2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Repülő tankkal Pristinába

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Lehet, hogy miattuk – ezt már én teszem hozzá, bár nem vagyok büdzsé szakértő - módosítani kell a költségvetést és el kell halasztani a nyugdíjak meg a fizetések beígért emelését, de biztos vagyok benne, hogy az érintettek megértőek lesznek, akárcsak három évvel ezelőtt is, amikor a reformok miatt kellett megcsapolni járandóságukat. Most pedig a repülő tankok miatt. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Lehet, hogy nem mindenki lelkendezik az orosz gyártmányú Mi-35-ös harci helikopterek kilátásba helyezett beszerzéséért - amiről a múlt héten értesülhettünk Aleksandar Vulin védelmi miniszter moszkvai látogatása kapcsán -, ám sokaknak most biztosan hevesebben dobog a szívük. Elsősorban azoknak, akik inkább hajlanak a koszovói kérdés katonai eszközökkel való megoldása, mintsem a meddő, sehová sem vezető diplomáciai egyezkedések felé. Hátha még elolvassák a legismertebb hadügyekre szakosodott belgrádi zsurnaliszta, a mélyen hazafias érzelmű Miroslav Lazanski beszámolóját is!

Ebből ugyanis megtudhatják, hogy a repülő tanknak is becézett Mi-35-ös, fedélzetén egy kisebb katonai egységgel, akár 45 perc alatt képes eljutni Belgrádból Pristinába! Lazanski pont ezt a példát találta fontosnak kiemelni, mint ami bennünket a leginkább érdekelhet. Tovább azt is megtudhatjuk beszámolójából, hogy az MI-35-ös a szíriai hadszíntéren kitűnően bevált a földi célpontok elleni harcban, miközben maga a gép szinte sebezhetetlen, mivel utastere golyóálló páncéllal van bevonva. És ha ott ilyen kiválóan bevált, miért ne válna be Koszovóban?

A Srpski Telegraf c. lap, ahol Lazanski fejtegetése megjelent, már arról is értesült, hogy a koszovói albánokon páni félelem lett úrrá az Mi-35-ösöknek már csak az emlegetésére is! Pedig a bevetésről még szó sem volt.

S akkor hol vannak még az ugyancsak az orosz hadiipar kiváló termékeinek számító MÍG-29-es vadászbombázók! Igaz, egy kicsit késik a generálozásuk, de mire a helikopterek megérkeznek és esetleg aktuális lesz a bevetésük, biztosan minden csavar a helyén lesz.

A napi hírekből megtudhattuk, hogy a védelmi tárcavezető négy darab Mi-35-ös vásárlásáról folytatott megbeszélést Szergej Sojgu orosz hivatali kollegájával, emellett még négy Mi-17-es nagy kapacitású szállító helikoptert is szándékozunk vásárolni. Utóbbiakra azért lehet szükség – erről szintén Lazanskinak a hírhez fűzött kommentárjában olvashatunk - mert ezekkel a gépekkel intervenciós alakulataink röpke egy óra alatt érnek le Koszovóba. Sajnos, még nem tudjuk, hogy e csodafegyverek mikor kerülnek leszállításra, mint ahogy azt sem, hogy miből fogjuk kifizetni őket? Merthogy nem egy dinárba kerülnek.

Lehet, hogy miattuk – ezt már én teszem hozzá, bár nem vagyok büdzsé szakértő - módosítani kell a költségvetést és el kell halasztani a nyugdíjak meg a fizetések beígért emelését, de biztos vagyok benne, hogy az érintettek megértőek lesznek, akárcsak három évvel ezelőtt is, amikor a reformok miatt kellett megcsapolni járandóságukat. Most pedig a repülő tankok miatt. Ám egy ilyen alkalmat, mint e csodafegyverek beszerzése, vétek lenne elszalasztani.

Ebben valószínűleg az összes kisnyugdíjas és minimálbért élvező segédmunkás egyet fog érteni.

Mert azt azért tudni kell, hogy szerb-orosz testvériség ide, Putyin imádat oda, a ruszki bratyók a szuperhelikoptereiket sem adják nekünk ingyen. Nem is kívánhatjuk tőlük, hogy miattunk anyagi csődbe kerüljön a hadiiparuk, és a szorgalmas helikoptergyártó keleti testvéreknek esetleg nélkülözniük kell miattunk.

A naiv átlagpolgár eddig talán azt gondolhatta, hogy ezekre a különleges légi járművekre, köztük a méregdrága Mi-35-ösökre azért van szükség, hogy védjék határainkat, ha netán valamelyik szomszédos országból egy idegen szántóvető traktor betévedne hozzánk, s akkor a levegőből szigorúan kitessékelnénk őket. Vagy hogy a katonai szemléken megbámulhassa őket a nagyközönség, hogy lám, a kormánynak még erre is futja a reformintézkedések mellett! De úgy látszik, hogy egyéb tervek is megfordultak Vulinék és Lazanskiék fejében.

Nem árt, ha azok az elvetemült albánok egy kicsikét tartanak tőlünk.

Különben Lazanski kollega nem először utal a maga diszkrét módján arra, hogy esetleg katonai megoldás is számba jöhet a déli tartomány visszaszerzése céljából, megbecsülve eközben azt is, hogy nagyjából mennyi időre is lenne szükség a hadművelethez. Szerinte a különlegesen kiképzett szerb alakulatok alig 48 óra alatt elfoglalhatnák Észak-Koszovót, s emellett a többi szerbek lakta nagyobb koszovói települést.

Állítólag ennyire taksálják az erre szükséges időtartamot abban a szigorúan titkos jelentésben is, amit a NATO stratégái készítettek és juttattak el az elmúlt hetekben a katonai szövetség tagállamainak vezetőihez. A NATO-ban ugyanis úgy tudják – értesült az említett lap ki tudja milyen forrásokból -, hogy Szerbia részletes katonai tervet dolgozott ki a beavatkozásra arra az esetre, ha az albánok kísérletet tesznek az Észak-Koszovó feletti ellenőrzés megkaparintására. Még a terv titkos fedőnevét is tudják: „Határozott válasz”, és állítólag azt irányozza elő, hogy a szerb hadsereg néhány órás villámháború keretében, harckocsik bevetésével eljut egészen az Ibar folyóig, és elfoglalja a Kosovska Mitrovica déli és északi részét összekötő hidat.

Feltételezésük szerint a KFOR, a Koszovóban állomásozó nemzetkőzi békefenntartó erő képtelen lenne velük szembeszállni, ami pedig a koszovói albán rendőri alakulatokat illeti, azok Lazanski szerint említést sem érdemelnek. Észak-Koszovó visszafoglalása állítólag új helyzetet teremtene a koszovói ügyben, és Belgrádnak alkalma nyílna arra, hogy Oroszország diplomáciai segítségével újratárgyalja a kérdést.

Az intervenciós terv kidolgozói arra számítanak, hogy a hadművelet, mint fogalmaznak, csak „jelentéktelen” veszteségekkel járna, de hogy ez mennyi, hány emberéletet jelent, tizet-huszat, vagy százat? Továbbá: melyik oldalon (remélhetőleg nem a miénken)?

Ezekre a hadászati szempontból mellékes körülményekre nem térnek ki. Mint ahogy arra sem, hogy mi lenne, ha mások is beavatkoznak a katonai rendezésbe, vagy ha más krízishelyzetek is létrejönnek.

E titkos és kevésbé titkos tervek kiszivárogtatása után a magát a békés megoldás reményében ringató szemlélő számára már csak az a remény marad, hogy a haza eme elszánt védelmezőit sikerül józanságra inteni, még mielőtt nagyobb bajt okoznának. És közben megpróbálja megoldani az alábbi találós kérdést:

Ha az Mi-35-ösöknek 45 percre van szükségük, hogy elérjék Pristinát, az Mi-17-eseknek pedig egy órára, hogy elszállítsák a harci alakulatokat a déli tartományba, akkor hány évre van szüksége Szerbiának, hogy csatlakozzon az EU-hoz?

 

 

2018. április 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább