2019. október 19. szombat
Ma Nándor, János, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Sehaszna szervezet

Vélemény a Tartományi Polgári Jogvédő 2017. évi jelentéséről

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Ezek szerint a nemzeti kisebbségi jogok védelme területén minden a legnagyobb rendben lenne? Nincs már mit tenni? Vagy a Magyar Szót ez sem érdekli? Nem kell ezen csodálkozni. Ez a lap már régen nem a szakma szabályaival összhangban működő újság. Bozóki Antal:

„A képviselők megvitatták a tartományi ombudsman tavalyi évi jelentését” – ezzel a félmondatnyi szövegel intézte el a polgári jogvédő 2017. évi beszámolójáról írt tudósítást a Magyar Szó újságírója a Tartományi Képviselőház március 29-i üléséről. Arról viszont egy szót nem közölt, hogy mit tartalmaz a jelentés, és hogy mi hangzott el a vitában. Érthetetlen! Egy olyan „független és önálló szervezetről” van ugyanis szó, amelyik – egyebek között – „gondoskodnia kell(ene) az emberi és kisebbségi jogok védelméről és fejlesztéséről”,[4] valamint „ellenőrizni a közigazgatási szervek munkájának törvényességét, célszerűségét, hatékonyságát és szabályszerűségét”.

Ezek szerint a nemzeti kisebbségi jogok védelme területén minden a legnagyobb rendben lenne? Nincs már mit tenni? Vagy a Magyar Szót ez sem érdekli? Nem kell ezen csodálkozni. Ez a lap már régen nem a szakma szabályaival összhangban működő újság. Lássuk azonban, hogy mit is tartalmaz az ombudsman-jelentés.

Ezúttal dr. Zoran Pavlović terjesztette be az ombudsman éves beszámolóját, akit a Tartományi Képviselőház 2016. november 24-én választott Muškinja Heinrich Anikó helyére, akinek lejárt a mandátuma. Pavlović 2016. december 1-jén foglalta el tisztségét.

A 102 oldal terjedelmű jelentés „bevezetője” (5-7 oldalak) és a „tevékenységek” (konferenciák és szaktanácskozások szervezése, az emberi jogokkal kapcsolatos képzések, valamint kutatások (8-21 oldalak) bemutatása után következnek a szervezet egyes illetékességi köreire vonatkozó fejezetek:

a nemzeti kisebbségi jogok védelme (22-36 oldalak),

gyermekjogok (37-59),

nemi egyenjogúság (60-83),

az ombudsmannak az emberi jogok egyéb területein kifejtett aktivitása – 84-94 (a szociális védelmi intézetekben tett látogatások – 84-87; egészségvédelem – 87-89; szociális védelem – 89-90; a fogyatékossággal élők jogai – 90-92; az általános gazdasági érdekű ténykedés – 92; az urbanizmus és az építésügy – 93; a szabadságukat vesztett személyek jogai – 93-94),

a nyilvánossággal tartott kapcsolatok (95-97),

statisztika (98-99), valamint az

ajánlások és vélemények (5 sor a 100. oldalon),

a foglalkoztatottak továbbképzése (101.), valamint

az ombudsman működésének pénzelése (102. oldal).

Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke március 3-án vette át

dr. Zoran Pavlović ombudsmantól a jelentést

A jelentésből ezúttal is csak „a nemzeti kisebbségi jogok védelmére” vonatkozó résszel foglalkozok.

A fejezet első két (a jelentés 22-23.) oldala újabb „bevezetővel” kezdődik, amelyben az ombudsman – teljesen szükségtelenül – Vajdaság „legfontosabb jellegzetességről”, a „lakossága több nemzetiségéről, többféle kultúrájáról és vallásáról”, a „2002. évi népszámlásáról” (a szervezetben – úgy látszik – nem ismeretes, hogy Szerbiában 2011-ben is volt népszámlálás), a „különböző nemzeti hovatartozású lakosság együttélésről” ír, valamint arról, hogy milyen jogok illetik meg a nemzeti kisebbségeket. Mintha erről a képviselőknek nem lenne, nem kellene, hogy tudomása legyen, és ezt már számtalanszor nem ismételték volna el! Kinek szól ez egyáltalán?

A 24. és 25. oldalon – ugyancsak feleslegesen – az ombudsman elmondja, hogy a szerb kormány 2016. március 3-án elfogadta a nemzeti kisebbségi cselekvési tervet, amely megvalósításának egyik részese.

Mivel a Cselekvési terv VIII. fejezete a „a nemzeti kisebbségek megfelelő (sic!, nem pedig részarányos! – B. A.)  képviseletére vonatkozik, közli (a jelentés 24. oldalának utolsó bekezdésétől a 28. oldal végéig) a tartományi szervekben dolgozók nemzeti összetételére vonatkozó legfrissebb, 2017. december 31-i adatokat.

Ezekből a számadatokból aztán megtudjuk – a Danas belgrádi napilap Minority News legújabb számának vezércikkével ellentétben –, hogy még Vajdaság Autonóm Tartomány szervei sem viselnek gondot „a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletéről a közszolgálati szervekben”.

A tartományi szervekben ugyanis a szerb nemzetiségűek száma (73%) meghaladja a lakosságban való részvételüket (66,76%). Ugyanez a helyzet a Ruszinok (1,3% és 0,7%) és a montenegróiak esetében is (2,0% és 1,15%). Az alulképviseltség a magyarok esetében a legnagyobb (5,05% a  13%-al szemben), következnek a romák (0,4% és 2,19%), majd a szlovákok (1,4% és 2,6%), a Horvátok 1,9% és 2,43%, és a románok (0,9 és 1,32%).[8] (Az Ombudsman 2015. évi jelentése szerint, a tartományi szervekben a foglalkoztatottak 6,14%-a volt magyar. Ez azt jelenti, hogy a „részarányos foglalkoztatás” a gyakorlatban nem hogy nem valósul meg, hanem az arányok  folyamatosan rosszabbodnak.

A számadatokból kitűnik, hogy a szerb nemzetiségük „hat tartományi szervben kevesebben, 15-ben pedig többen vannak, mint a lakosságban (itt az ombudsman már „részarányos” fogalmat használja – B. A.), azzal, hogy két tartományi szervben egyetlen nemzeti kisebbségi sem dolgozik”. „A magyarok, a részarányt tekintve, egy hivatalban a lakosságban való részaránynál nagyobb számban vannak képviselve, 12 szervben pedig ennél kevesebben vannak, míg 7 szerv egyetlen magyart sem foglalkoztat”.  

Ezek az adatok után kezdődik a magyarázkodás, miszerint „az ombudsman annak idején ajánlást küldött a tartományi szerveknek, hogy elemezzék a munkahelyeket a besorolásról és a szervezésről szóló szabályzatban és állapítsák meg, mely munkahelyeken kommunikálnak rendszeresen a polgárokkal (nemzeti kisebbségi nyelveken is), valamint hogy az új munkahelyek létesítésekor külön figyelmet fordítsanak a nemzeti kisebbségek megfelelő (sic!? – B. A.) képviseletére”. „Ezzel szemben, továbbra sem figyelhetők meg változások a foglalkoztatottak nemzeti összetételében, amit részben az foglalkoztatottak felvételének tilalmával lehet magyarázni” – hangzik az ombudsman helytelen következtetése, miközben nem vesz tudomást arról, hogy a nemzeti kisebbségeknek a tartományi szervekben való foglalkoztatására vonatkozó számadatok évről évre rosszabbak. A részarányos foglakoztatás távolodik a követelményektől! Ha pedig a közigazgatási szervek nem veszik figyelembe az ombudsman ajánlását, akkor mi haszon van belőle?

Miért nincs az ombudsman logója nemzeti kisebbségi nyelveken is feliratozva?

A jelentés folytatásában arról szerzünk tudomást, hogy az ombudsman Nagybecskereken „szakmai tanácskozást” tartott A nyelv és a nemzeti identitás címen. „Szakmai tanácskozásokkal” azonban a nemzeti kisebbségi problémák nem oldódnak meg, és a foglalkoztatottak összetétele sem változik meg.

A beszámoló alapján egyébként azt a benyomást lehet szerezni, hogy az ombudsman túl sokat foglalkozik különböző értekeztelek és összejövetelek szervezésével, vagyis elméleti kérdésekkel, „televíziós és rádiós műsorokban való szerepléssel”, nem pedig a gyakorlati életben jelentkező problémák megfigyelésével és megoldásával! Holott a gyakorlat előmozdítása – ez esetben az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése és a közigazgatás munkájának felügyelete – lenne a feladata. (A jelentés 30-33. oldalain is – „Kutatások” – „a roma nemzeti kisebbség jogainak és védelmének területén, az önkormányzatokban végzett harmadik kutatómunka” eredményeit és az ezzel kapcsolatos feladatokat foglalja össze. A 33-35 oldalakon pedig „az iskoláskor előtti és a tanügyi intézmények diákjai nemzeti kisebbségi nyelveken való tájékoztatásával kapcsolatos kutatásról, valamint a nemzeti kisebbségi tanácsok tevékenységéről és a tartományi tájékoztatási titkárság ezzel kapcsolatos pénzügyi támogatásáról tájékoztat.) 

Ezt az állítás támasztja alá az is, hogy „Szabadkán (!! – B. A.), például, nem lehet magyar nyelvű szerződést kötni, se közjegyzőnél hitelesíteni, a fordítás költségeit pedig az ügyfelek viselik”.

Ez után ismét a már ismert magyarázat következik, miszerint „szükséges a közjegyzői díjszabás megváltoztatása”. Miért nem járta ki az ombudsman, hogy ez a díjszabás meg is változzon?

Arra hogy a tartományi hivatalok mennyire (nem) törődnek a nemzeti kisebbségek helyzetével utal az is, hogy „(2017 – B. A.) augusztus végétől az új (ombudsman – B. A.) helyettes október végi hivatalba lépéséig nem volt nemzeti kisebbségi jogokkal megbízott személy”. Más szóval: Ezzel a területtel senki sem foglalkozott.

Ide kapcsolódik az a kérdés is, hogy Vukašinović Éva, a korábbi nemzeti kisebbségi ombudsman helyettes miért mondott le, távozott egy jól fizetett kényelmes, számos előnnyel járó munkahelyről, az ügyvédi hivatással járó bizonytalan jövedelem miatt?  Mandátuma kezdetén Vukašinović még próbált is valamit tenni a kisebbségi jogszabályoknak a gyakorlatba való átültetéséért, például, hogy Újvidéken „a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket”, vagy, hogy „a városi hatalomnak figyelembe kell vennie azt az ajánlást, amely szerint a városi autóbuszok menetirányjelzőin nem állhatnak csak cirill betűs feliratok”, persze eredménytelenül, aztán pedig egyre inkább (el)hallgatott. A jelenlegi kisebbségügyi helyettesről/-től (Orosz János) sem lehetett hallani még semmit, azon kívül, hogy – a tartományi jogvédő „kíséretében” – Zentára látogatott.

Ebből, sajnos, arra lehet következtetni, hogy itt a jogszabályok betartását követelő nemzeti kisebbségi ombudsman-helyettesre valójában nincs is szükség.

A jelentés 35-36 oldalán az ombudsmanhoz érkezett mindössze három panaszba szerez(he)tünk betekintést:

Az első panasz az Újvidéki Tudományegyetem egyik karának hallgatói szolgálatára vonatkozik, miszerint „a lerakott vizsgákról szóló bizonylaton a hallgató családi nevét magyar nyelven nem az eredeti módon tüntette fel”. Először a javítási kérelmet elutasították, azzal az indoklással, hogy „ez nem lehetséges, mivel a program csak a cirill betűs írást támogatja”. Az ombudsman tájékoztatási kérelme után a bizonylatot mégis kiadták a hallgató családi nevének az eredeti módon való kiírásával.

A második panasz az Újvidéki rendőr-igazgatósági eljárására vonatkozott. Azt igazolvány igénylésekor ugyanis a panasztevő számára nem akartak kétnyelvű (magyar és szerb) igazolványt kiadni, illetve a hivatalnok „megkérte”, hogy „szerb nyelven írjon alá”, minek utána „felhívta a figyelmét, hogy a továbbiakban minden hivatalos iraton kizárólag szerb nyelven írjon alá”.

„Az Ombudsman a panasztevőnek rámutatott, hogy a hatályos jogszabályok értelmében a nemzeti kisebbségi közösségek tagjainak joguk van követelni, hogy a személyi dokumentumokban a személyi nevüket kisebbségi nyelven írják. Ez a jog, tehát, nem a kétnyelvű dokumentumok kiadására vonatkozik, hanem a személyi névnek a kisebbségi nyelven való írására. A konkrét esetben kérhette volna, hogy a személyi igazolványában a nevét magyar nyelven írják, amit nem lehet kiegyenlíteni a kétnyelvű beírással” – magyarázza az ombudsman. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kétnyelvű személyi iratokat a rendőrségen nem adnak ki.

A harmadik panasztevő az újvidéki anyakönyvvezetőtől kétnyelvű születési anyakönyvi kivonatot kért. Kapott viszont egy kétnyelvű űrlapot, amelyen az adatok csak szerb nyelven voltak feltüntetve.

„A panaszra adott válaszában az ombudsman rámutatott, hogy a polgároknak joguk van kétnyelvű űrlapon kérni a kivonatot, de az űrlapot – a jogszabályokkal összhangban – szerb nyelven és cirill írásmóddal töltik ki. Kiemelte, hogy a személyi nevet magyar nyelven is fel lehet tüntetni, közvetlenül a szerb nyelvű beírása alatt – feltéve, ha a személy ilyen nyelven van beírva az anyakönyvbe. Az összes többi adatot a kétnyelvű űrlapon is kizárólag szerb nyelven és cirill írásmóddal tüntetik fel. Az ilyen kivonatot bírósági fordítóval kell lefordíttatni”. Érhető?

Az utóbbi két példa is arra utal, hogy Újvidéken a magyar nyelv csak papíron van hivatalos használatban! Ezt a jogellenes gyakorlatot az ombudsman is támogatja!

A statisztikai részből (98-99. oldal) aztán megtudjuk, hogy az ombudsmanhoz a 2017-es évben 382 panasz érkezett, 65 esetben pedig a saját kezdeményezésére járt el. Az 382 eset közül 145-ben folyt vizsgálat, 185-öt pedig illetékesség hiányában az ombudsman tanács kíséretében elutasított, 52-öt pedig más okból vetett el.

Az emberi jogsérelmek területéről az ombudsmani hivatal 341 tárgyat alakított, amelyek közül 23 vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogok védelmére. A 23 közül 9-ben az ombudsman a saját kezdeményezésére járt el, 14-ben pedig a polgárok indítványára. Ezekből 6 esetben indult vizsgálat, 3 estet illetékesség hiányában tanács kíséretében, 5 esetet pedig más okból kifolyólag utasított el az ombudsman.

Az összesen 210 vizsgált eset közül 174 lett megoldva, 36-ban pedig az eljárás a jelentés készítésekor még „folyamatban volt”.

A 174 tárgy „55,3%-ban a vizsgálat után megállapítást nyert, hogy nem sérültek az emberi jogok, illetve az eljárásban szabálytalanság nem lett megállapítva. Az esetek 27,7%-ában a szabálytalanságot a szervek elhárították, illetve az illetékes szervnek vélemény vagy ajánlás lett továbbítva. A fennmaradt ügyek olyan módon lettek megoldva, hogy az ombudsman más szervekhez továbbította, illetve a panaszosok visszavonták a beadványt” – írja a jelentés 99. oldalán.

A 2017-es évben az ombudsman mindössze „két ajánlást és három véleményt” fogalmazott meg (5 sorban – 100. oldal). „Egy ajánlás a Nemi Egyenjogúsági Intézet,[17] a másik pedig, három vélemény kíséretében a Tartományi Szociálpolitikai, Demográfiai és Nemi Egyenjogúsági Titkárságnak[18] lett megküldve. Az egyik ajánlás el lett fogadva, a másik pedig részben, a három véleménnyel kapcsolatban pedig az ombudsman nem kért választ az eljárásról” (100. oldal).

A Tartományi Ombudsman működésének 2017. évi költsége 32.927.651,39 dinár volt, a tartományi költségvetés, vagyis a polgárok terhére (102. oldal). Megérte? Döntsék el Önök!

Az ombudsmani jelentés alapján arra megállapításra lehet jutni, hogy a mostani ombudsman sem találta fel magát, vagy nem akarja feltalálni magát a munkakörében. Nem a tartományi rendelettel összhangban jár el, vagyis nem azt a munkát végzi, amit kellene. Nem kaptunk választ ugyanis a kérdésre, a szervezet mivel járult hozzá „az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelméhez és fejlesztéséhez”, „a közigazgatási szervek munkája törvényességnek, célszerűségének, hatékonyságának és szabályszerűségének az ellenőrzéséhez”. Egy év alatt „két ajánlás és három vélemény” megfogalmazásával? Ilyen jó lenne a nemzeti kisebbségek helyzete és a közigazgatás munkája? És ez a képviselőknek fel sem tűnt! Nem kerül nekünk túl sokba ez a semmittevésnek is nevezhető működés?

Ez úttal sem hallgatható el, hogy a tartományi jogvédő jelentése is csak szerb nyelven és cirill betűvel készült. Ez viszont ellentétben van a tartomány statútumának 24/1 szakaszával, miszerint

„Vajdaság AT szerveiben és szervezeteiben a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írás is hivatalos használatban van, a törvénnyel összhangban”.[19] Vagy ez a szabály arra a szervre, amelyiknek a hivatalos nyelv- és íráshasználattal (is) törődnie kellene, nem érvényes?

Az ilyen helyzet miatt a tartományi képviselőket is felelősség terheli (a magyar képviselőket is), akik érdemében nem foglalkoznak azzal, hogyan is működik az általuk létrehozott szervezet. Az is lehetséges, hogy a jelenlegi politikának éppen ez felel meg…

 

2018. április 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább