Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A haza megmentői
Nyilvánvaló, hogy nem teszi ki magát többé a választás bizonytalanságainak, a hódmezővásárhelyihez hasonló földcsuszamlásnak; a demokratikus változás utolsó esélyét is lehetetlenné fogja tenni. Züllött és már most is hatalmas apparátusát a további rabláson kívül kizárólag erre fogja használni. Bruck András (Facebook):
Ország sorsa talán még soha ennyire nem függött szavazóktól.
A Fidesz híveit sajnálatosan nem számíthatjuk ide: ők mennek csukott szemmel a bálványuk után, alighanem még arról is meg tudják győzni magukat, amiről maga Orbán Viktor se tudná őket. Ezzel ugyanúgy nincs mit tenni, mint valami elemi csapással; a józan ész megtámadása a miniszterelnök egyetlen valóban sikeres projektje. Így most legkevesebb kétmillió választó igazolja Jungnak azt a megállapítását, hogy a psziché a legnagyobb veszély.
Hagyjuk is hát őket, söpörjünk a saját portánk előtt.
Minden felmérés szerint az ellenzéki közvélemény nagy többsége maximális kompromisszumot vár el a pártoktól. Azaz minél teljesebb koordinációt akar, azt, hogy tegyék félre egyéni- és pártérdekeiket, és a lehető legtöbb körzetben lépjenek vissza az egyetlen legesélyesebb jelölt javára. Bárki legyen is az.
Sajnos igazuk van.
Azért sajnos, mert ez már valóban a demokratikus politika diszkont foka, de ahol ez maradt a változásra várók egyetlen esélye, ott nincs más lehetőség, mint élni vele, különben holnap már ennyi esély se lesz.
Persze, jó lenne, ha sokszínű, vibráló demokráciában élhetnénk, így mi is különféle pártprogramok, nekünk tetsző jelöltek között válogathatnánk, de „másképp alakult”. A Fidesz uralom elburjánzásával nem vagyunk többé nyugati ország, nem vagyunk szabad ország – egy szétesett, jogfosztott és kifosztott romhalmaz lettünk.
Tetézi a bajt, hogy régóta nincsenek külön-külön is erős, demokratikus ellenzéki pártjaink, ezért kizárólag a koordináció nyújt némi esélyt. Ez van, szegény ember vízzel főz.
És akkor még egy idevágó mondás: Sok lúd disznót győz. Ha a változást akarók elárasztanák a szavazófülkéket, azok is elmennének, akik még életükben nem szavaztak, akkor vége lehetne a nyomasztó Fidesz-világnak.
Ha nem, marad a kétharmad.
És ha marad, akkor az egész országban az lesz, ami a Tiborcz István által megszerzett városokban történt: sötétség. Az após majd gondoskodik a maradék városokról, és hozzácsapja az összes falut és bekötő utat is.
Alig várja.
Tusványos helyett ezt történetesen tegnap, a Kossuth téren jelentette be, izgalmában a nyarat se tudta kivárni vele. Hozzáillőn a szabadság, a polgári forradalom ünnepén hirdetett meg bosszúálló ellenforradalmat.
Nyilvánvaló, hogy nem teszi ki magát többé a választás bizonytalanságainak, a hódmezővásárhelyihez hasonló földcsuszamlásnak; a demokratikus változás utolsó esélyét is lehetetlenné fogja tenni. Züllött és már most is hatalmas apparátusát a további rabláson kívül kizárólag erre fogja használni.
Csakhogy nagyon rossz hírek érkeznek az ellenzéki megállapodásokról. Sajnos még Hódmezővásárhely katarzisa se tudta győzelemre átállítani a vereségre hangolt ellenzéki pártpszichét. A minél átfogóbb megegyezés helyett ezért inkább foggal-körömmel küzdenek a 150 milliócskákért – hogy legalább zsebpénzük legyen.
Nincs igaza Jungnak?
Holott, ha képesek lennének váltani, és ideális jelöltállítással elkezdenének győzelemre játszani, nem csak a most szinte értelmetlen ellenzéki létnek vethetnének véget, de pártjaik finanszírozása is megoldódna.
Állampolgári, választói nyomás – nincs más eszköz önző önérdekük feladására bírni a pártokat, vagy inkább a pártokat alkotó, és talán csak a saját egzisztenciájuk miatt rettegő embereket. Így vagy úgy, nem szabad hagyni, hogy az ország érdeke elé helyezzék a sajátjukat.
De az ellenzéki szavazóknak is van felelősségük, és ahogy azt már ezerszer hallhatták, mindenhol a legesélyesebb jelöltre kell szavazniuk. Hogy melyik az? Oldják meg, járjanak utána, követeljenek több információt a pártoktól. Még van rá két hetük. Sok mindenhez elég, a csodához is. Sehol nincs demokrácia a közügyek elől gőgösen elzárkózó civilekkel.
A legesélyesebb jelölt – ez a kulcsszó, ezen áll vagy bukik minden. A baloldali szavazók ezért nem bojkottálhatják a Jobbik jelöltjeit, miként azok sem a baloldaliakat. Már amennyiben valóban a kormányváltás a közös cél. Az ezertonnányi leírt vagy kimondott hányás, befogott orr, felköpök és aláállok érzelmi megnyilvánulás tettre váltása a rezsim megdöntésének egyetlen járható útja.
Vagy-vagy, de a Jobbik nélkül nincs kormányváltás. Akkor csak Orbán Viktor tegnapi vészjósló figyelmeztetése van: „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.”
Szörnyű szavak, példátlanok egy EU-tagállam miniszterelnökétől, de ezzel is csak nyilvánvalóbbá tette, hogy nem a pesti bulinegyed szelleme az igazi Magyarország, hanem a negyed bűze, mocska. Igazából kár is háborogni a fenyegetőzésén, mert ez a norma, ahol a hatalmi elit sokkal többért harcol, mint a politikai túlélésért. Saját szabadságukat már csak a mienk elvételével biztosíthatják Orbánék, és ezt ők is tudják.
A legyőzésük azonban lehetetlen a Jobbik nélkül. A rettegett pártot semmiképp el nem fogadók helyzetét megkönnyíti, főként a budapestiekét, hogy a saját körzetükben nem igen fognak találkozni ezzel az amúgy valóban súlyos erkölcsi dilemmával: sok körzetben lesz esélyes baloldali jelölt is, akire szavazhatnak.
Aki viszont mégis választás elé kerül, az nem menekülhet a döntés elől: a behúzott iksszel vagy Orbánékat segíti hatalmon tartani, vagy az ellenségem ellensége… elvet követve megalkuszik, s ekképp hozzájárul az ország felszabadításához. Életre szóló élmény lenne, kár volna kihagyni.
Nem tudom, létezik-e bármilyen használható érv ebben a sokak számára nyomasztó érzelmi kérdésben. Számomra igen: a Fidesz migráns- és Soros-kampánya. Az idegenek és a zsidók. Mindkét kampány aljasabb és gonosz hatásában tartósabb lesz bármilyen egykori jobbikos tettnél és szövegnél. Legalábbis semmivel nem marad el tőle. Márpedig két hasonló minőségű és anyagú rossz közül elfogadható döntés a gyengébbet választani.
A cél világos.
Odaértünk a hídhoz, menjünk át rajta,
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >