2021. december 1. Szerda
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kutyablúz, nem ruhadarab

Balázs Attila

Örökké vonaton, miközben, ahogy sikerült megállapítanom, én azt a képtelenséget valósítom meg, hogy két helyen nem vagyok egyszerre azok közül, ahol lennem kellene. – A héten Balázs Attila írja a netnaplót a Literán. Az első bejegyzést olvashatják.

(avagy megálló a kutyaháznál, avagy a másodosztály örömei)

Hogy regény lesz-e, az isten tudja. Egy vélhetően trilógiává duzzadó próza ez, visszatekintés zötykölődő szerző elmúlt hatvanvalahány évére, elegyen a világ dolgaival. Történések és töprengések a csigalassú, minden koszos kutyaháznál, szaros csirkeólnál megálló nemzetközi gyors másodosztályán. Elmélkedések és meseszövések kínálkozó színes és szürke szálakkal, kártolva és egybekötve. Mindenről és mindenkiről, ami/aki valamiért eszébe jut ennek az utasnak a változó formákat öltő, ördögi nyelvét nyújtogató, perceket és éveket pergető időben. Hét-nyolc óra hossza Újvidéktől Budapestig, majd kb. ugyanannyi vissza az Ivo Andrićon vagy az Avalán. Éjjel a Beograd Expressen. Szürreális. Van idő, és van is min: rágódni. Akár régi utazásokon Amerikában és Európában. Nappal kinézni az ablakon, szemlélni a lepusztult, könyörtelen idő lebombázta tanyavilágot, ahonnan egykor a felmenők bevándoroltak a városba. Most egészen más, messziről jött, idegen emberek mennek valamerre ezeken a gazos utakon, poros kukoricatáblák, hullámzó búzaföldek, “édenkerti” gyümölcsösök között. Főleg a magyar határ, az új kerítés felé. És a vonat is gyakran telve velük. Néha csendesen zötykölődnek, néha dühösek, kiabálnak, rázzák az öklüket, érthetetlen nyelven rikoltoznak. Tört angolsággal mondogatnak valamiket, ám van olyan is, hogy éppenséggel vidámak. Mitől lehetnek azok? És egyáltalán merre tart a világ velük vagy nélkülük? VELÜNK VAGY NÉLKÜLÜNK? Merre tart a jónép a legutóbbi háború után ebben a „kutya” Szerbiában. Egyáltalán e kerek világ népe, csendben-szimplán létezve, netán agyalágyultan üvöltve-loholva, SZŰKÖLVE ÉS CSAHOLVA EBBEN A „SZÉPSÉGES”, KÉRDŐJELEKKEL TELI “BLÚZOS” VILÁGBAN. (Jack Kerouac, de elsősorban saját magam drága emlékére.)

– Igen, ez van, tkp. ezt írom, amikor csak tehetem. Ahogy ma is. Meg tegnap is, meg előtte is. Tehát naplózható, naplóba írható cselekmény, és senki se ver át ebben senkit. Legalábbis én nem, amikor azt mondom, hogy sűrűn ezzel a diárium-szerű, ugyanakkor erősen visszaemlékező írással foglalkozom. (Vonaton mindaddig, amíg ki nem fúj az aksi, mert a töltővel nem mindig boldogulunk.) Belőle, ebből a Kutyablúzból – tudomásom szerint – jelentősebb darab az újvidéki Híd folyóirat soron következő számában jelenik majd meg, némi Esterházy-reminiszcenciával. Tehát kedves izgatott olvasó: figyelem! Újabb, immár nem Amerikában vagy Európában hajdanán hosszú stoppolásokkal elherdált időről van itt szó, hanem tiszta hasznosról, amelyet az ember a max. negyven-ötven kilométeres sebességgel száguldó nemzetközi gyors gyakorta fűtetlen, nyáron hűtetlen, ezzel együtt test és lélekemelő, írásra serkentő „paradicsomában” tölt el.

(Óvatosan az iróniával, többek számára megfejthetetlen kifejezésmódot jelent, ahogy látom pl. a net-csetekből.)

Újvidékről bagatell 7-8 óra alatt ér száguldva a Keletibe a gyors, ha nem szakad le a vezeték az abnormális sebességtől. És, ugye, nagy mázli, hogy ott immár nem vetik be magukat azon nyomban az ember lába alá azok a koszos migránsok. Visszaépült a fal, nyugalom honol a tájon, minden rendben, a kertek virágoznak magyar honban, tombol a tavasz, jönnek a fecskék, és már csak arra várunk, hogy a többség rábólintson ismét a jól kirajzolt, kitáblázott, gondosan elegyengetett, kátyúmentes, erkölcsös és helyes útra. Hogy rövidest eljussunk mindannyian: a Mennyországba. Vagy hát van, aki a Pokolba, de ő saját maga az esendő vétkes ebben az ügyben. Én például magam tehetek róla, hogy évtizedekig sem voltam képes elsajátítani a minőségi rádiózás minden csínját-bínját. Így aztán ahogy a kilencvenes évek kezdetén az ajtón mentem be a Magyar Rádióba – magam is migránsként munka után nézve –, úgy az ablakon repültem ki 2012-ben.

Utána visszasomfordáltam Újvidékre, mea culpa, és visszasírtam magam az ottani RTV-be. Azóta úton vagyok ismét. Örökké vonaton, miközben, ahogy sikerült megállapítanom, én azt a képtelenséget valósítom meg, hogy két helyen nem vagyok egyszerre azok közül, ahol lennem kellene. Mert örökre nem sikeredett az új honfoglalás, miként ahogy megtapasztalni kényszerülök dolgokat, a visszafoglalás is már csak ilyen félsikeres marad az időm végezetéig.

Torzóra vagyok ítélve.

Most az egyéb teendők mellett az Újvidéki Rádióban van egy darab önálló művelődési műsorom. Címe: Libegő, hossza 55 perc. Úgy szeretem körülírni, hogy nem irodalmi, nem művészeti műsor, miközben szükségszerűen az is. Ott lehet vele libegni a hajmeresztő kulturális, sőt, civilizációs szakadékok felett. Hogy mire jó ez? Ördög tudja, arra mindenképp kiváló, hogy leköpködjék az embert a Facebookon, amikor hírverés szándékával provokatív képet posztol a műsor linkjével együtt. Mit ad isten, nevezetesen épp a migránsokról szóló darabhoz egy mostanság kialakított fantomképet mellékel. Mindegy, a Libegőt szíves figyelmükbe ajánlom, természetesen minden darabjával együtt. Például a vikingest.

Mivel a napokban picit Pesten állapodtam meg, láthattam, ahogy egy magányos, jól öltözött ifjú hölgy – nyilvánvalóan valamelyest módosult tudatállapotban – fergetegesen leszaggatta a körúti villanypóznáról Szél Bernadett kampányplakátját, miközben egy csapat turista megütközve szemlélte. Amúgy ez volt az elmúlt napok legnagyobb eseménye azok közül, amelyeknek tanúja lehettem.

(Litera)

 

2018. április 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább

Topolyai hétköznapok

Szóval sz@r itt minden úgy ahogy van. Kibaszott középkori gondolkodás, ahol az újat, a modernet, a >

Tovább