Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Túlélni az ellenzéket
Szenvedélybetegek. Még mindig nem fogták fel, hogy nem tudják az országot megmenteni, nincs se elegendő erkölcsi tőkéjük, se tudásuk hozzá. Adják át helyüket azoknak, akiknek nevéhez nem tapad ennyi balsors és kudarc. Akiknek láttán nem fog el mindenkit a csillapíthatatlan kilátástalanság. Bruck András (Facebook):
Az, hogy léteznek Orbán-féle vezetők, séma, alapképlet. Egy beteges, züllött és megfelelően erőszakos figura ügyesen kihasználja saját nemzete gyengeségeit, félelmeit, irreális vágyait, hatalomra jut, és attól kezdve perverz módon a nyilvánosság előtt élvezkedik és szadizik. Épp ezért a vasárnapi katasztrófának még ez a leginkább érthető része.
Az igazi rejtély és sötétség innen kezdődik.
Például a jobboldali média, amelyben már nem egy Bayer van, hanem ezer, a jobboldali szavazó, aki visszajutott oda, ahonnan Könyves Kálmán egyszer már kiemelte az országot, amikor azt mondta, hogy „boszorkányok márpedig nincsenek”, és – ez a dolog legkínosabb, de tovább nem megkerülhető része – az ellenzéki pártapparátusok. Talán a Momentum kivételével valamennyi leért egy hosszú lejtő aljára, amelynek végére csak a fizikai testük maradt meg, a szellemük eltűnt, feloldódott a hazai politikai infernóban.
És a testükért se lenne kár, mert velük itt már soha nem lesz jobb. Azzal, amit ők tudnak a politikáról, a rendszerváltáskor esetleg pár évvel a Kádár-korszak pártemberei előtt járhattak, de ma évtizedekkel vannak a világ mögött. Ahogy egyébként az egész ország.
Három egymást követő, pusztító kétharmados vereség örökös némaságra késztetne minden normális erkölcsi érzékű ellenzéki politikust. De nem őket, ők máris a jövőre készülnek, már megint fogadkoznak, csapatszellemről és nyitottságról beszélnek törzshelyükön, az ATV-ben és a Hír TV-ben. Szenvedélybetegek. Még mindig nem fogták fel, hogy nem tudják az országot megmenteni, nincs se elegendő erkölcsi tőkéjük, se tudásuk hozzá. Adják át helyüket azoknak, akiknek nevéhez nem tapad ennyi balsors és kudarc. Akiknek láttán nem fog el mindenkit a csillapíthatatlan kilátástalanság.
2010, és még jobban 2014 után erősödtek fel azok a hangok, hogy a rendszerváltó politikusi generációnak lassan ideje volna visszavonulnia. Volt nagy felhördülés, hogy nem kéne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Nos, nem kellett volna? Érdemes volt megvárniuk, hogy harmadszor is lekaszabolják őket? És ne tévedjenek, vasárnap se ők harcoltak értünk, hanem mi értük, pedig a legtöbbünknek már nagyon nehezére esett. Vagy esetleg azt hiszik, hogy ők kapták azokat a szavazatokat? Hát nem. Bárkire, Hasfelmetsző Jackre is leszavaztunk volna, ha ő van a Fidesz ellen.
Most viszont itt maradtunk a képzeletbeli migránsokkal, a miattuk végképp becsavarodott, meghibbant, és sajnos csöppet sem képzeletbeli Orbán-hitűekkel és saját sorozatlúzereinkkel. A vereség éjszakáján levelet kaptam egy most érettségiző lány mamájától, abból idéznék egy sort. A szövegben meg van nevezve a gimnázium, de óvatosságból kihagytam, mert hétfő óta ezek itt már megint szovjet idők: „Ez a nap a fiatalok gyásznapja, Lili és az osztálytársai, az egész gimnázium romokban hever, és hány meg hány diák és egyetemista érez ma így!”
Na, őket, az ő életüket veszi semmibe ez a sok levitézlett pártember. Mennyire sokatmondó, hogy a fél ország lehajtott fejjel, kóvályogva jött-ment, de Hiller, az MSZP nagy öregje nem a leköszönését rohant bejelenteni az ATV-be, hanem, hogy készen áll a baloldal megújítására. Vagyis, hogy készen áll a negyedik kétharmadra! Nem, nem őrült meg, nagyon is tudja, hogy négy év múlva senki nem szavaz rájuk hatvan alatt. Lám, akkor is lehetsz elvetemült, ha egyébként kiállsz a CEU mellett.
Ezek az emberek még csak azt se mondják, hogy tanultak a hibáikból, nem mondják, hogy rájöttek, mit kell csinálniuk, egyszerűen tudtunkra adják, hogy ismét ugyanazt fogják csinálni. Tényleg olyan nagy különbség gonoszul kormányozni, vagy politikusként szégyenérzet nélkül, nulla bűn- és felelősségtudattal élni?
Az ellenzéki pártoknak tucatnyi indokuk volt, hogy miért nem bojkottálják a választást, pedig minden másképp, és jobban alakult volna. És ugyanannyi lesz nekik, hogy miért ülnek majd be megint a parlamentbe és esküsznek fel ismét Orbán törvényeire. De hivatkozhatnak bármire, ezzel nem tesznek majd mást, mint havi egymilliós fizetésért jóváhagyják a fél ország által gyűlölt rezsim folytatódó uralmát.
Csakhogy a harmadik kétharmados vereség után nincs több alibi, nem lehet több kifogás: nyilvánvaló, hogy ezt a rendszert legkevésbé épp a parlamentből lehet gyengíteni. A magyar parlamentben semmilyen hasznos ellenzéki munka nem lehetséges, az ott ülő ellenzéki képviselők egyetlen funkciója, hogy Semjén és társai hangosan kiröhöghessék őket, valahányszor kiderül egyikükről, hogy az előző héten kapott pár száz állami milliót. Az az ellenzéki, aki beül ebbe a jelenlegi funkciója szerint túlméretezett disznóólba, és hasznos munkát színlel, nem tesz mást, mint a Fidesz: hülyét csinál a saját választóiból.
Nem felesküdni és nem bemenni a parlamentbe viszont merőben új helyzetet teremtene. Ország-világ számára egyértelművé tenné, hogy az EU-tag Magyarországon egypártrendszer van, a képviselők nyolc év után végre eggyé válnának szavazóikkal; a sorsukkal, kiábrándultságukkal, amivel fontos morális támogatást adhatnának a reményt vesztett tömegnek. És a legfontosabb: mindenki tudná, hogy a parlamentben már csak a cár és a kegyencei ülnek, amitől az épület és a tér kiemelkedő szimbolikus hellyé, a nemzeti gyűlölet fókuszává válna. Márpedig az utca és gyűlölet nélkül ez a rezsim még nagyon sokáig nem fog kimúlni.
Következő cikk: Az ellenség listázva jó? Volt már ilyen: fasizmus, sztálinizmus, mccarthyzmus, maoizmus... tirannizmus
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >