Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
tükröcske
Csorba Zoltán
Később a sors úgy hozta, hogy sokak (sokunk) tükröcskéje összetört, Rókus a háború kitörése előtt Zágrábba nősült. Amikor találkoztunk a horvátországi magyarság lapját gondozta. Beszélgetésünk során megkérdeztem tőle: írsz-e még? Válasza meglepett: „Kinek? Néha rámjön, de visszafogom magam.” Csorba Zoltán:
Tavalyelőtt Zágrábban, találkoztam Kalapis Rókussal. Nagyon megörültem a viszontlátásnak, hiszen hosszú évek során szinte semmit sem hallottam felőle. Egykoron (a 80-as évek derekán) ő is a Magyar Szóban a „csapatom” tagja volt, az Újvidéki rovaton. Ezen a rovaton folyt ugyanis, évtizedeken keresztül a Lapnál az újságíró képzés. Néhány éven át végeztem ezt a feladatot, elméletben és gyakorlatban készítettem fel a kezdőket a szakmára. Kántor Csilla, Gimpel Tibor, Kadvány Elvíra, Márki Margit, Kabók Erika, Kecskés István, Gergely József, Spitzer Éva, Pintér Edit, Révész Erika, Simonyi Zoltán, Nagy Magdolna, Engler Éva ... Egy egész szerkesztőségnyi csapat. Persze, a felsoroltak nem egy időben voltak valamennyien, általában egy év „kiképzés” után más rovatra irányította őket a szerkesztőség. Közülük többen még mindig a Magyar Szónál dolgoznak, másokat más területre sodorta az élet vihara.
Az oktatás során nagy hangsúlyt fektettem az újságírói műfajok ismertetésére is, mert meggyőződésem, hogy egy igazán jól szerkesztett lapot a műfaji változatosság ékesíti. Egy jól szerkesztett újságban nem írásokkal találkozik az Olvasó, hanem hírrel, bővített hírrel, információval, kommentárral, riporttal, interjúval, jegyzettel, tárcával ... Rókushoz, akinek, amikor a szerkesztőségbe került már volt irodalmi előélete (már megjelent az első könyve), közel állt egy – sajnos mostanság már ritkán jelentkező műfaj – a kroki. (Plusz poén, hogy a műfaj neve tartalmazza a szerző nevének rövidítését is!) Más, komoly, informatív írások mellett szívesen látta el a Lapot ezzel az újságírói ékszerrel, amit egy sajátos humorral, a múlt század eleji klasszikus magyar újságírásra emlékeztető stílusban művelt nagy kedvvel. tükröcske (kis „t”-vel) rovatcímmel kapott egy állandó helyet, egy sarkot az oldalon.
Később a sors úgy hozta, hogy sokak (sokunk) tükröcskéje összetört, Rókus a háború kitörése előtt Zágrábba nősült. Amikor találkoztunk a horvátországi magyarság lapját gondozta. Beszélgetésünk során megkérdeztem tőle: írsz-e még?
Válasza meglepett: „Kinek? Néha rámjön, de visszafogom magam.”
Minden alkalommal, amikor leülök bejegyzést írni ide, a blogomba, eszembe jut Rókus válasza. Én nem tudom visszafogni magam. Szétküldöm, közzéteszem azt amit a mindennapok felé fordított tükröcskémben látok.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >
A szabadság egyféle vákuumban él
Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, >