2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Két régi barát beszélget:

– Mondd, Lajos, és maradt még valami a feleséged hozományából?

– Hogyne, az anyósom! J. Garai Béla (Magyar Szó):

A Zacsek olyan furcsán viselkedik mostanában, mintha megszédítette volna a tavaszi zsongás. Esténként például elmegy sétálni a feleségével, utána pedig beülnek a moziba.

– Szokott savanyú cukorkát is venni a drága párjának, mint amikor udvarolt neki? – érdeklőde atata. – És elcsattan egy-két puszi is, amikor leoltják a moziban a villanyt?

– Ne bosszantson, Gyula zomzéd! Hogy is jut eszébe a puszilkodás, amikor huszonöt éve házasok vagyunk. Nem romantikából megyek moziba, hanem orvosi tanácsra, az egészségem megóvása végett. Így olyan szépen ellazulok, hogy mire hazaérünk, alig várom, hogy ágyba bújjak. Be se kapcsolom a tévét.

– Akkor csak a rádióból meg az újságból tájékozódik a politikai eseményekről?

– Egyáltalán nem tájékozódom. Nem hallgatok rádiót és nem olvasok újságot. Ugyanis az orvosom néhány hetes szigorú absztinenciát rendelt el. Amikor felkerestem, olyan zaklatott idegállapotban voltam, hogy rögtön beadott egy nyugtató injekciót. Azt mondta, csak a politikától való teljes elzárkózás segíthet rajtam. És eszembe ne jusson, hogy odaülök a tévé elé, és összevissza kapcsolgatom a különféle híradókat, mint ahogy eddig tettem. Mert volt már olyan páciense, aki emiatt idegszanatóriumba került, ott is a zárt osztályra.

– Jesszusmária! – ijedeze amama. – Látod, Tegyula, te is folyton nyomogatod a gombokat a távirányítón, mert sose vagy kibékülve az én sorozataimmal. Akkor már inkább a Szulejmán, mint a zárt osztály, nem gondolod?

– Ne izgulj, Tematild, engem nem fenyeget ilyen veszély, mert van magamhoz való eszem, el tudok igazodni a politikai vizeken. És főleg nem hagyom magamat megszédíteni, se befolyásolni senki által. De mondja, Zacsek, nem hiányzik magának néha egyik-másik kedvence? Mondjuk a szerb elnök, amint éppen feltolja ujjával a szemüvegét, és búgó baritonján mond egy nagy igazságot? Vagy megígéri, hogy már jövőre megoldják a koszovói gubancot?

– Ne is emlegesse nekem Koszovót, mert legutóbb pont attól kaptam idegrohamot!

– Nem is tudtam, Zacsek, hogy magának is szívügye a déli tartomány. És mi izgatta fel ennyire? A Gyurics Márkó kormányiroda vezető mitrovicai viszontagságai?

– Az izgatott fel, hogy éppen csak hogy megnyugodtak a kedélyek eme kiemelt pártkáder albán részről történt letartóztatása miatt, ő máris bejelentette, hogy hamarosan ismét elmegy Mitrovicába! Hogy védje a koszovói szerbeket. Mert ő egy ilyen rettenhetetlen és nyughatatlan hős, aki nem ijed meg a gaz sipik fenyegetésétől. Nekem meg rögtön felugrott a vérnyomásom a bejelentésétől!

Jaés meghal a mérnök, az orvos, meg a pártaktivista. Szent Péter kérdi tőlük, mit szeretnének a ravatalnál hallani a gyászolóktól.

A mérnök:

– Itt nyugszik a műszaki tudományok pótolhatatlan nagysága.

Az orvos:

– Az emberiség jótevőjétől veszünk most búcsút.

– No és te, aktivista fiam, mit akarsz hallani? – kérdi Szent Péter.

Mire a Márkó: – Azt, hogy: odanézz, mozog!

Szegény Zacseknek nemcsak az idegeivel van baja, hanem az anyósával is. Arra panaszkodik, hogy már megint összeveszett vele.

– Ugyan min kaptak össze a drága anyósával, Zacsek? – érdeklőde atata.

– Nem fogja elhinni, Gyula zomzéd: Burundin.

– Burundin? Hogy lehet összeveszni egy afrikai államon?

– Úgy, hogy az anyósom szerint ilyen ország nem létezik, ne is akarjam bemagyarázni neki. Merthogy ők nem tanultak róla az iskolában. Alig tudtam meggyőzni, hogy azóta megváltozott a világ, és az egykori gyarmatokból független államok lettek. Ilyen új állam például Burkina Faso is.

– És ettől a magyarázattól megnyugodott az anyósa?

– Még hogy megnyugodott?! Rám csapta az ajtót, hogy az ő férje ilyen csúnya szavakat sose használt az ő jelenlétében.

– Pedig meg kell barátkozni ezekkel az államokkal, mert fontosak számunkra. Ugyanis mindkettő visszavonta a Koszovó elismeréséről hozott döntését. Legutóbb Burundi: a külügyminiszterük a múlt héten volt a Dacsics Ivica vendége Belgrádban. És elmondta, hogy alaposabban felmérték a helyzetet, és belátták, hogy nagyot tévedtek, amikor elismerték Koszovót.

– Igen? Akkor az a gyanúm, hogy ők is úgy vannak ezzel az elismeréssel, mint az én unokaöcsém volt a csúnyácska leendő párjával, akit előbb semmibe vett. De amint megtudta, hogy milyen szép hozományra számíthat, rögtön belátta a tévedését, és megkérte a kezét.

Két régi barát beszélget:

– Mondd, Lajos, és maradt még valami a feleséged hozományából?

– Hogyne, az anyósom!

 

PISTIKE, zaklatott aktivista és belátó kérő

 

2018. április 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább