak a vajdasági múlttal, mint én. Azt sem zárom ki, hogy igazuk van. Joguk van a tisztességes életminőségre, a karrierépítésre. Egyébként is: Pesten kívül nincs élet. Irodalom sincs. Ezen a ponton találkoznak a nemzetiek és az urbánusok. A többi csupán sziszifuszi munka. Nagyon izgalmas, megrendítő és felesleges. Az is meglehet azonban, hogy az utóbbiban rejlik a kitartás szépsége.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >