Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Gondoskodnak rólunk
J. Garai Béla
Képzeljük el, mi lenne velünk, ha nem ilyen békeszerető, mindannyiunkról gondoskodó kormányunk lenne! J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Hol van már a tavalyi hó, tehetnénk fel a szokásos kérdést, mint amikor olyasmire utalunk, ami már régen nem aktuális. Pontosabban az idei hó, a februári, amikor Aleksandar Vučić Kolinda Garbar Kitarović társaságában elvonult a felsorakozott díszzászlóalj előtt a behavazott Zágrábban. És amikor a két elnök békülékeny szavait hallgatva a határ két oldalán élők abban a naiv reményben ringathatták magukat, hogy most talán új időszak kezdődik…, és felülkerekedik a józan ész.
Ehelyett napjainkban a miniszterek kölcsönös kitiltásának lehetünk tanúi, a média gyűlölet-gránátokkal bombázza a szomszédot, a nagykövetek pedig, visszahívásukra várva, már javában csomagolnak. A belgrádi és a zágrábi diplomáciai szótárban a „reciprocitás”, azaz a kölcsönösség a legtöbbször használt kifejezés, a politikusok pedig arra esküdöznek, hogy nem hagyják megalázni országukat.
Nehéz eldönteni, hogy a védelmi tárcát betöltő Aleksandar Vulin tényleg azt a szerepet kapta Vučićtól, hogy kimondja, amit ő gondol, ahogyan sokan állítják, vagy elszabadult bajkeverőként saját fejéből beszél, amikor legkeményebben odamondogat a szomszédoknak, minduntalan megfúrva a nagy nehezen kialakuló jószomszédi viszonyokat. A mostani feszültség is Vulin barátságosnak semmiképpen sem nevezhető kijelentésével kezdődött, amikor a jasenovaci haláltábor létesítésének évfordulója kapcsán kijelentette, hogy „bármikor beléphet Horvátországba”, mert „látogatásáról csak Aleksandar Vučić dönthet, semmiképpen a horvát miniszterek”.
Az enyhén szólva is megütköztető és rossz emlékeket ébresztő kinyilatkozásra ráadásul azután került sor, hogy Vojislav Šešelj a szkupstina bejáratánál letépte és megtaposta a horvát zászlót, amit a Belgrádba látogató horvát parlamenti delegáció tiszteletére tűztek ki, majd nyomdafestéket nem tűrő szavakkal „tisztelte meg” magukat a küldöttségi tagokat is. Mint tudjuk, a horvát delegáció emiatt megszakította látogatását és hazautazott, a zágrábi kormány pedig jegyzékben tiltakozott az incidens és Vulin kijelentése miatt.
„Horvátország, mint az Európai Unió és a NATO tagja, szuverén állam, amelyben az illetékes szervek döntenek arról, hogy ki léphet be az országba… Aleksandar Vučićnak, a szerb hadsereg főparancsnokának emlegetése, mint illetékesnek, aki eldönti, hogy ki léphet be Horvátországba, példátlan kísérlet a Horvát Köztársaság szuverenitásának elvitatására”, áll többek között a Belgrád kioktatására szánt jegyzékben.
Anélkül, hogy mérlegelnénk, eltúlzott-e a horvát reagálás egy olyan közismert bajkeverő és szájhős fellépésére, mint a csetnik vajda, nem különben a magát antifasiszta bajnoknak képzelő volt miloševići funkcionárius és minden racionális ok nélkül védelmi tárcavezetővé előléptetett Vulin hencegésére (amire valószínűleg sokkal bölcsebb és célravezetőbb reagálás lett volna, ha teljesen ignorálják őket, hiszen úgyis csak magamutogatásból, feltűnési mániából cselekedtek), tehát képzeljük el a szerb vezetés válaszát, ha valaki horvát részről tenne hasonló kijelentést. Hogy horvátként az ő elnöke dönti el, hogy elutazhat-e Szerbiába, és nem a szerb kormány… Nem valószínű, hogy Belgrádban akár egy árnyalattal is enyhébben fogalmaztak volna. (...)
A horvát kormányt sem kell félteni, náluk sincs kőbe vésve a jószomszédi kapcsolatok ápolásának követelménye, különösen azóta, hogy sikerült elnyerniük az uniós és a NATO-tagságot. Zágrábi sajtóértesülés szerint a kormány arra készül, hogy visszahívja belgrádi nagykövetét, válaszként, amiért a védelmi minisztert persona non grata, azaz nem kívánatos személlyé nyilvánították Szerbiában. Ugyanakkor Ivica Dačić sietett bejelenteni, hogy ha ez bekövetkezik, akkor ők is visszahívják a szerb nagykövetet Zágrábból… „Arra kényszerülünk, hogy a reciprocitás elve alapján járjunk el”, jelentette ki Dačić a szerb nyelven megjelenő Szputnyik c. orosz portálnak. Hogy ezzel mit ér a szerb kormány, hogy egy ilyen intézkedés előbbre viszi-e akár egy veréblépéssel is Szerbia uniós csatlakozási ügyét, arra nem tért ki.
A nagykövetek hazarendelése egyébként az egyik legsúlyosabb krízis periódust jelentené a két ország viszonyában a kilencvenes háborús évek után. Ám állítólag ennek így kell történnie, hiszen már a Biblia is megírta, hogy szemet szemért, fogat fogért. S két ilyen buzgó istenfélő államvezetés, mint a szerb és a horvát, igyekszik is ezt az elvet következetesen alkalmazni, akármi is lesz a következménye. Nem hagyják talán megalázni hazájukat! - hallhatjuk nap nap után hol a belgrádi, hol a zágrábi vezetőktől.
Még szerencse, hogy „a szerb kormány a történtek, az intézkedések és válaszintézkedések ellenére kitart a Horvátországgal való jószomszédi kapcsolatok építése mellett, és tartózkodik minden olyan lépéstől, amely megrontaná a szomszédokkal való jó viszonyt…”, olvassuk a legújabb belgrádi kormányközleményben. Továbbá: a térség békéjének és stabilitásának, az európai elvek és értékek megőrzésére törekszik mind Szerbia, mind pedig az egész térség polgárainak érdekében…
Képzeljük el, mi lenne velünk, ha nem ilyen békeszerető, mindannyiunkról gondoskodó kormányunk lenne!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >
Védtük Szerbiát Horvátországban…
Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >
Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez
Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >
Gyűlölet és kompromisszum
A társadalom szétrombolása üzemszerűen folytatódik. Elsősorban nem az ellenzék hibája, hogy olyan, amilyen. Ami a magyarországi >