Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Kétoldali védelem?
A kormányközi vegyes bizottságok szerepe
Bozóki Antal
A következő, hatodik ülésre azonban mind a mai napig nem került sor. A két állam vezetői – a jelekből ítélve – meg vannak elégedve azzal, hogy a „kapcsolatok történelmi csúcsponton vannak”. Bozóki Antal:
Három év kihagyás után Belgrádban majd a Zomborhoz közeli Monostorszegen ülésezett január 30-án és 31-én a szerb-horvát kormányközi vegyes bizottság (KVB).
– Tekintve, hogy a bizottság legutóbbi találkozójától máig három év múlt el, leszögezhetjük, hogy a korábban megfogalmazott ajánlásaink egy részét mindkét fél megvalósította, ami elismerést váltott ki a vegyes bizottság munkája iránt mindkét országban a kisebbségek részéről. A továbbra is nyitott kérdésekről határozatokat fogadtunk el – nyilatkozta dr. Ivan Bošnjak a szerb társelnöklő.
Zvonko Milas horvát társelnöklő már kissé árnyaltabban fogalmazott és „rámutatott, hogy „a KVB 7. ülése után további megbeszélésekre lesz szükség, nem csupán a bizottság ajánlásai megvalósításának érdekében, hanem a határon átívelő együttműködés serkentése miatt is”.
A KVB ülését bizonyára Aleksandar Vučič szerb elnök horvátországi (február 12-13-i) látogatása is „előre hozta”. Mindkét félnek érdeke ugyanis, hogy kölcsönös eredményeket mutassanak fel a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása terén, mivel az „kihat az országok kapcsolatára” (is). (Ez azonban fordítva is érvényes.) Annál is inkább mivel Szerbia és Horvátország kapcsolatai „még nem nevezhetők barátiaknak”.
Vučič látogatása alatt a kér ország államfője „ígéretet tett arra, hogy ki-ki a saját országában tesz lépéseket a horvát, illetve a szerb nemzeti közösség helyzetének jobbá tételének érdekében”.
Az ígéret szép szó, ha megtartják/betartják, úgy jó – hangzik a magyar közmondás.
Szerbiának, Horvátországon kívül, Magyarországgal, Romániával és Macedóniával van kétoldalú egyezménye a kisebbségek védelméről.
A volt Szerbia és Montenegró, valamint a Magyar Köztársaság közötti, a magyar illetve szerb kisebbség védelméről szóló 2003. október 21-én, Budapesten aláírt egyezmény 16. szakasza szerint a magyar-szerb kormányközi kisebbségi vegyes bizottság „szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik”.
A Bizottságnak az Egyezményből a következők feladatai erednek:
„– megvitatja a két kisebbséggel kapcsolatos időszerű kérdéseket,
– áttekinti és értékeli az Egyezményből eredő kötelezettségek megvalósítását,
– ajánlásokat terjeszt elő a kormányok számára az Egyezmény megvalósításával, szükség esetén módosításával kapcsolatban”.
A KVB első ülését Budapesten tartotta meg, 2004. december 13-án. Ez után még négy ülést tartott (Szabadkán, 2005. november 10-én; Újvidéken, 2009. május 19–20-án; Budapesten, 2011. június 20-án, és Szabadkán, 2016. április 4-én). Több mint tizenhárom év alatt tehát – a politikusok fogadkozásai ellenére – mindössze öt KVB ülésre került sor. A legutóbbit szabadkaira ötévi szünet után tartották. Ebből is látszik, hogy a két kormány milyen fontosságot tulajdonított a kisebbségi kérdések rendezésének.
Nem a kisebbségi vegyes bizottságok, hanem a kormányok feladata a kisebbségek helyzetének rendezése, ugyanakkor a bizottságoknak fontos szerepe lehetne a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmények rendelkezéseinek megvalósításában. Ez azonban rendszerint nem az előrelátott időközökben és az országok közötti politikai viszonyok függvényében történik.
Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, a magyar-szerb kisebbségi vegyes bizottság magyar társelnöke 2016-ban Szabadkán kiemelte: „a tervek szerint ezentúl évente legalább egyszer ülésezik a testület”. Mint mondta: öt év alatt rengeteg téma összegyűlt, amelyekről mindenképpen beszélni kell, de az előzetes tárgyalások pozitív irányt mutatnak. „A szerb-magyar kapcsolatok történelmi csúcsponton vannak” – szögezte le. A két nép sokszor okozott egymásnak fájdalmat, ugyanakkor most „egy új Európát akarunk építeni”, és ebben, valamint a globális kihívásokkal szemben közösen kell fellépni.
A következő, hatodik ülésre azonban mind a mai napig nem került sor. A két állam vezetői – a jelekből ítélve – meg vannak elégedve azzal, hogy a „kapcsolatok történelmi csúcsponton vannak”. (Ez – Ana Brnabić szerb kormányfő szerint – „elsősorban a személyes barátságnak és elkötelezettségnek köszönhető”. Hogy a KVB ajánlásaiból a gyakorlatban mi valósult meg, és hogy az újonnan keletkezett problémák mikor oldódnak meg, az már kevésbé érdekli őket.
Ezt látszik igazolni, hogy a legutóbbi szerb-magyar kormányülés után, Orbán Viktor, magyar kormányfővel közösen tett sajtónyilatkozatában, a szerb miniszterelnök részéről csak az hangzott el, miszerint „Szerbia elkötelezett az együttműködés mellett a magyar kisebbséggel. A magyar miniszterelnök pedig „példaértékűnek nevezte mindazt, ami Szerbiában történik kisebbségügyben”...
Következő cikk: Csalárdul riogató családfelelősök
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az árulás testi kényszere
Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >
Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe
Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >