2018. december 11. kedd
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

„Elfogadta a hóhér szerepét”

Végel László
Végel László

„Kis közösségekben csak kevesen maradnak meg idősebb korukban lázadónak, elfogadják inkább a hatalom startégiáját, előnyeit. Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Vajon napjainkban mit jegyezne fel Sziveri? Szerintem ugyanazt. „Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Sajnos. Végel László:

2018. március 20., kedd

Az igaz, hogy az Új Symposion szerkesztőségének leváltása (1983) derékba törte egy nemzedék pályáját, amely rövid három év alatt nem tudta elvégezni azt, amire képes volt, nem végezhette el az előző nemzedék értékeinek értelmezését és átrendezését, nem tudott igazi szellemi ősöket találni, nem tudott a következő nemzedékek részére új dilemmákat felállítani, új kompaszt teremteni. A szellemi életünket is meghatározó történet mindmáig befejezetlen mondatra emlékeztet, amelyből kiderül, hogy nem csak egy folyóirat történetéről, nem csak egy brutális incidensről van szó, hanem a következő évtizedeket meghatározó destrukcióról. Sziveri szavával: a nemzedék valamibe belekezdett, de „mire igazán kibontakozhatott volna, agyoncsaptak bennünket”. Csakhogy Sziveri szerepét nem lehet csupán erre redukálni. Nem tévesztem szem elől, hogy becses, ám ellentmondásos, örökséget vett át, amelyet szeretett volna átértékelni és tovább gondolni. Érlelődése a hetvenes években, kezdődött, amikor találkozott a hideg vajdasági magyar szélcsenddel, s nyomasztotta a Nagy Konszolidáció látványa. Még nem érzékelte a valóságot, igaz azért is, mert nemzedéke szemét igyekeztek bekötni. Akkoriban az értelmiség java része a hatalomnak asszisztált, miközben „serényen sütögette a szalonnadarabkáit a tűznél”, fakadt ki Sziveri János a halála előtt. Nem érdekelte a hetvenes évek irodalmi hermetizmusa, nyilatkozta, sokkal inkább az a kritikus gondolkodás, amely a hatvanas évek második felében jellemezte az Új Symposiont. Az a példa lebegett a szeme előtt, amely a vesztét okozta. Vissza akart hódítani egy vesztésre ítélt hagyományt, csakhogy ez tragikusan végződött. Az első nemzedék példáját követte volna, de annak nagy része már nem volt a régi. A hatvanas évek második felében felmerülő a feszültségek, igy például a folyóiratban kibontakozó, az irodalmi kánokokat is befolyásoló „konformizmus vita” a hetvenes években a Nagy Konszolidációval zárult. Nemzedékem győzött, de a győzelem ára a behódolás volt. Sziveri az Új Symposion legjobb hagyományának továbbgondolása következtében került szembe az egykori lázadókkal s az újabbkori győztesekkel, vagyis az első nemzedék legbefolyásosabb részével. A látvány drámai volt, majdnem irracionális: az úgynevezett nagy nemzedék többségéről kimondta a legfájdalmasabb ítéletet: „elfogadta a hóhér szerepét”. Ezt mind a mai napig nem tudta feldolgozni a vajdasági magyar kultúra, aminek a következménye napjainkban is érzékelhető. Megsemmisült valami, ami mérték lehetett volna. A motivációkat lehet kutatni, árnyalni és értelmezni, de érthető, hogy Sziverit emberileg és szellemileg mélységesen megrendítette, hogy csupán néhányadmagunkkal támogattuk tevékenységét. Ekkor vonja le a máig is érvényes tanulságot: „Kis közösségekben csak kevesen maradnak meg idősebb korukban lázadónak, elfogadják inkább a hatalom startégiáját, előnyeit. Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Vajon napjainkban mit jegyezne fel Sziveri? Szerintem ugyanazt. „Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Sajnos.

 

2018. április 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szabadítsa fel önmagától a pártot és a közösséget!

A VMSZ/BMC, amióta Pásztor István az elnöke, pontosabban amióta szövetségre lépett a Szerb Haladó Párttal, se >

Tovább

Akcióban a Kövér Gárda

Régi igény elégítődött ki amúgy a Kövér Gárda által, patetikusan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a >

Tovább

Búcsú Áder Jánostól

Búcsúzom tőled, János. Sok vizet nem zavartál az életünkben, olyan volt, mintha itt sem lettél volna. >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A rendszerváltás csapdájában vergődő értelmiségiek a szocializmusban még őrizték a kritikus gondolkodást, a többpártrendszerben viszont elherdálták. >

Tovább

„Példa értékű kisebbségi jogrendszer”

Nem kell Orbán „véleményén” csodálkozni, hiszen jó ideje gond van már a valóságérzetével (is). Számára fontosabb >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Bár akkoriban is ébredezett bennem némi a rendszerváltással szembeni szkepszis, írtam is a hiábavaló „posztmodern lakomáról”, >

Tovább

Csak az öltöny lesz más

Hogyan lehetséges ennyire semmit nem akarni? Ennyire nem változni? És nem csak, ha idegenekről: menekültekről, az >

Tovább

Rási és Pisti kalangyai a labancok fővárosába

Hol volt, hol nem volt, de lehet, hogy igaz se volt. Volt egyszer egy nagyon veszélyes >

Tovább

Figyelmeztetés Szerbiának

A Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) – az újonnan választottban is – sajnos többségében olyan személyek ülnek, >

Tovább

Egyetlen szájból sokféle hazugság

Az, hogy a gigantikus médiaholdingot nemzetstratégiai jelentőségűvé emelték, azt üzeni mindenkinek, hogy akkor tesszük a legjobbat >

Tovább

Hévíz télvíz idején

Fogalmam sincs, hogy a hévízi hétvége alatt miért nem tudtam a fejemből kiverni a Beatles egyik >

Tovább

A felemás Magyar Mozgalom

Az önálló vajdasági magyar politikát az elmúlt csaknem három évtizedben az egypártiság jellemezte. Ha papíron több >

Tovább