2019. március 24. vasárnap
Ma Gábor, Karina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Túlélni az ellenzéket

Szenvedélybetegek. Még mindig nem fogták fel, hogy nem tudják az országot megmenteni, nincs se elegendő erkölcsi tőkéjük, se tudásuk hozzá. Adják át helyüket azoknak, akiknek nevéhez nem tapad ennyi balsors és kudarc. Akiknek láttán nem fog el mindenkit a csillapíthatatlan kilátástalanság. Bruck András (Facebook):

Az, hogy léteznek Orbán-féle vezetők, séma, alapképlet. Egy beteges, züllött és megfelelően erőszakos figura ügyesen kihasználja saját nemzete gyengeségeit, félelmeit, irreális vágyait, hatalomra jut, és attól kezdve perverz módon a nyilvánosság előtt élvezkedik és szadizik. Épp ezért a vasárnapi katasztrófának még ez a leginkább érthető része.

Az igazi rejtély és sötétség innen kezdődik.

Például a jobboldali média, amelyben már nem egy Bayer van, hanem ezer, a jobboldali szavazó, aki visszajutott oda, ahonnan Könyves Kálmán egyszer már kiemelte az országot, amikor azt mondta, hogy „boszorkányok márpedig nincsenek”, és – ez a dolog legkínosabb, de tovább nem megkerülhető része – az ellenzéki pártapparátusok. Talán a Momentum kivételével valamennyi leért egy hosszú lejtő aljára, amelynek végére csak a fizikai testük maradt meg, a szellemük eltűnt, feloldódott a hazai politikai infernóban.

És a testükért se lenne kár, mert velük itt már soha nem lesz jobb. Azzal, amit ők tudnak a politikáról, a rendszerváltáskor esetleg pár évvel a Kádár-korszak pártemberei előtt járhattak, de ma évtizedekkel vannak a világ mögött. Ahogy egyébként az egész ország.

Három egymást követő, pusztító kétharmados vereség örökös némaságra késztetne minden normális erkölcsi érzékű ellenzéki politikust. De nem őket, ők máris a jövőre készülnek, már megint fogadkoznak, csapatszellemről és nyitottságról beszélnek törzshelyükön, az ATV-ben és a Hír TV-ben. Szenvedélybetegek. Még mindig nem fogták fel, hogy nem tudják az országot megmenteni, nincs se elegendő erkölcsi tőkéjük, se tudásuk hozzá. Adják át helyüket azoknak, akiknek nevéhez nem tapad ennyi balsors és kudarc. Akiknek láttán nem fog el mindenkit a csillapíthatatlan kilátástalanság.

2010, és még jobban 2014 után erősödtek fel azok a hangok, hogy a rendszerváltó politikusi generációnak lassan ideje volna visszavonulnia. Volt nagy felhördülés, hogy nem kéne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Nos, nem kellett volna? Érdemes volt megvárniuk, hogy harmadszor is lekaszabolják őket? És ne tévedjenek, vasárnap se ők harcoltak értünk, hanem mi értük, pedig a legtöbbünknek már nagyon nehezére esett. Vagy esetleg azt hiszik, hogy ők kapták azokat a szavazatokat? Hát nem. Bárkire, Hasfelmetsző Jackre is leszavaztunk volna, ha ő van a Fidesz ellen.

Most viszont itt maradtunk a képzeletbeli migránsokkal, a miattuk végképp becsavarodott, meghibbant, és sajnos csöppet sem képzeletbeli Orbán-hitűekkel és saját sorozatlúzereinkkel. A vereség éjszakáján levelet kaptam egy most érettségiző lány mamájától, abból idéznék egy sort. A szövegben meg van nevezve a gimnázium, de óvatosságból kihagytam, mert hétfő óta ezek itt már megint szovjet idők: „Ez a nap a fiatalok gyásznapja, Lili és az osztálytársai, az egész gimnázium romokban hever, és hány meg hány diák és egyetemista érez ma így!”

Na, őket, az ő életüket veszi semmibe ez a sok levitézlett pártember. Mennyire sokatmondó, hogy a fél ország lehajtott fejjel, kóvályogva jött-ment, de Hiller, az MSZP nagy öregje nem a leköszönését rohant bejelenteni az ATV-be, hanem, hogy készen áll a baloldal megújítására. Vagyis, hogy készen áll a negyedik kétharmadra! Nem, nem őrült meg, nagyon is tudja, hogy négy év múlva senki nem szavaz rájuk hatvan alatt. Lám, akkor is lehetsz elvetemült, ha egyébként kiállsz a CEU mellett.

Ezek az emberek még csak azt se mondják, hogy tanultak a hibáikból, nem mondják, hogy rájöttek, mit kell csinálniuk, egyszerűen tudtunkra adják, hogy ismét ugyanazt fogják csinálni. Tényleg olyan nagy különbség gonoszul kormányozni, vagy politikusként szégyenérzet nélkül, nulla bűn- és felelősségtudattal élni?

Az ellenzéki pártoknak tucatnyi indokuk volt, hogy miért nem bojkottálják a választást, pedig minden másképp, és jobban alakult volna. És ugyanannyi lesz nekik, hogy miért ülnek majd be megint a parlamentbe és esküsznek fel ismét Orbán törvényeire. De hivatkozhatnak bármire, ezzel nem tesznek majd mást, mint havi egymilliós fizetésért jóváhagyják a fél ország által gyűlölt rezsim folytatódó uralmát.

Csakhogy a harmadik kétharmados vereség után nincs több alibi, nem lehet több kifogás: nyilvánvaló, hogy ezt a rendszert legkevésbé épp a parlamentből lehet gyengíteni. A magyar parlamentben semmilyen hasznos ellenzéki munka nem lehetséges, az ott ülő ellenzéki képviselők egyetlen funkciója, hogy Semjén és társai hangosan kiröhöghessék őket, valahányszor kiderül egyikükről, hogy az előző héten kapott pár száz állami milliót. Az az ellenzéki, aki beül ebbe a jelenlegi funkciója szerint túlméretezett disznóólba, és hasznos munkát színlel, nem tesz mást, mint a Fidesz: hülyét csinál a saját választóiból.

Nem felesküdni és nem bemenni a parlamentbe viszont merőben új helyzetet teremtene. Ország-világ számára egyértelművé tenné, hogy az EU-tag Magyarországon egypártrendszer van, a képviselők nyolc év után végre eggyé válnának szavazóikkal; a sorsukkal, kiábrándultságukkal, amivel fontos morális támogatást adhatnának a reményt vesztett tömegnek. És a legfontosabb: mindenki tudná, hogy a parlamentben már csak a cár és a kegyencei ülnek, amitől az épület és a tér kiemelkedő szimbolikus hellyé, a nemzeti gyűlölet fókuszává válna. Márpedig az utca és gyűlölet nélkül ez a rezsim még nagyon sokáig nem fog kimúlni.

 

2018. április 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hősködés nélkül nem megy

De mit is kezdhetnek egy ilyen hőssel a vajdasági magyarok, aki a szerb hazáért esett el >

Tovább

A „kereteknél” nem jutottunk tovább

Újabb elmulasztott alkalom volt ez a tanácskozás az anyanyelv használatának helyzetfelmérésére, pedig jelen volt Tobias Flessenkemper, >

Tovább

A bajina baštai titokzatos idegen

Dušan Glišićet, a Szerb Haladó Párt káderét, polgármester cimborájának segédletével 2017 szeptemberében ismét igazgatóvá választották, akkor >

Tovább

Az egyik látta a dokumentációt, a másik nem

Lehet, hogy sokan nem tudják, a vízműveket az utóbbi időben 45 dolgozó elhagyta, mert a cég >

Tovább

A haladó VMSZ részese a nemzeti alapú megkülönböztetési politikának!

A VMSZ-nek az lenne a kötelessége, hogy biztosítsa magyar közösség – ideértve a magyar egyetemi hallgatók >

Tovább

Atomtudós kell-e egy közvállalat élére?

A horgosi vízművekkel kapcsolatban leginkább attól félek, hogy előbb-utóbb magánosítani fogják, előfordult már ilyen Szerbiában. A >

Tovább

A tisztességes demokrácia, mint alternatíva

Nálunk, magyaroknál (nem kevésbé, s nehogy kifelejtsem, székelyeknél) biza, a „nép egyszerű fia” is „bonyolult teremtés”, >

Tovább

Pásztor aggódik két mentora és maga miatt

A hivatalosan nevén Szabadkai Magyar Rádiónak (tulajdonképpen a Pannon RTV egyik „hamisítványáról” van szó) nyilatkozott a >

Tovább

A Tara-hegységről hoztak igazgatót a horgosi vízművekbe (1.)

Az, hogy mi a Tara-hegységről hozunk Kanizsára börtönviselt embert, kicsit nonszensz és túlságosan átlátszó. Groteszknek érzem >

Tovább

Kifelé!

„Orbánnak nem az számít, hogy progresszív módon értéket teremtsünk s konzervatív módon értékeket őrizzük, hanem hogy >

Tovább

Mit tett a közösségért?

Számos a magyar közösség kollektív jogait érintő cselekmény ügyében azonban nem hallatta hangját. Például november 25. >

Tovább

Csak a mindenható segíthet rajtunk!

Nem csak a szerbiai, de külföldi emberjogi szervezetek jelentései szerint is Szerbiában „az emberi jogok állapota >

Tovább