2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Elfogadta a hóhér szerepét”

Végel László
Végel László

„Kis közösségekben csak kevesen maradnak meg idősebb korukban lázadónak, elfogadják inkább a hatalom startégiáját, előnyeit. Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Vajon napjainkban mit jegyezne fel Sziveri? Szerintem ugyanazt. „Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Sajnos. Végel László:

2018. március 20., kedd

Az igaz, hogy az Új Symposion szerkesztőségének leváltása (1983) derékba törte egy nemzedék pályáját, amely rövid három év alatt nem tudta elvégezni azt, amire képes volt, nem végezhette el az előző nemzedék értékeinek értelmezését és átrendezését, nem tudott igazi szellemi ősöket találni, nem tudott a következő nemzedékek részére új dilemmákat felállítani, új kompaszt teremteni. A szellemi életünket is meghatározó történet mindmáig befejezetlen mondatra emlékeztet, amelyből kiderül, hogy nem csak egy folyóirat történetéről, nem csak egy brutális incidensről van szó, hanem a következő évtizedeket meghatározó destrukcióról. Sziveri szavával: a nemzedék valamibe belekezdett, de „mire igazán kibontakozhatott volna, agyoncsaptak bennünket”. Csakhogy Sziveri szerepét nem lehet csupán erre redukálni. Nem tévesztem szem elől, hogy becses, ám ellentmondásos, örökséget vett át, amelyet szeretett volna átértékelni és tovább gondolni. Érlelődése a hetvenes években, kezdődött, amikor találkozott a hideg vajdasági magyar szélcsenddel, s nyomasztotta a Nagy Konszolidáció látványa. Még nem érzékelte a valóságot, igaz azért is, mert nemzedéke szemét igyekeztek bekötni. Akkoriban az értelmiség java része a hatalomnak asszisztált, miközben „serényen sütögette a szalonnadarabkáit a tűznél”, fakadt ki Sziveri János a halála előtt. Nem érdekelte a hetvenes évek irodalmi hermetizmusa, nyilatkozta, sokkal inkább az a kritikus gondolkodás, amely a hatvanas évek második felében jellemezte az Új Symposiont. Az a példa lebegett a szeme előtt, amely a vesztét okozta. Vissza akart hódítani egy vesztésre ítélt hagyományt, csakhogy ez tragikusan végződött. Az első nemzedék példáját követte volna, de annak nagy része már nem volt a régi. A hatvanas évek második felében felmerülő a feszültségek, igy például a folyóiratban kibontakozó, az irodalmi kánokokat is befolyásoló „konformizmus vita” a hetvenes években a Nagy Konszolidációval zárult. Nemzedékem győzött, de a győzelem ára a behódolás volt. Sziveri az Új Symposion legjobb hagyományának továbbgondolása következtében került szembe az egykori lázadókkal s az újabbkori győztesekkel, vagyis az első nemzedék legbefolyásosabb részével. A látvány drámai volt, majdnem irracionális: az úgynevezett nagy nemzedék többségéről kimondta a legfájdalmasabb ítéletet: „elfogadta a hóhér szerepét”. Ezt mind a mai napig nem tudta feldolgozni a vajdasági magyar kultúra, aminek a következménye napjainkban is érzékelhető. Megsemmisült valami, ami mérték lehetett volna. A motivációkat lehet kutatni, árnyalni és értelmezni, de érthető, hogy Sziverit emberileg és szellemileg mélységesen megrendítette, hogy csupán néhányadmagunkkal támogattuk tevékenységét. Ekkor vonja le a máig is érvényes tanulságot: „Kis közösségekben csak kevesen maradnak meg idősebb korukban lázadónak, elfogadják inkább a hatalom startégiáját, előnyeit. Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Vajon napjainkban mit jegyezne fel Sziveri? Szerintem ugyanazt. „Gyorsan szétporladnak a fiatalkori vágyak.” Sajnos.

 

2018. április 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább