2022. január 28. péntek
Ma Károly, Karola, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Ne hülyéskedj, Tematild, ma már tőkések sincsenek, hanem csak munkaadók és befektetők. És nem szabad lázadni ellenük, mert ők a megmentőink. A Vucsics például mindennap imába foglalja a nevüket, és milliókat fizet nekik, hogy ide jöjjenek kizsákmányolni, és ne máshová. J. Garai Béla (Magyar Szó):

A Zacsek akkorát csalódott a munkásosztályban, mint Dacsics Ivica a horvátokban.

– Honnan ez a kiábrándulás, Zacsek? Talán nem ízlett a csevapcsicsa a májusi dínomdánomon? – érdeklőde atata. – Vagy túl hangosan bömböltették a Cécót a hangszórókból? Mert az idén se tudott ellenállni a kísértésnek, és elment a szakszervezettel majálisozni?

– Dehogy mentem, Gyula zomzéd, nem ment el az eszem! Tavaly is egy hétig hallászavarral küszködtem a kirándulás következményeként. Arról nem beszélve, hogy fél napot kellett az elsősegélyen töltenem.

– Sejtem: túlzott alkoholfogyasztás…Vagy gyomorrontás?

– Egy frászt, kullancs. Vesztemre leheveredtem a fűbe, és rögtön megtalált ez az utálatos vérszopó.

– Akkor még mindig nem értem, hogy miért akadt ki a munkásosztályra, Zacsek? Miért nem a kullancsinvázióra panaszkodik?

– Azért, mert ezekben a mai melósokban szemernyi harciasság sincs! Megalázó húszezres fizetésért dolgoztatják őket olykor napi tíz órát is, kíméletlen kizsákmányolásban van részük, és mindeközben a kormány azzal áltatja őket, hogy a gazdaság szárnyal, az átlagfizetéseikkel pedig maholnap utolérik a szorgalmukról híres góracokat. Közben arról regélnek, hogy már csak pár évet kell várnunk, és akkor bejutunk az uniós Kánaánba. Pedig már a góracok is megelőznek minket az előkészületekben.

– De miért a melósokat szidja ezért?

– Azért, mert erre a süket dumára nem az a válaszuk, hogy jól az asztalra csapnak, hanem az, hogy az egyetlen igazi ünnepükön, május elsején jámboran kivonulnak a parkokba, teletömik a hasukat zsíros csevapcsicsával, megisznak egy láda sört, és elfelejtik, hogy a hónap végére már margarinos kenyérre is alig futja.

– Igaza van, Zacsek, de hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ma már tulajdonképpen nincs is munkásosztály, és május elsejét újabban úgy emlegetik, mint a munkavállalók szolidaritásának napját. Vagyis ha kimegy majálisozni, akkor maga már nem kizsákmányolt bérmunkásként, hanem büszke munkavállalóként ihatja le magát a sárga földig.

– Akkor már minket, háziasszonyokat is előléptethetnék munkavállalóknak! – méltatlankoda amama. – Én is tudnék néhány forradalmi jelszót kitalálni. Például ilyet: „Nagyobb megbecsülést a konyhatündéreknek!” Vagy: „Nyolc óra porszívózás, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás!” „Le a tőkés férjekkel!”

– Ne hülyéskedj, Tematild, ma már tőkések sincsenek, hanem csak munkaadók és befektetők. És nem szabad lázadni ellenük, mert ők a megmentőink. A Vucsics például mindennap imába foglalja a nevüket, és milliókat fizet nekik, hogy ide jöjjenek kizsákmányolni, és ne máshová.

Jaés delegáció érkezik Brüsszelből Montenegróba, hogy megvizsgálja, hogy haladnak a csatlakozási előkészületekkel. Látják, hogy az emberek elégedettek, a férfiak a gesztenyefák árnyékában heverésznek, beszélgetnek.

– Árulják el már nekünk, hogy miből élnek, ha senki se dolgozik!

– Gesztenyeértékesítésből. Szépen termett az idén, jól meg lehet élni belőle.

– Igen ám, de azt a gesztenyét le is kell szedni!

– Dehogy kell! Jönnek az őszi szelek, lerázzák a gesztenyét, mi meg csak összeszedjük.

– És mi van, ha nincs szél? – akadékoskodnak a nyugatiak. – Akkor mit csinálnak?

– Semmit. Akkor rossz évünk van, és nemzetközi segélyt kérünk.

Mostanában legtöbbet a szerbek meg a horvátok viccelgetnek egymással.

– Olyanok, mint az egymással feleselő neveletlen lurkók – állapítá meg atata. – Kíváncsi vagyok, hogy ki fogja abbahagyni, és mikor lesz vége ennek a cirkusznak.

– Engem inkább zabolátlan huligánokra emlékeztetnek, Gyula zomzéd – ellenkeze a Zacsek. – Merthogy felelős politikusok nem üzengetnek egymásnak úgy, mint a Dacsics Ivica meg az Andrej Plenkovics. Hogy nem vagyunk egyformák, hanem sokkal különbek vagyunk, ahogy a zágrábi miniszterelnök nyilatkozta. Mire a szerb külügyminiszter válasza: persze, hogy nem vagyunk egyformák, mert mi nem szolgáltuk Hitlert… És hogy még jobban ráijesszen a szomszédra, kijelenti: ha a horvátok diplomáciai háborút akarnak, akkor megkapják.

– Én nem tudom, hogy milyen az a diplomáciai háború, Tegyula – sopánkoda amama –, de nekem már egy közönséges háború emlegetésétől is égnek áll a hajam!

– Csak nehogy mi is úgy járjunk, mint az egyszeri legény, akinek jól helybenhagyták az apukáját a kocsmában. A fia nagyon felbőszül, bosszút fogad, és apját karonfogva visszamegy a kocsmába. Jó hangosan felteszi a kérdést:

– Ki merte így megverni az apámat? Ha még egyszer megteszi, velem gyűlik meg a baja!

Erre előlép egy hatalmas izompacsirta, és akkora pofont ad az apának, hogy az keresztülrepül a kocsmán. Nagyon feldühödik a gyerek, felállítja az apját, és megint megszólal:

– Ez vért kíván! Meglátjuk, milyen nagy legény vagy, meg mered-e még egyszer tenni ezt!

A pasas megint behúz az öregnek, hogy az szaltóban repül ki a kocsmaajtón. A fiú felemeli apukát, és azt mondja neki:

– Na, menjünk innen, apám, mert még a végén agyonverik magát.

PISTIKE, csalódott munkavállaló és szorgalmas górac

 

2018. május 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Összehangolni a hatalomváltást!

Magyar szempontból fontos, hogy az aláírók között van Bódis Gábor, Budapestre származott neves újságíró, az Újvidéki >

Tovább

Ez a vonat (is) elment!

Olyan vélemény is van, hogy „meg kell várni a magyarországi hatalomváltást, akkor itt is megváltozik a >

Tovább

Lázadás az elszemélytelenített hatalom ellen

Ezekben a napokban a három szóból álló csatakiáltás visszhangzik Szerbiában. A polgárok legyőzték a félelmet és >

Tovább

„Kétféleképpen is lehet”?

Nem lehet „kétféleképpen”, hanem csak egyféleképpen. Ez pedig a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használata – ahogy >

Tovább

Húsz év – semmi változás!

A tisztában van-e az MNT és a VMÚE a magyar nyelvű média és tájékoztatás helyzetéért való >

Tovább

„Szégyelltük, hogy ott vagyunk”

A horvátországi Vukovár-Szerém megye három apró falujának 1991 őszén, a délszláv háború idején átélt gyászos története >

Tovább

„Az oktatási helyzet súlyosbodott”!

A VMPE – ismereteim szerint – az egyedüli délvidéki/vajdasági civil szervezet, amely (2012 óta) évente, kitartóan >

Tovább

A délszláv legenda

Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa >

Tovább

Kétszeres NEM az alkotmánymódosításra!

A népszavazás a szavazók minimális részvételével is érvényes lesz. Sikeres pedig, ha a részvevők többsége igennel >

Tovább

Hagyományos szex-szimbólum

Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai >

Tovább

Az alattvaló látomása

Előzőleg látta Aleksandar Vučić államelnök szenvedélyes tekintetét, amellyel kifejezte, hogy mennyire kívánta ezt a győzelmet. Állítása >

Tovább

Két malomkerék között

Az ilyesféle markáns nemzetállam-építés szükségszerűen elidegeníti a kisebbségi polgárokat a szülőföldtől. Ezt fokozza, hogy a nemzetállami >

Tovább