2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Elfogadta a hóhér szerepét”

Végel László
Végel László

„Kis közösségekben csak kevesen maradnak meg idősebb korukban lázadónak, elfogadják inkább a hatalom startégiáját, előnyeit. Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Vajon napjainkban mit jegyezne fel Sziveri? Szerintem ugyanazt. „Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Sajnos. Végel László:

2018. március 20., kedd

Az igaz, hogy az Új Symposion szerkesztőségének leváltása (1983) derékba törte egy nemzedék pályáját, amely rövid három év alatt nem tudta elvégezni azt, amire képes volt, nem végezhette el az előző nemzedék értékeinek értelmezését és átrendezését, nem tudott igazi szellemi ősöket találni, nem tudott a következő nemzedékek részére új dilemmákat felállítani, új kompaszt teremteni. A szellemi életünket is meghatározó történet mindmáig befejezetlen mondatra emlékeztet, amelyből kiderül, hogy nem csak egy folyóirat történetéről, nem csak egy brutális incidensről van szó, hanem a következő évtizedeket meghatározó destrukcióról. Sziveri szavával: a nemzedék valamibe belekezdett, de „mire igazán kibontakozhatott volna, agyoncsaptak bennünket”. Csakhogy Sziveri szerepét nem lehet csupán erre redukálni. Nem tévesztem szem elől, hogy becses, ám ellentmondásos, örökséget vett át, amelyet szeretett volna átértékelni és tovább gondolni. Érlelődése a hetvenes években, kezdődött, amikor találkozott a hideg vajdasági magyar szélcsenddel, s nyomasztotta a Nagy Konszolidáció látványa. Még nem érzékelte a valóságot, igaz azért is, mert nemzedéke szemét igyekeztek bekötni. Akkoriban az értelmiség java része a hatalomnak asszisztált, miközben „serényen sütögette a szalonnadarabkáit a tűznél”, fakadt ki Sziveri János a halála előtt. Nem érdekelte a hetvenes évek irodalmi hermetizmusa, nyilatkozta, sokkal inkább az a kritikus gondolkodás, amely a hatvanas évek második felében jellemezte az Új Symposiont. Az a példa lebegett a szeme előtt, amely a vesztét okozta. Vissza akart hódítani egy vesztésre ítélt hagyományt, csakhogy ez tragikusan végződött. Az első nemzedék példáját követte volna, de annak nagy része már nem volt a régi. A hatvanas évek második felében felmerülő a feszültségek, igy például a folyóiratban kibontakozó, az irodalmi kánokokat is befolyásoló „konformizmus vita” a hetvenes években a Nagy Konszolidációval zárult. Nemzedékem győzött, de a győzelem ára a behódolás volt. Sziveri az Új Symposion legjobb hagyományának továbbgondolása következtében került szembe az egykori lázadókkal s az újabbkori győztesekkel, vagyis az első nemzedék legbefolyásosabb részével. A látvány drámai volt, majdnem irracionális: az úgynevezett nagy nemzedék többségéről kimondta a legfájdalmasabb ítéletet: „elfogadta a hóhér szerepét”. Ezt mind a mai napig nem tudta feldolgozni a vajdasági magyar kultúra, aminek a következménye napjainkban is érzékelhető. Megsemmisült valami, ami mérték lehetett volna. A motivációkat lehet kutatni, árnyalni és értelmezni, de érthető, hogy Sziverit emberileg és szellemileg mélységesen megrendítette, hogy csupán néhányadmagunkkal támogattuk tevékenységét. Ekkor vonja le a máig is érvényes tanulságot: „Kis közösségekben csak kevesen maradnak meg idősebb korukban lázadónak, elfogadják inkább a hatalom startégiáját, előnyeit. Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Vajon napjainkban mit jegyezne fel Sziveri? Szerintem ugyanazt. „Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Sajnos.

 

2018. április 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább