2018. december 11. kedd
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Túlélni az ellenzéket

Szenvedélybetegek. Még mindig nem fogták fel, hogy nem tudják az országot megmenteni, nincs se elegendő erkölcsi tőkéjük, se tudásuk hozzá. Adják át helyüket azoknak, akiknek nevéhez nem tapad ennyi balsors és kudarc. Akiknek láttán nem fog el mindenkit a csillapíthatatlan kilátástalanság. Bruck András (Facebook):

Az, hogy léteznek Orbán-féle vezetők, séma, alapképlet. Egy beteges, züllött és megfelelően erőszakos figura ügyesen kihasználja saját nemzete gyengeségeit, félelmeit, irreális vágyait, hatalomra jut, és attól kezdve perverz módon a nyilvánosság előtt élvezkedik és szadizik. Épp ezért a vasárnapi katasztrófának még ez a leginkább érthető része.

Az igazi rejtély és sötétség innen kezdődik.

Például a jobboldali média, amelyben már nem egy Bayer van, hanem ezer, a jobboldali szavazó, aki visszajutott oda, ahonnan Könyves Kálmán egyszer már kiemelte az országot, amikor azt mondta, hogy „boszorkányok márpedig nincsenek”, és – ez a dolog legkínosabb, de tovább nem megkerülhető része – az ellenzéki pártapparátusok. Talán a Momentum kivételével valamennyi leért egy hosszú lejtő aljára, amelynek végére csak a fizikai testük maradt meg, a szellemük eltűnt, feloldódott a hazai politikai infernóban.

És a testükért se lenne kár, mert velük itt már soha nem lesz jobb. Azzal, amit ők tudnak a politikáról, a rendszerváltáskor esetleg pár évvel a Kádár-korszak pártemberei előtt járhattak, de ma évtizedekkel vannak a világ mögött. Ahogy egyébként az egész ország.

Három egymást követő, pusztító kétharmados vereség örökös némaságra késztetne minden normális erkölcsi érzékű ellenzéki politikust. De nem őket, ők máris a jövőre készülnek, már megint fogadkoznak, csapatszellemről és nyitottságról beszélnek törzshelyükön, az ATV-ben és a Hír TV-ben. Szenvedélybetegek. Még mindig nem fogták fel, hogy nem tudják az országot megmenteni, nincs se elegendő erkölcsi tőkéjük, se tudásuk hozzá. Adják át helyüket azoknak, akiknek nevéhez nem tapad ennyi balsors és kudarc. Akiknek láttán nem fog el mindenkit a csillapíthatatlan kilátástalanság.

2010, és még jobban 2014 után erősödtek fel azok a hangok, hogy a rendszerváltó politikusi generációnak lassan ideje volna visszavonulnia. Volt nagy felhördülés, hogy nem kéne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Nos, nem kellett volna? Érdemes volt megvárniuk, hogy harmadszor is lekaszabolják őket? És ne tévedjenek, vasárnap se ők harcoltak értünk, hanem mi értük, pedig a legtöbbünknek már nagyon nehezére esett. Vagy esetleg azt hiszik, hogy ők kapták azokat a szavazatokat? Hát nem. Bárkire, Hasfelmetsző Jackre is leszavaztunk volna, ha ő van a Fidesz ellen.

Most viszont itt maradtunk a képzeletbeli migránsokkal, a miattuk végképp becsavarodott, meghibbant, és sajnos csöppet sem képzeletbeli Orbán-hitűekkel és saját sorozatlúzereinkkel. A vereség éjszakáján levelet kaptam egy most érettségiző lány mamájától, abból idéznék egy sort. A szövegben meg van nevezve a gimnázium, de óvatosságból kihagytam, mert hétfő óta ezek itt már megint szovjet idők: „Ez a nap a fiatalok gyásznapja, Lili és az osztálytársai, az egész gimnázium romokban hever, és hány meg hány diák és egyetemista érez ma így!”

Na, őket, az ő életüket veszi semmibe ez a sok levitézlett pártember. Mennyire sokatmondó, hogy a fél ország lehajtott fejjel, kóvályogva jött-ment, de Hiller, az MSZP nagy öregje nem a leköszönését rohant bejelenteni az ATV-be, hanem, hogy készen áll a baloldal megújítására. Vagyis, hogy készen áll a negyedik kétharmadra! Nem, nem őrült meg, nagyon is tudja, hogy négy év múlva senki nem szavaz rájuk hatvan alatt. Lám, akkor is lehetsz elvetemült, ha egyébként kiállsz a CEU mellett.

Ezek az emberek még csak azt se mondják, hogy tanultak a hibáikból, nem mondják, hogy rájöttek, mit kell csinálniuk, egyszerűen tudtunkra adják, hogy ismét ugyanazt fogják csinálni. Tényleg olyan nagy különbség gonoszul kormányozni, vagy politikusként szégyenérzet nélkül, nulla bűn- és felelősségtudattal élni?

Az ellenzéki pártoknak tucatnyi indokuk volt, hogy miért nem bojkottálják a választást, pedig minden másképp, és jobban alakult volna. És ugyanannyi lesz nekik, hogy miért ülnek majd be megint a parlamentbe és esküsznek fel ismét Orbán törvényeire. De hivatkozhatnak bármire, ezzel nem tesznek majd mást, mint havi egymilliós fizetésért jóváhagyják a fél ország által gyűlölt rezsim folytatódó uralmát.

Csakhogy a harmadik kétharmados vereség után nincs több alibi, nem lehet több kifogás: nyilvánvaló, hogy ezt a rendszert legkevésbé épp a parlamentből lehet gyengíteni. A magyar parlamentben semmilyen hasznos ellenzéki munka nem lehetséges, az ott ülő ellenzéki képviselők egyetlen funkciója, hogy Semjén és társai hangosan kiröhöghessék őket, valahányszor kiderül egyikükről, hogy az előző héten kapott pár száz állami milliót. Az az ellenzéki, aki beül ebbe a jelenlegi funkciója szerint túlméretezett disznóólba, és hasznos munkát színlel, nem tesz mást, mint a Fidesz: hülyét csinál a saját választóiból.

Nem felesküdni és nem bemenni a parlamentbe viszont merőben új helyzetet teremtene. Ország-világ számára egyértelművé tenné, hogy az EU-tag Magyarországon egypártrendszer van, a képviselők nyolc év után végre eggyé válnának szavazóikkal; a sorsukkal, kiábrándultságukkal, amivel fontos morális támogatást adhatnának a reményt vesztett tömegnek. És a legfontosabb: mindenki tudná, hogy a parlamentben már csak a cár és a kegyencei ülnek, amitől az épület és a tér kiemelkedő szimbolikus hellyé, a nemzeti gyűlölet fókuszává válna. Márpedig az utca és gyűlölet nélkül ez a rezsim még nagyon sokáig nem fog kimúlni.

 

2018. április 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szabadítsa fel önmagától a pártot és a közösséget!

A VMSZ/BMC, amióta Pásztor István az elnöke, pontosabban amióta szövetségre lépett a Szerb Haladó Párttal, se >

Tovább

Akcióban a Kövér Gárda

Régi igény elégítődött ki amúgy a Kövér Gárda által, patetikusan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a >

Tovább

Búcsú Áder Jánostól

Búcsúzom tőled, János. Sok vizet nem zavartál az életünkben, olyan volt, mintha itt sem lettél volna. >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A rendszerváltás csapdájában vergődő értelmiségiek a szocializmusban még őrizték a kritikus gondolkodást, a többpártrendszerben viszont elherdálták. >

Tovább

„Példa értékű kisebbségi jogrendszer”

Nem kell Orbán „véleményén” csodálkozni, hiszen jó ideje gond van már a valóságérzetével (is). Számára fontosabb >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Bár akkoriban is ébredezett bennem némi a rendszerváltással szembeni szkepszis, írtam is a hiábavaló „posztmodern lakomáról”, >

Tovább

Csak az öltöny lesz más

Hogyan lehetséges ennyire semmit nem akarni? Ennyire nem változni? És nem csak, ha idegenekről: menekültekről, az >

Tovább

Rási és Pisti kalangyai a labancok fővárosába

Hol volt, hol nem volt, de lehet, hogy igaz se volt. Volt egyszer egy nagyon veszélyes >

Tovább

Figyelmeztetés Szerbiának

A Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) – az újonnan választottban is – sajnos többségében olyan személyek ülnek, >

Tovább

Egyetlen szájból sokféle hazugság

Az, hogy a gigantikus médiaholdingot nemzetstratégiai jelentőségűvé emelték, azt üzeni mindenkinek, hogy akkor tesszük a legjobbat >

Tovább

Hévíz télvíz idején

Fogalmam sincs, hogy a hévízi hétvége alatt miért nem tudtam a fejemből kiverni a Beatles egyik >

Tovább

A felemás Magyar Mozgalom

Az önálló vajdasági magyar politikát az elmúlt csaknem három évtizedben az egypártiság jellemezte. Ha papíron több >

Tovább