Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hangulatkeltés urániummal
J. Garai Béla
A váratlanul előkotort bombahistóriában nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valakiknek érdekében áll ellenséges hangulatot teremteni a NATO-val és általában a Nyugattal szemben a koszovói gubanc megoldásával kapcsolatos mostani egyeztetések idejére. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
MIT TUD AZ ELNÖK? Az ember mégse állhat ki az utcára, kifaggatni a járókelőket, hogy mit gondolnak Koszovóról, az ország uniós tagságáról, a kormány tevékenységéről… Így pedig kénytelenek vagyunk a naponta megjelenő közvélemény kutatásokra hagyatkozni, és belőlük eligazodni saját józan eszünk szerint.
Merthogy annyira eltérőek az eredmények, mintha más-más országban készültek volna. Az ankétok egy része szerint – olvasom a RTV portálján - a lakosság döntő többsége kész személyesen is fegyvert ragadni a „déli tartomány” védelmében, ha konfliktusra kerülne sor. Egy másik felmérés szerint Szerbia polgárai szinte kivétel nélkül osztják a vezetőség véleményét, hogy nem engedhetjük zsarolni magunkat Koszovó státusával kapcsolatban, azaz nem mondhatunk le a Koszovó feletti szuverenitásról. (Nem derült ki, hogy vajon a nem államalkotók körében is faggatóztak, mert valahogy kétlem, hogy ugyanilyen eredmény születne.) Viszont olyan felmérés is készült, amely szerint a többségnek esze ágában sincs személyes áldozatot hozni Koszovó visszaszerzéséért.
Mindez azért foglalkoztat bennünket, mert állítólag közeleg a kibontakozás, vagy legalább is Aleksandar Vučić bejelentésének időpontja, amikor is kirukkol az ország előtt álló legfontosabb probléma megoldását célzó javaslatával. Túl optimistáknak bizonyultak azok, akik azt várták, hogy erre a múlt heti szófiai EU-Nyugat-Balkán-csúcsról hazaérkezve kerít sort, hogy már akkor előáll javaslatával. Ám ebből nem lett semmi. Vuk Drašković, a szerb politika nagy öregje, a haladókkal jelenleg szövetséges Szerb Megújhódási Mozgalom (SPO) alapítója szerint a szerb elnök azért vár ki, azért óvatos, mert nagyon is jól tudja, hogy a valós koszovói helyzetre vonatkozó álláspontja nem talál megértésre a nemzeti elit, az ellenzéki pártok és a szerb egyház képviselőinél. (Az SPO-vezér azonban túl enyhén fogalmaz: nem csak a megértés hiányáról van szó, hanem kemény visszautasítással is számolhat, elsősorban az egyház részéről. Hadd emlékeztessünk a harciasságáról ismert Amfilohije püspök napokban tett kijelentésére, aki szerint a Koszovó ügyében kötendő kompromisszum nem más, mint hazaárulás… Aki akar ért belőle.) Egy ilyen bejelentés és a reakciók földrengésszerű megrázkódásokat idézhetnek elő Szerbiába.
És konyec. Ezzel egyelőre nem is érdemes vitatkozni.
SZEGÉNYÍTETT URÁNIUM. Annyira nem követem a szerb nemzetgyűlés munkáját, hogy fel tudnám sorolni, milyen fontos témák várnak megvitatásra, milyen kérdéseket halogatnak hosszú hónapok óta, de arra mérget merek venni, hogy a 19 évvel ezelőtti NATO-csapások egészségügyi következményeit vizsgáló testület megalakítása nem tartozik az ország előtt álló legsürgetőbb feladatok közé. Mondjuk az aratási előkészületek feltehetően sokkal fontosabbak. Maja Gojković házelnök javaslatára a napokban mégis napirendre tűzték az „uránium kérdést” kérdést, mintha tegnap ért volna véget a bombázás. A párttagsági könyvecskék váltogatásáról elhíresült Maja asszonyság (aki megjárta a legdíszesebb nacionalista tömörüléseket, a radikális pártot és Koštunica Szerb Demokrata Pártját is) a kezdeményezést a rákellenes egyesület adataival támasztotta alá, miszerint a NATO-agresszió óta – ahogyan nálunk a Milošević-rezsim koszovói népirtását megállítani hívatott katonai intervenciót hivatalosan nevezik – jelentős mértékben megnőtt a daganatos megbetegedések száma, ami egyesen következménye annak, hogy a lövedékek szegényített urániumot tartalmaztak. A testület azt fogja vizsgálni, hogy milyen hatása volt az ilyen bombáknak a szerbiai lakosság egészségére. Mint az Insajder c. portál tudósít, a honatyák és honanyák a vita során „irigylésre méltó szaktudásról tettek tanúbizonyságot a szegényített urániumról, az atomfegyverekről, a medicináról, mintha ez lenne a szakterületük, s mindezt saját családi történetekkel fűszerezték…”.
Közben újból fellángolt az országon már többször végigsöpört vita arról, hogy milyen nagy veszélybe kerültünk a galád NATO miatt. Röpködnek az adatok a különböző súlyos megbetegedések megszaporodásáról, szakavatott és kevésbé hozzáértő szakértők szólalnak meg, ki-ki a maga statisztikájára hivatkozva. Van, aki bizonyítja, de van, aki elvitatja eme lövedékek káros hatását: dr. Zoran Radovanović, a tudomány népszerűsítő társaság vezetője például azzal fegyverezte le a pánikkeltőket, hogy a szegényített uránium szerinte semmilyen mérhető veszélyt nem jelentett Szerbia lakosaira nézve… „Szerbia polgárainak ugyanannyi okuk lenne félni ezektől a bombáktól, mint az indiai kobráktól vagy Amazonas krokodiljaitól…”. Emellett azt is figyelembe kell venni, mutat rá Radovanović professzor, hogy az urániumos bombák nem Szerbia központi részében hullottak, hanem kilencven százalékban Koszovóban.
Akkor pedig felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy az albánoknál egyáltalán nem mutatták ki e bombák káros hatását? Ők ellenállóbbak lennének? Vagy csak arról van szó, hogy Belgrádban a kutyát sem érdekli, hogy az albánokat megviselte-e a szegényített uránium bombák töltete.
A váratlanul előkotort bombahistóriában nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valakiknek érdekében áll ellenséges hangulatot teremteni a NATO-val és általában a Nyugattal szemben a koszovói gubanc megoldásával kapcsolatos mostani egyeztetések idejére. Ezért lett a téma Gojkovićék számára váratlanul oly időszerű.
Következő cikk: Volt, ahol az ellenzék megpróbálta a parlamenti bojkottot, de az csúnyán besült
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >