Ma Gábor, Karina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
tükröcske
Később a sors úgy hozta, hogy sokak (sokunk) tükröcskéje összetört, Rókus a háború kitörése előtt Zágrábba nősült. Amikor találkoztunk a horvátországi magyarság lapját gondozta. Beszélgetésünk során megkérdeztem tőle: írsz-e még? Válasza meglepett: „Kinek? Néha rámjön, de visszafogom magam.” Csorba Zoltán:
Tavalyelőtt Zágrábban, találkoztam Kalapis Rókussal. Nagyon megörültem a viszontlátásnak, hiszen hosszú évek során szinte semmit sem hallottam felőle. Egykoron (a 80-as évek derekán) ő is a Magyar Szóban a „csapatom” tagja volt, az Újvidéki rovaton. Ezen a rovaton folyt ugyanis, évtizedeken keresztül a Lapnál az újságíró képzés. Néhány éven át végeztem ezt a feladatot, elméletben és gyakorlatban készítettem fel a kezdőket a szakmára. Kántor Csilla, Gimpel Tibor, Kadvány Elvíra, Márki Margit, Kabók Erika, Kecskés István, Gergely József, Spitzer Éva, Pintér Edit, Révész Erika, Simonyi Zoltán, Nagy Magdolna, Engler Éva ... Egy egész szerkesztőségnyi csapat. Persze, a felsoroltak nem egy időben voltak valamennyien, általában egy év „kiképzés” után más rovatra irányította őket a szerkesztőség. Közülük többen még mindig a Magyar Szónál dolgoznak, másokat más területre sodorta az élet vihara.
Az oktatás során nagy hangsúlyt fektettem az újságírói műfajok ismertetésére is, mert meggyőződésem, hogy egy igazán jól szerkesztett lapot a műfaji változatosság ékesíti. Egy jól szerkesztett újságban nem írásokkal találkozik az Olvasó, hanem hírrel, bővített hírrel, információval, kommentárral, riporttal, interjúval, jegyzettel, tárcával ... Rókushoz, akinek, amikor a szerkesztőségbe került már volt irodalmi előélete (már megjelent az első könyve), közel állt egy – sajnos mostanság már ritkán jelentkező műfaj – a kroki. (Plusz poén, hogy a műfaj neve tartalmazza a szerző nevének rövidítését is!) Más, komoly, informatív írások mellett szívesen látta el a Lapot ezzel az újságírói ékszerrel, amit egy sajátos humorral, a múlt század eleji klasszikus magyar újságírásra emlékeztető stílusban művelt nagy kedvvel. tükröcske (kis „t”-vel) rovatcímmel kapott egy állandó helyet, egy sarkot az oldalon.
Később a sors úgy hozta, hogy sokak (sokunk) tükröcskéje összetört, Rókus a háború kitörése előtt Zágrábba nősült. Amikor találkoztunk a horvátországi magyarság lapját gondozta. Beszélgetésünk során megkérdeztem tőle: írsz-e még?
Válasza meglepett: „Kinek? Néha rámjön, de visszafogom magam.”
Minden alkalommal, amikor leülök bejegyzést írni ide, a blogomba, eszembe jut Rókus válasza. Én nem tudom visszafogni magam. Szétküldöm, közzéteszem azt amit a mindennapok felé fordított tükröcskémben látok.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >