2020. október 28. Szerda
Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Áram lesz, a többi nem biztos

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Nem akármilyen politikusról van szó, mint az említett gyűlésen elhangzott méltatásban kiemelték: „amióta ő irányítja az energetikai tárcát, nem volt nap Szerbiában, hogy ne lett volna áram”. Nem tudom, hogy mondjuk a német villanygazdasági miniszter elmondhatja-e ugyanezt magáról, mindenesetre a hazai áramfogyasztók biztosan büszkék tárcavezetőnkre. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

IGAZ, HOGY A. VUČIĆ SUGALLATÁRA LEFÚJTÁK a rendkívüli parlamenti választásokat, és csak Belgrádban kerül sor helyhatósági megmérettetésre március elején, ám azért a kampány „áldásairól” nekünk, többieknek sem kell lemondanunk. (...)

A lázas előkészületekből és az egyre forrósodó hangulatból ítélve aligha reménykedhetünk nyugodt és békés erőpróbában. Ana Brnabić miniszterelnök is arra figyelmezteti a közvéleményt, hogy piszkos, sárdobálástól sem mentes kampánynak nézünk elébe Belgrádban, amit úgy kell érteni, hogy az ellenzék képes lesz galád módon minden eszközt bevetni, hogy kétségbe vonja a fővárosi elöljáróság és általában a haladó kormányzat világra szóló eredményeit. Például képesek lesznek még abból is ügyet csinálni, hogy miként kerülhetett 83 ezer euróba a fővárosiak karácsonyfája, amikor a New York-iak ennek negyedéért állítottak maguknak karácsonyi fenyőt.

Hja, ez van, ha egy polgármester smucig, és nem a lakosság érdekeit tartja szem előtt, mint a haladóké.

Ivica Dačić külügyminiszter és a kormánykoalíció második legnagyobb pártja, a szocialisták vezetője ugyancsak arra hívta fel pártkáderei figyelmét, hogy nem akármilyen választásokra készülünk. Azért nem, mert - mint a párt fővárosi bizottságának ülésén hangoztatta - a tét nemcsak Belgrád, hanem az egész ország jövője. Lazsálásnak tehát nincs helye, azonnal neki kell fogni a küzdelemnek. Amolyan diszkrét intelemként is felfogható volt ez, hogy ha itt veszítenek, akkor országos szinten is könnyen kicsúszik kezükből a hatalom és az ezzel járó összes kiváltság, a zsíros állásoktól kezdve, a szolgálati Audin át egészen a szélesebb pereputty elhelyezkedéséig.

Ki tudja milyen meggondolásból, a szocik ezúttal nem haladópárti partnereikkel együtt lépnek fel, hanem külön listán. Talán azért, mert nagyon bíznak polgármester-jelöltjük, Aleksandar Antić energetikai miniszter kiváló képességeiben. Hisz nem akármilyen politikusról van szó, mint az említett gyűlésen elhangzott méltatásban kiemelték: „amióta ő irányítja az energetikai tárcát, nem volt nap Szerbiában, hogy ne lett volna áram”. Nem tudom, hogy mondjuk a német villanygazdasági miniszter elmondhatja-e ugyanezt magáról, mindenesetre a hazai áramfogyasztók biztosan büszkék tárcavezetőnkre. És reménykedhetnek, hogy ha marad a haladó-szocialista vezetés, akkor a jövőben is lesz áram minden nap. Legfeljebb egyebekben fogunk szűkölködni.

Egyéb bombasztikus kijelentések is elhangzottak az említett gyűlésen, a Palma becenévre hallgató Dragan Marković jagodinai polgármester például Dačić iránti rajongásában odáig ment, hogy „szerb Titónak” kiáltotta ki, amiért „bölcs döntéseivel szavatolja Szerbia biztonságát”, akárcsak Jugoszlávia biztonságát szavatolta volt a néhai vezér.

Csak meg ne sértődjenek a koalíciós partnerek, hogy nem az ő vezetőjüket hasonlította az „örökös elnökhöz”.

KÖZBEN SE VÉGE, SE HOSSZA AZ ELEMZÉSEKNEK, hogy Vučić miért állt el a belgrádival egy időben tartandó rendkívüli országos parlamenti választásoktól? Hiszen köztudomású, hogy közeli munkatársainak nagy többsége nyíltan követelte a rendkívüli voksolást. Ki arra hivatkozott, hogy a szkupstinában „elviselhetetlen” a légkör, a zabolátlan ellenzék akadályozza a jól nevelt haladópárti honatyáknak a haza felemelkedése érdekében kifejtett áldásos tevékenységét, míg mások azért tartották volna fontosnak az összevont megmérettetést, hogy akkor egészen 2022-ig zavartalanul, a jövőjük miatti idegeskedés nélkül vezethetnék az országot.

Maga Vučić azzal ment el a sorsdöntő pártelnökségi tanácskozásra, hogy bár ő személy szerint nem híve az előre hozott parlamenti választásoknak, nem tartja kizártnak, hogy munkatársai „leszavazzák”. Azt a látszatot keltve, hogy náluk a pártban amolyan demokratikus centralizmus uralkodik, mint az egykori JKSZ-ben, amikor a döntéseket kvázi a legdemokratikusabban hozzák meg, amit aztán kötelező mindenkinek végrehajtani.

Amiből csak annyi volt igaz, hogy fönt meghozták a döntést, a tagság meg köteles volt azt zokszó nélkül, „demokratikusan” végrehajtani.

Nem történt másképp a haladóknál sem. Hiába írták a lapok, hogy a SNS-káderek többsége az előrehozott parlamenti választások mellett van, csodák csodájára életbe lépett a demokratikus centralizmus, és a legkonokabb választáspártiak is, nyomós érveiket feledve, beálltak az elnök mögé. Újfent megerősítve ezzel, hogy ebben az országba mindenről csak egy ember dönt. Megszavazták tehát Vučić javaslatát, hogy csak Belgrádban legyen voksolás. Az ötszáz küldöttből mindösszesen ketten vették a bátorságot, hogy nemmel szavazzanak. És ami a dicséretes párthűség legbeszédesebb bizonyítéka: utólag valamennyien az ő érveit hangoztatják szóról szóra, mint hűséges papagájok. Mármint azt, hogy döntésükben nem a párt érdekeit tartották szem előtt (ami a rendkívüli országos voksolás lett volna, nagy eséllyel győzelmükre), hanem az országét!

Vagyis vágódjunk hanyatt a meghatottságtól, hogy ilyen önzetlen vezetése van az országnak, amely saját biztos győzelme helyett a bizonytalant választja, csakis a mi érdekünkben. Ki az a hálátlan, a legkisebb figyelmet sem érdemlő polgár, aki ne rájuk szavazna?

A legtöbb elemző szerint azonban Vučić ódzkodása az újabb rendkívüli választásoktól inkább a nyugati partnerek intelmével magyarázható. Figyelmeztették, hogy az országos választásokkal járó ramazúri jó egy évvel visszavetné a Koszovóról való egyezkedést, s így az uniós csatlakozási tárgyalásokat is. Emellett még jobban felkorbácsolná a szenvedélyeket a nemzeti jobboldalon, ahol már úgyis nagy a mozgolódás, a hazaárulás emlegetése. Gondoljunk csak Amfilohije montenegrói-tengermelléki érsek minapi kijelentésére, amelyben azzal vádolta Aleksandar Vučićot, hogy Szerbia és Koszovó elárulására készül. Az árulás az lenne, ha aláírná a Koszovóval való megállapodást, és ez közel sem csak a szélsőséges politikai nézeteiről ismert főpap véleménye.

Ha már el is álltak a rendkívüli voksolás ötletétől, azért a haladók semmit sem bíznak a véletlenre. Belgrádi listájuk elnevezésében így utalnak a nagyfőnökre, akinek említésétől sikerüket remélik: „Aleksandar Vučić – azért, mert szeretjük Belgrádot”.

Az ellenzéki demokraták főpolgármester-jelöltje, Dragan Šutanovac pedig ennek megfelelően ezt az elnevezést javasolja listájuknak: „Lista Aleksandar Vučić ellen”. Szerinte ugyanis a belgrádi választásokon is az ő személyes hatalma a tét. Vagy sikerül megingatni, vagy marad minden a régiben.

 

2018. január 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább