2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Ne hülyéskedj, Tematild, ma már tőkések sincsenek, hanem csak munkaadók és befektetők. És nem szabad lázadni ellenük, mert ők a megmentőink. A Vucsics például mindennap imába foglalja a nevüket, és milliókat fizet nekik, hogy ide jöjjenek kizsákmányolni, és ne máshová. J. Garai Béla (Magyar Szó):

A Zacsek akkorát csalódott a munkásosztályban, mint Dacsics Ivica a horvátokban.

– Honnan ez a kiábrándulás, Zacsek? Talán nem ízlett a csevapcsicsa a májusi dínomdánomon? – érdeklőde atata. – Vagy túl hangosan bömböltették a Cécót a hangszórókból? Mert az idén se tudott ellenállni a kísértésnek, és elment a szakszervezettel majálisozni?

– Dehogy mentem, Gyula zomzéd, nem ment el az eszem! Tavaly is egy hétig hallászavarral küszködtem a kirándulás következményeként. Arról nem beszélve, hogy fél napot kellett az elsősegélyen töltenem.

– Sejtem: túlzott alkoholfogyasztás…Vagy gyomorrontás?

– Egy frászt, kullancs. Vesztemre leheveredtem a fűbe, és rögtön megtalált ez az utálatos vérszopó.

– Akkor még mindig nem értem, hogy miért akadt ki a munkásosztályra, Zacsek? Miért nem a kullancsinvázióra panaszkodik?

– Azért, mert ezekben a mai melósokban szemernyi harciasság sincs! Megalázó húszezres fizetésért dolgoztatják őket olykor napi tíz órát is, kíméletlen kizsákmányolásban van részük, és mindeközben a kormány azzal áltatja őket, hogy a gazdaság szárnyal, az átlagfizetéseikkel pedig maholnap utolérik a szorgalmukról híres góracokat. Közben arról regélnek, hogy már csak pár évet kell várnunk, és akkor bejutunk az uniós Kánaánba. Pedig már a góracok is megelőznek minket az előkészületekben.

– De miért a melósokat szidja ezért?

– Azért, mert erre a süket dumára nem az a válaszuk, hogy jól az asztalra csapnak, hanem az, hogy az egyetlen igazi ünnepükön, május elsején jámboran kivonulnak a parkokba, teletömik a hasukat zsíros csevapcsicsával, megisznak egy láda sört, és elfelejtik, hogy a hónap végére már margarinos kenyérre is alig futja.

– Igaza van, Zacsek, de hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ma már tulajdonképpen nincs is munkásosztály, és május elsejét újabban úgy emlegetik, mint a munkavállalók szolidaritásának napját. Vagyis ha kimegy majálisozni, akkor maga már nem kizsákmányolt bérmunkásként, hanem büszke munkavállalóként ihatja le magát a sárga földig.

– Akkor már minket, háziasszonyokat is előléptethetnék munkavállalóknak! – méltatlankoda amama. – Én is tudnék néhány forradalmi jelszót kitalálni. Például ilyet: „Nagyobb megbecsülést a konyhatündéreknek!” Vagy: „Nyolc óra porszívózás, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás!” „Le a tőkés férjekkel!”

– Ne hülyéskedj, Tematild, ma már tőkések sincsenek, hanem csak munkaadók és befektetők. És nem szabad lázadni ellenük, mert ők a megmentőink. A Vucsics például mindennap imába foglalja a nevüket, és milliókat fizet nekik, hogy ide jöjjenek kizsákmányolni, és ne máshová.

Jaés delegáció érkezik Brüsszelből Montenegróba, hogy megvizsgálja, hogy haladnak a csatlakozási előkészületekkel. Látják, hogy az emberek elégedettek, a férfiak a gesztenyefák árnyékában heverésznek, beszélgetnek.

– Árulják el már nekünk, hogy miből élnek, ha senki se dolgozik!

– Gesztenyeértékesítésből. Szépen termett az idén, jól meg lehet élni belőle.

– Igen ám, de azt a gesztenyét le is kell szedni!

– Dehogy kell! Jönnek az őszi szelek, lerázzák a gesztenyét, mi meg csak összeszedjük.

– És mi van, ha nincs szél? – akadékoskodnak a nyugatiak. – Akkor mit csinálnak?

– Semmit. Akkor rossz évünk van, és nemzetközi segélyt kérünk.

Mostanában legtöbbet a szerbek meg a horvátok viccelgetnek egymással.

– Olyanok, mint az egymással feleselő neveletlen lurkók – állapítá meg atata. – Kíváncsi vagyok, hogy ki fogja abbahagyni, és mikor lesz vége ennek a cirkusznak.

– Engem inkább zabolátlan huligánokra emlékeztetnek, Gyula zomzéd – ellenkeze a Zacsek. – Merthogy felelős politikusok nem üzengetnek egymásnak úgy, mint a Dacsics Ivica meg az Andrej Plenkovics. Hogy nem vagyunk egyformák, hanem sokkal különbek vagyunk, ahogy a zágrábi miniszterelnök nyilatkozta. Mire a szerb külügyminiszter válasza: persze, hogy nem vagyunk egyformák, mert mi nem szolgáltuk Hitlert… És hogy még jobban ráijesszen a szomszédra, kijelenti: ha a horvátok diplomáciai háborút akarnak, akkor megkapják.

– Én nem tudom, hogy milyen az a diplomáciai háború, Tegyula – sopánkoda amama –, de nekem már egy közönséges háború emlegetésétől is égnek áll a hajam!

– Csak nehogy mi is úgy járjunk, mint az egyszeri legény, akinek jól helybenhagyták az apukáját a kocsmában. A fia nagyon felbőszül, bosszút fogad, és apját karonfogva visszamegy a kocsmába. Jó hangosan felteszi a kérdést:

– Ki merte így megverni az apámat? Ha még egyszer megteszi, velem gyűlik meg a baja!

Erre előlép egy hatalmas izompacsirta, és akkora pofont ad az apának, hogy az keresztülrepül a kocsmán. Nagyon feldühödik a gyerek, felállítja az apját, és megint megszólal:

– Ez vért kíván! Meglátjuk, milyen nagy legény vagy, meg mered-e még egyszer tenni ezt!

A pasas megint behúz az öregnek, hogy az szaltóban repül ki a kocsmaajtón. A fiú felemeli apukát, és azt mondja neki:

– Na, menjünk innen, apám, mert még a végén agyonverik magát.

PISTIKE, csalódott munkavállaló és szorgalmas górac

 

2018. május 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább