Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kutyablúz, nem ruhadarab
Örökké vonaton, miközben, ahogy sikerült megállapítanom, én azt a képtelenséget valósítom meg, hogy két helyen nem vagyok egyszerre azok közül, ahol lennem kellene. – A héten Balázs Attila írja a netnaplót a Literán. Az első bejegyzést olvashatják.
(avagy megálló a kutyaháznál, avagy a másodosztály örömei)
Hogy regény lesz-e, az isten tudja. Egy vélhetően trilógiává duzzadó próza ez, visszatekintés zötykölődő szerző elmúlt hatvanvalahány évére, elegyen a világ dolgaival. Történések és töprengések a csigalassú, minden koszos kutyaháznál, szaros csirkeólnál megálló nemzetközi gyors másodosztályán. Elmélkedések és meseszövések kínálkozó színes és szürke szálakkal, kártolva és egybekötve. Mindenről és mindenkiről, ami/aki valamiért eszébe jut ennek az utasnak a változó formákat öltő, ördögi nyelvét nyújtogató, perceket és éveket pergető időben. Hét-nyolc óra hossza Újvidéktől Budapestig, majd kb. ugyanannyi vissza az Ivo Andrićon vagy az Avalán. Éjjel a Beograd Expressen. Szürreális. Van idő, és van is min: rágódni. Akár régi utazásokon Amerikában és Európában. Nappal kinézni az ablakon, szemlélni a lepusztult, könyörtelen idő lebombázta tanyavilágot, ahonnan egykor a felmenők bevándoroltak a városba. Most egészen más, messziről jött, idegen emberek mennek valamerre ezeken a gazos utakon, poros kukoricatáblák, hullámzó búzaföldek, “édenkerti” gyümölcsösök között. Főleg a magyar határ, az új kerítés felé. És a vonat is gyakran telve velük. Néha csendesen zötykölődnek, néha dühösek, kiabálnak, rázzák az öklüket, érthetetlen nyelven rikoltoznak. Tört angolsággal mondogatnak valamiket, ám van olyan is, hogy éppenséggel vidámak. Mitől lehetnek azok? És egyáltalán merre tart a világ velük vagy nélkülük? VELÜNK VAGY NÉLKÜLÜNK? Merre tart a jónép a legutóbbi háború után ebben a „kutya” Szerbiában. Egyáltalán e kerek világ népe, csendben-szimplán létezve, netán agyalágyultan üvöltve-loholva, SZŰKÖLVE ÉS CSAHOLVA EBBEN A „SZÉPSÉGES”, KÉRDŐJELEKKEL TELI “BLÚZOS” VILÁGBAN. (Jack Kerouac, de elsősorban saját magam drága emlékére.)
– Igen, ez van, tkp. ezt írom, amikor csak tehetem. Ahogy ma is. Meg tegnap is, meg előtte is. Tehát naplózható, naplóba írható cselekmény, és senki se ver át ebben senkit. Legalábbis én nem, amikor azt mondom, hogy sűrűn ezzel a diárium-szerű, ugyanakkor erősen visszaemlékező írással foglalkozom. (Vonaton mindaddig, amíg ki nem fúj az aksi, mert a töltővel nem mindig boldogulunk.) Belőle, ebből a Kutyablúzból – tudomásom szerint – jelentősebb darab az újvidéki Híd folyóirat soron következő számában jelenik majd meg, némi Esterházy-reminiszcenciával. Tehát kedves izgatott olvasó: figyelem! Újabb, immár nem Amerikában vagy Európában hajdanán hosszú stoppolásokkal elherdált időről van itt szó, hanem tiszta hasznosról, amelyet az ember a max. negyven-ötven kilométeres sebességgel száguldó nemzetközi gyors gyakorta fűtetlen, nyáron hűtetlen, ezzel együtt test és lélekemelő, írásra serkentő „paradicsomában” tölt el.
(Óvatosan az iróniával, többek számára megfejthetetlen kifejezésmódot jelent, ahogy látom pl. a net-csetekből.)
Újvidékről bagatell 7-8 óra alatt ér száguldva a Keletibe a gyors, ha nem szakad le a vezeték az abnormális sebességtől. És, ugye, nagy mázli, hogy ott immár nem vetik be magukat azon nyomban az ember lába alá azok a koszos migránsok. Visszaépült a fal, nyugalom honol a tájon, minden rendben, a kertek virágoznak magyar honban, tombol a tavasz, jönnek a fecskék, és már csak arra várunk, hogy a többség rábólintson ismét a jól kirajzolt, kitáblázott, gondosan elegyengetett, kátyúmentes, erkölcsös és helyes útra. Hogy rövidest eljussunk mindannyian: a Mennyországba. Vagy hát van, aki a Pokolba, de ő saját maga az esendő vétkes ebben az ügyben. Én például magam tehetek róla, hogy évtizedekig sem voltam képes elsajátítani a minőségi rádiózás minden csínját-bínját. Így aztán ahogy a kilencvenes évek kezdetén az ajtón mentem be a Magyar Rádióba – magam is migránsként munka után nézve –, úgy az ablakon repültem ki 2012-ben.
Utána visszasomfordáltam Újvidékre, mea culpa, és visszasírtam magam az ottani RTV-be. Azóta úton vagyok ismét. Örökké vonaton, miközben, ahogy sikerült megállapítanom, én azt a képtelenséget valósítom meg, hogy két helyen nem vagyok egyszerre azok közül, ahol lennem kellene. Mert örökre nem sikeredett az új honfoglalás, miként ahogy megtapasztalni kényszerülök dolgokat, a visszafoglalás is már csak ilyen félsikeres marad az időm végezetéig.
Torzóra vagyok ítélve.
Most az egyéb teendők mellett az Újvidéki Rádióban van egy darab önálló művelődési műsorom. Címe: Libegő, hossza 55 perc. Úgy szeretem körülírni, hogy nem irodalmi, nem művészeti műsor, miközben szükségszerűen az is. Ott lehet vele libegni a hajmeresztő kulturális, sőt, civilizációs szakadékok felett. Hogy mire jó ez? Ördög tudja, arra mindenképp kiváló, hogy leköpködjék az embert a Facebookon, amikor hírverés szándékával provokatív képet posztol a műsor linkjével együtt. Mit ad isten, nevezetesen épp a migránsokról szóló darabhoz egy mostanság kialakított fantomképet mellékel. Mindegy, a Libegőt szíves figyelmükbe ajánlom, természetesen minden darabjával együtt. Például a vikingest.
Mivel a napokban picit Pesten állapodtam meg, láthattam, ahogy egy magányos, jól öltözött ifjú hölgy – nyilvánvalóan valamelyest módosult tudatállapotban – fergetegesen leszaggatta a körúti villanypóznáról Szél Bernadett kampányplakátját, miközben egy csapat turista megütközve szemlélte. Amúgy ez volt az elmúlt napok legnagyobb eseménye azok közül, amelyeknek tanúja lehettem.
(Litera)
Következő cikk: A DK szerint "a VMSZ elszegődött a Fidesz zsoldjába”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >