2019. október 22. kedd
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Két régi barát beszélget:

– Mondd, Lajos, és maradt még valami a feleséged hozományából?

– Hogyne, az anyósom! J. Garai Béla (Magyar Szó):

A Zacsek olyan furcsán viselkedik mostanában, mintha megszédítette volna a tavaszi zsongás. Esténként például elmegy sétálni a feleségével, utána pedig beülnek a moziba.

– Szokott savanyú cukorkát is venni a drága párjának, mint amikor udvarolt neki? – érdeklőde atata. – És elcsattan egy-két puszi is, amikor leoltják a moziban a villanyt?

– Ne bosszantson, Gyula zomzéd! Hogy is jut eszébe a puszilkodás, amikor huszonöt éve házasok vagyunk. Nem romantikából megyek moziba, hanem orvosi tanácsra, az egészségem megóvása végett. Így olyan szépen ellazulok, hogy mire hazaérünk, alig várom, hogy ágyba bújjak. Be se kapcsolom a tévét.

– Akkor csak a rádióból meg az újságból tájékozódik a politikai eseményekről?

– Egyáltalán nem tájékozódom. Nem hallgatok rádiót és nem olvasok újságot. Ugyanis az orvosom néhány hetes szigorú absztinenciát rendelt el. Amikor felkerestem, olyan zaklatott idegállapotban voltam, hogy rögtön beadott egy nyugtató injekciót. Azt mondta, csak a politikától való teljes elzárkózás segíthet rajtam. És eszembe ne jusson, hogy odaülök a tévé elé, és összevissza kapcsolgatom a különféle híradókat, mint ahogy eddig tettem. Mert volt már olyan páciense, aki emiatt idegszanatóriumba került, ott is a zárt osztályra.

– Jesszusmária! – ijedeze amama. – Látod, Tegyula, te is folyton nyomogatod a gombokat a távirányítón, mert sose vagy kibékülve az én sorozataimmal. Akkor már inkább a Szulejmán, mint a zárt osztály, nem gondolod?

– Ne izgulj, Tematild, engem nem fenyeget ilyen veszély, mert van magamhoz való eszem, el tudok igazodni a politikai vizeken. És főleg nem hagyom magamat megszédíteni, se befolyásolni senki által. De mondja, Zacsek, nem hiányzik magának néha egyik-másik kedvence? Mondjuk a szerb elnök, amint éppen feltolja ujjával a szemüvegét, és búgó baritonján mond egy nagy igazságot? Vagy megígéri, hogy már jövőre megoldják a koszovói gubancot?

– Ne is emlegesse nekem Koszovót, mert legutóbb pont attól kaptam idegrohamot!

– Nem is tudtam, Zacsek, hogy magának is szívügye a déli tartomány. És mi izgatta fel ennyire? A Gyurics Márkó kormányiroda vezető mitrovicai viszontagságai?

– Az izgatott fel, hogy éppen csak hogy megnyugodtak a kedélyek eme kiemelt pártkáder albán részről történt letartóztatása miatt, ő máris bejelentette, hogy hamarosan ismét elmegy Mitrovicába! Hogy védje a koszovói szerbeket. Mert ő egy ilyen rettenhetetlen és nyughatatlan hős, aki nem ijed meg a gaz sipik fenyegetésétől. Nekem meg rögtön felugrott a vérnyomásom a bejelentésétől!

Jaés meghal a mérnök, az orvos, meg a pártaktivista. Szent Péter kérdi tőlük, mit szeretnének a ravatalnál hallani a gyászolóktól.

A mérnök:

– Itt nyugszik a műszaki tudományok pótolhatatlan nagysága.

Az orvos:

– Az emberiség jótevőjétől veszünk most búcsút.

– No és te, aktivista fiam, mit akarsz hallani? – kérdi Szent Péter.

Mire a Márkó: – Azt, hogy: odanézz, mozog!

Szegény Zacseknek nemcsak az idegeivel van baja, hanem az anyósával is. Arra panaszkodik, hogy már megint összeveszett vele.

– Ugyan min kaptak össze a drága anyósával, Zacsek? – érdeklőde atata.

– Nem fogja elhinni, Gyula zomzéd: Burundin.

– Burundin? Hogy lehet összeveszni egy afrikai államon?

– Úgy, hogy az anyósom szerint ilyen ország nem létezik, ne is akarjam bemagyarázni neki. Merthogy ők nem tanultak róla az iskolában. Alig tudtam meggyőzni, hogy azóta megváltozott a világ, és az egykori gyarmatokból független államok lettek. Ilyen új állam például Burkina Faso is.

– És ettől a magyarázattól megnyugodott az anyósa?

– Még hogy megnyugodott?! Rám csapta az ajtót, hogy az ő férje ilyen csúnya szavakat sose használt az ő jelenlétében.

– Pedig meg kell barátkozni ezekkel az államokkal, mert fontosak számunkra. Ugyanis mindkettő visszavonta a Koszovó elismeréséről hozott döntését. Legutóbb Burundi: a külügyminiszterük a múlt héten volt a Dacsics Ivica vendége Belgrádban. És elmondta, hogy alaposabban felmérték a helyzetet, és belátták, hogy nagyot tévedtek, amikor elismerték Koszovót.

– Igen? Akkor az a gyanúm, hogy ők is úgy vannak ezzel az elismeréssel, mint az én unokaöcsém volt a csúnyácska leendő párjával, akit előbb semmibe vett. De amint megtudta, hogy milyen szép hozományra számíthat, rögtön belátta a tévedését, és megkérte a kezét.

Két régi barát beszélget:

– Mondd, Lajos, és maradt még valami a feleséged hozományából?

– Hogyne, az anyósom!

 

PISTIKE, zaklatott aktivista és belátó kérő

 

2018. április 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább