2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Menjünk falura!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

Megszámoltam, hogy az egyik fiatal politológustitán interjújában hányszor szerepelnek bizonyos szavak: a falu kilencszer, a vidék nyolcszor. Az oktatás és iskola szavak viszont egyszer sem. A roma/cigány sem. Hát így nehéz lesz. Szerbhorváth György:

Ama vasárnap este előbb eufóriában fürdött, majd letargiában merült el az értelmiség egy kisebb szeglete: vajon miért reménykedtünk, s miért nem láttuk, hogy jön? No nem a rendszerváltás, amit elődeink sem láttak előre, hanem a falvak népének ereje? De adott volt a kézenfekvő válasz: saját köreinkben mozgunk, egymást olvassuk, lájkoljuk, kommenteljük. A romkocsmákban szocializálódtunk, de hol vannak már a hajnalig tartó parázs viták, mások megismerése? Mikor ittunk utoljára délután háromkor a munkanélkülivel, aki a falu egyetlen korcsmája elé támasztotta rozsdás biciklijét, és megmondta a tutit?

S mit tegyünk most? Ugyaneme körökben egyre erősebbé vált a hang, hogy mi lenne, ha lemennénk falura. Különösen az értelmiségi, aki hadilábon áll a való világgal. Mert ti (mi) nem ismeritek a falvak népét, a vidéket. Így, általában. Hiába, hogy a pesti, azaz urbánus, szoclib értelmiség egy része is vidékről származik, rokonai élnek ott, a tehetősebbje meg a családi falusi birtokra jár, legalább a Balatonra. Vannak hát falusi tapasztalatai. Aztán ott a média: oké, borzasztó a sajtószabadság helyzete, de hogy a kollégák ne járnák a terepet? Többet kéne? Hát persze, az íróknak a gyárakat is látogatniuk kéne.

Haza is húztam hát a faluba rögtön a következő hétvégén, hátha megtudok valamit – még ha ez vajdasági magyar falu is. De hát itt is szavaztak a magyarországi választásokon, itt is járták a pénzért aktivisták az üres házakkal teli üres utcákat, ígéretekkel győzködve az embereket, vagy bevasalva a hálaszavazatokat a magyar útlevélért, a megkapott vagy beígért magyar kormányzati támogatásért. A zembereket meg ugyanaz foglalkoztatja: rabszolgaként, szinte semmi pénzért miért dolgozzon itt? Mi lesz az iskolával, ha egyre több a cigány? (Igaz, ide koszovói, se szerbül, se magyarul nem beszélő romák is menekültek.) Hol tanuljon tovább a gyerek? Ha pedig egyetemre jár, az idősebb szülő is fogja magát, Nyugatra megy dolgozni. A kocsmában meg jó esetben a bécsi vendégmunkából hazatértek – kizárólag fiatal vagy középkorú férfiak – iszogatnak, migránsoznak, kicsit szidják a Bécsben élő migránsokat, épp ők. Mit is kellene hát még nekem megtudni a falvak népéről? Falszifikálni azt a szintén közkeletű teóriát, hogy a jobbágymentalitás él tovább? Mert mégis, hová tegyük azokat, akik otthagyják a falut, csapot-papot, s nekivágnak a nagyvilágnak? Talán soha nem láttunk ennyi, ha kényszerből is, de kalandvágyó vidékit, falusit (is), akik ötvenévesen, nyelvtudás nélkül is simán nekivágnak a Nyugatnak. Ők lennének a röghöz kötött jobbágyok, a mentálisan parasztok? Aligha, ők a másik vidék, a sokadik fajta falu. A magyar társadalom paraszttalanításáról pedig lásd Kovách Imre munkáit, bár nem ő az egyedüli szociológus, aki járt már falun. De nem ő az egyetlen, aki ma már nem tudna a magyar paraszttal beszélgetni, aki traktorjával megáll fél órára a kocsma előtt – húsz éve még volt ilyen, ma nincs. Eltűnt, ahogyan a falvak korábbi struktúrái is.

A ti nem ismeritek a falut típusú elmélet pandantja, ami szintén pörög, hogy bezzeg a fideszesek, de különösön maga Orbán tizenéve vette a fáradságot, járta a falvakat, felfedezte azok népét, megtudta, mit akarnak, és ahhoz finomhangolta a politikáját. Ám ha bemész az ún. falusi kocsmába, két percen belül biztosan migráncsozás fültanúja leszel, rettegnek még a zugfalvak zugivói is, hogy asszonyaikat megerőszakolják a bejövő hordák. Ez viszont aligha a tudás/nem tudás kérdése, hanem a manipulációé. De ennek ugyan milyen alternatíváját lehetne megfogalmazni, és főképpen milyen ismeret alapján? Egyáltalán miért merül fel, hogy Orbán és csapata oly sokat tud a faluról, hogy meg tudja szólítani őket releváns problémákkal? Mióta van köze a tudásnak ahhoz (hacsak tudásnak nem nevezzük a manipulálni, megvenni és csalni tudást), hogy a szavazókat megvezetik, megvesztegetik és megfélemlítik?

A választások után a neten, de a sajtóban is mémszerűen elterjedő véleménycunami lényegi elemévé vált tehát, hogy a választó, főleg a falusi, nagyon buta, ergo befolyásolható. Ha tudna (tanult lenne), jól megfontoltan dönthetne. De legalább megválasztaná, hogy ez vagy az az oldal manipulál vele – ami így elég furcsán is hangzik. A tudásba vetett föltétlen hit másik része meg tehát az, hogy a szintén butának kikiáltott liberális értelmiség menjen le megismerni a tudatlanokat, a nép tudatlanságának okát, különösképp tehát falun. Igaz, akadtak, akik emiatt a liberális értelmiséget, így saját magukat is butának kiáltották ki, úgy általában, mert az efféle önostorozás cukinak tűnhet – pedig a tájékozatlanság nem butaság. Pár nappal később azonban már józanabb hangokat is hallottunk, ti. hogy nemcsak a falvak szegény butái szavaztak a kormánypártokra, hanem bizony a falvak gazdagabb, iskolázottabb népének egy része is, de ettől függetlenül folyik tovább a butaságról szóló diskurzus.

Magyarország fölfedezése zajlik április 9‑e óta, mintha a 20-as, 30-as évek falukutató mozgalma akarna újjáéledni. Csak most nem a paraszt életmódja és kultúrája lenne célkeresztben, hanem a buta emberé, a tanulatlan vidéké. Ahhoz viszont tényleg nem sok ész kell, hogy megállapítsuk: ez így nem vezet sehová.

Braun Róbert 1913-ban A falu lélektanában írta le a szociográfiai kutakodás vázlatát, mit kellene megkérdezni a falusiaktól. Többek közt azt, hogy ismerik-e a kávét és a teát, döghúst esznek-e, állatokkal laknak‑e együtt. Milyen erkölcsi élete lehet egy nőnek, akinek férje Amerikában van, mai szóval élve migránsként él Nyugaton? Verik‑e az asszonyt, a gyereket? Nem érdektelen kérdések ezek ma sem, de erős tévhit, hogy száz évet kellene visszaugornunk az időben, és új falukutató mozgalmat indítani. S hogy nem egyfajta magyar falu van, azt sem most kellene felfedezni, megtette azt már például Erdei Ferenc a 30-as évektől.

Nem tisztem a magyar szociológiát védeni, de a szakma mintha nagyon is járná a vidéket, a falvakat, az eredmény meg ott van a könyvespolcokon és a neten. Szóval, nem kellene most csőstül megszállni a magyar falut, előbb elég lenne olvasni. Persze ha csak az interjúkig és publicisztikákig jutunk el, úgy nehéz lesz bármit is megérteni. Megszámoltam, hogy az egyik fiatal politológustitán interjújában hányszor szerepelnek bizonyos szavak: a falu kilencszer, a vidék nyolcszor. Az oktatás és iskola szavak viszont egyszer sem. A roma/cigány sem. Hát így nehéz lesz.

 

Szerbhorváth György írása az Élet és Irodalomban jelent meg (LXII. évfolyam, 18. szám, 2018. május 4.).

 

2018. május 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább