2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Repülő tankkal Pristinába

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Lehet, hogy miattuk – ezt már én teszem hozzá, bár nem vagyok büdzsé szakértő - módosítani kell a költségvetést és el kell halasztani a nyugdíjak meg a fizetések beígért emelését, de biztos vagyok benne, hogy az érintettek megértőek lesznek, akárcsak három évvel ezelőtt is, amikor a reformok miatt kellett megcsapolni járandóságukat. Most pedig a repülő tankok miatt. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Lehet, hogy nem mindenki lelkendezik az orosz gyártmányú Mi-35-ös harci helikopterek kilátásba helyezett beszerzéséért - amiről a múlt héten értesülhettünk Aleksandar Vulin védelmi miniszter moszkvai látogatása kapcsán -, ám sokaknak most biztosan hevesebben dobog a szívük. Elsősorban azoknak, akik inkább hajlanak a koszovói kérdés katonai eszközökkel való megoldása, mintsem a meddő, sehová sem vezető diplomáciai egyezkedések felé. Hátha még elolvassák a legismertebb hadügyekre szakosodott belgrádi zsurnaliszta, a mélyen hazafias érzelmű Miroslav Lazanski beszámolóját is!

Ebből ugyanis megtudhatják, hogy a repülő tanknak is becézett Mi-35-ös, fedélzetén egy kisebb katonai egységgel, akár 45 perc alatt képes eljutni Belgrádból Pristinába! Lazanski pont ezt a példát találta fontosnak kiemelni, mint ami bennünket a leginkább érdekelhet. Tovább azt is megtudhatjuk beszámolójából, hogy az MI-35-ös a szíriai hadszíntéren kitűnően bevált a földi célpontok elleni harcban, miközben maga a gép szinte sebezhetetlen, mivel utastere golyóálló páncéllal van bevonva. És ha ott ilyen kiválóan bevált, miért ne válna be Koszovóban?

A Srpski Telegraf c. lap, ahol Lazanski fejtegetése megjelent, már arról is értesült, hogy a koszovói albánokon páni félelem lett úrrá az Mi-35-ösöknek már csak az emlegetésére is! Pedig a bevetésről még szó sem volt.

S akkor hol vannak még az ugyancsak az orosz hadiipar kiváló termékeinek számító MÍG-29-es vadászbombázók! Igaz, egy kicsit késik a generálozásuk, de mire a helikopterek megérkeznek és esetleg aktuális lesz a bevetésük, biztosan minden csavar a helyén lesz.

A napi hírekből megtudhattuk, hogy a védelmi tárcavezető négy darab Mi-35-ös vásárlásáról folytatott megbeszélést Szergej Sojgu orosz hivatali kollegájával, emellett még négy Mi-17-es nagy kapacitású szállító helikoptert is szándékozunk vásárolni. Utóbbiakra azért lehet szükség – erről szintén Lazanskinak a hírhez fűzött kommentárjában olvashatunk - mert ezekkel a gépekkel intervenciós alakulataink röpke egy óra alatt érnek le Koszovóba. Sajnos, még nem tudjuk, hogy e csodafegyverek mikor kerülnek leszállításra, mint ahogy azt sem, hogy miből fogjuk kifizetni őket? Merthogy nem egy dinárba kerülnek.

Lehet, hogy miattuk – ezt már én teszem hozzá, bár nem vagyok büdzsé szakértő - módosítani kell a költségvetést és el kell halasztani a nyugdíjak meg a fizetések beígért emelését, de biztos vagyok benne, hogy az érintettek megértőek lesznek, akárcsak három évvel ezelőtt is, amikor a reformok miatt kellett megcsapolni járandóságukat. Most pedig a repülő tankok miatt. Ám egy ilyen alkalmat, mint e csodafegyverek beszerzése, vétek lenne elszalasztani.

Ebben valószínűleg az összes kisnyugdíjas és minimálbért élvező segédmunkás egyet fog érteni.

Mert azt azért tudni kell, hogy szerb-orosz testvériség ide, Putyin imádat oda, a ruszki bratyók a szuperhelikoptereiket sem adják nekünk ingyen. Nem is kívánhatjuk tőlük, hogy miattunk anyagi csődbe kerüljön a hadiiparuk, és a szorgalmas helikoptergyártó keleti testvéreknek esetleg nélkülözniük kell miattunk.

A naiv átlagpolgár eddig talán azt gondolhatta, hogy ezekre a különleges légi járművekre, köztük a méregdrága Mi-35-ösökre azért van szükség, hogy védjék határainkat, ha netán valamelyik szomszédos országból egy idegen szántóvető traktor betévedne hozzánk, s akkor a levegőből szigorúan kitessékelnénk őket. Vagy hogy a katonai szemléken megbámulhassa őket a nagyközönség, hogy lám, a kormánynak még erre is futja a reformintézkedések mellett! De úgy látszik, hogy egyéb tervek is megfordultak Vulinék és Lazanskiék fejében.

Nem árt, ha azok az elvetemült albánok egy kicsikét tartanak tőlünk.

Különben Lazanski kollega nem először utal a maga diszkrét módján arra, hogy esetleg katonai megoldás is számba jöhet a déli tartomány visszaszerzése céljából, megbecsülve eközben azt is, hogy nagyjából mennyi időre is lenne szükség a hadművelethez. Szerinte a különlegesen kiképzett szerb alakulatok alig 48 óra alatt elfoglalhatnák Észak-Koszovót, s emellett a többi szerbek lakta nagyobb koszovói települést.

Állítólag ennyire taksálják az erre szükséges időtartamot abban a szigorúan titkos jelentésben is, amit a NATO stratégái készítettek és juttattak el az elmúlt hetekben a katonai szövetség tagállamainak vezetőihez. A NATO-ban ugyanis úgy tudják – értesült az említett lap ki tudja milyen forrásokból -, hogy Szerbia részletes katonai tervet dolgozott ki a beavatkozásra arra az esetre, ha az albánok kísérletet tesznek az Észak-Koszovó feletti ellenőrzés megkaparintására. Még a terv titkos fedőnevét is tudják: „Határozott válasz”, és állítólag azt irányozza elő, hogy a szerb hadsereg néhány órás villámháború keretében, harckocsik bevetésével eljut egészen az Ibar folyóig, és elfoglalja a Kosovska Mitrovica déli és északi részét összekötő hidat.

Feltételezésük szerint a KFOR, a Koszovóban állomásozó nemzetkőzi békefenntartó erő képtelen lenne velük szembeszállni, ami pedig a koszovói albán rendőri alakulatokat illeti, azok Lazanski szerint említést sem érdemelnek. Észak-Koszovó visszafoglalása állítólag új helyzetet teremtene a koszovói ügyben, és Belgrádnak alkalma nyílna arra, hogy Oroszország diplomáciai segítségével újratárgyalja a kérdést.

Az intervenciós terv kidolgozói arra számítanak, hogy a hadművelet, mint fogalmaznak, csak „jelentéktelen” veszteségekkel járna, de hogy ez mennyi, hány emberéletet jelent, tizet-huszat, vagy százat? Továbbá: melyik oldalon (remélhetőleg nem a miénken)?

Ezekre a hadászati szempontból mellékes körülményekre nem térnek ki. Mint ahogy arra sem, hogy mi lenne, ha mások is beavatkoznak a katonai rendezésbe, vagy ha más krízishelyzetek is létrejönnek.

E titkos és kevésbé titkos tervek kiszivárogtatása után a magát a békés megoldás reményében ringató szemlélő számára már csak az a remény marad, hogy a haza eme elszánt védelmezőit sikerül józanságra inteni, még mielőtt nagyobb bajt okoznának. És közben megpróbálja megoldani az alábbi találós kérdést:

Ha az Mi-35-ösöknek 45 percre van szükségük, hogy elérjék Pristinát, az Mi-17-eseknek pedig egy órára, hogy elszállítsák a harci alakulatokat a déli tartományba, akkor hány évre van szüksége Szerbiának, hogy csatlakozzon az EU-hoz?

 

 

2018. április 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább