Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A „liberális szajha”
Bence Erika
Azzal a szándékoltan gúnyos és leleplező megjegyzésemmel „húztam ki a gyufát”, amellyel rávilágítottam, hogy nem elég csak hangosan, ordítozva kinyilvánítani nemzeti büszkeségünket és hovatartozásunkat, hanem anyanyelvünket, annak kultúráját is tisztelni kell. Nem hiteles ugyanis annak az embernek a magyarsága, aki anyanyelvén értelmetlen, inkorrekt és helyesírási hibáktól hemzsegő mondatokban fejti ki véleményét. Bence Erika:
Még sohasem történt meg, hogy retrográd ideológiák (fasizmus, antiszemitizmus, nacionalizmus, kommunizmus etc.) szellemében valamely nemzet hosszú távon érvényes fejlődést ért volna el, társadalmi, gazdasági és kulturális kiteljesedést mondhatott volna magáénak. A mások leigázására, megsemmisítésére, a demokrácia és a gondolatszabadság eltiprására épülő rezsimek előbb-utóbb saját összeomló alkotmányuk alatt lelik végzetüket. (A múlt – maihoz képest – lassú tendenciái közepette is néhány évtizedet bírt ki egy ilyen rendszer, hogy aztán még a legsúlyosabb diktatúrák is kénytelenek legyenek „enyhülni”, valamiféle engedményeket tenni. Ma ezek a folyamatok sokkal gyorsabban zajlanak.)
Az egyre nyilvánvalóbb lemaradást, gazdasági és társadalmi összeomlást ideig-óráig ellenségkép-gyártással, külső támadások konstruálásával, a belső ellenzék meghurcolásával lehet elfedni. Aztán a „saját sorok” kitakarítása következik: a rendszer strómanjai, poltronjai, szolgái értetlenül állnak a valóságos vagy jelképes hóhér előtt. Hiszen ők a rendszer hívei!
A nemzeteket, országokat a haladás útjára vivő és ott megtartó törekvésekben mindig jelen van a liberális gondolat. Így volt ez a magyar történelem minden nagy volumenű forradalmi eseménye, tette és személyisége esetében.
Nemzeti történelmünk kiemelkedő évfordulói, ünnepnapjai kapcsán, a politikai elit által szervezett rendezvények dokumentumait, felvételeit látva, felmerülhet bennünk a gondolat, vajon okoz-e valamiféle bizonytalan érzést bennük az a tény, hogy liberális eszmét tagadó, azt bűnjellé és sértéssé degradáló meggyőződésük és törekvéseik ellenére a magyar liberalizmus alapítói, legnagyobb teremtői (Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor stb.) emlékműveit, szobrait koszorúzzák éppen. Hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel?
Természetesen, a múlt ideig-óráig kisajátítható. Történelme megváltoztatható. Ezek azonban mindig dilettáns kísérletek maradnak – idővel szószólóik köznevetség tárgyává válnak.
*
A szófogadás kényelmes dolog. Beállni a sorba és hallgatni jó választásnak tűnik. Egy darabig. Aztán egy idő múltán kicsit kényelmetlen lesz a jellegtelen, szürke sorban való gubbasztás, mert nem jön a hatalom részéről semmilyen visszajelzés. A szunnyadó elégedetlenséget, kiábrándulást a retrográd rendszer valóságos és szellemi értelemben vett „lincselések” engedélyezésével igyekszik feloldani.
A 21. század elejére a „szellemi lincselés” sajátos formája alakult ki; különböző közösségi portálok bejegyzései alatt, kommentháborúk keretében manifesztálódik. Jellegzetes szereplői a különböző hatalmi formációk által alkalmazott trollok és botok, akiknek az a feladata, hogy az ideológiai értelemben vett ellenfél bejegyzései alatt kialakult diskurzust szétverjék, ellehetetlenítsék. Őket valamilyen értelemben még meg lehet érteni. Pénzt és jutalmat kapnak tevékenységükért.
Viszont a hazug struktúra kitermeli a maga önkéntes (ezért szánalmas) szolgáit is, azokat a – mindig is szellemi-kulturális alávetettségben tartott – kisembereket, akik – akár saját lelkiismeretükkel is meghasonulva – állnak be a tömegbe, ordítoznak kifelé artikulálatlanul, mert azt hiszik, hogy ezáltal észrevehetővé válnak, felfigyelnek rájuk, fontossá lesznek mások szemében. Ők azok, akik, ha valóságos helyzetben kerülnek szembe a másként gondolkodók tömegével, megtorpanás nélkül lőnek, rúgnak, ütnek. Aztán később nem értik, hogy miképp váltak gonosztevővé. Hiszen csak az „uralkodó” parancsát teljesítették.
A Facebookot elárasztotta a hatalmi ideológiák nevében önjelölt „lincselők” tömege. A tipikus figura, aki csupa nagybetűvel ír. Azt hiszi, ezáltal nyomatékot adhat véleményének. Természetesen, bejegyzése nem tartalmaz önálló gondolatot, csak a pártpropaganda közhelyeit, szólamait – anyanyelvi közegben is gyalázatos nyelvi készséget mutatva fel.
„Liberális szajha!” – mondta nekem tegnap egy ilyen kommentáló, Sz. F. (nem jelentene etikai vétséget, ha kiírnám a nevét, hiszen ő maga nyilvánosan sértegetett! de van a szint alattiságnak olyan határa, amely alá nem követjük a vitapartnert!) egy Facebook-poszt alatt kibontakozott, kezdetben gördülékeny, majd az említett Sz. F. és egy gyanús nevű másik troll által szétvetett, és alpári szintre süllyesztett véleménycserében.
Gondolom, Sz. F. és a hozzá hasonlók meg vannak győződve saját tisztességükről, becsületes kiállásukról a Párt és az uralkodó ideológia irányában (gondolom, valamiféle virtuális dicséretben is reménykednek!), hiszen ők „mást nem tettek”, csak rendreutasították a párteszmét megkérdőjelezőt. Igazságot szolgáltattak az uralkodó szellem nevében. Éberek voltak. Az sem számít, hogy akinek nyilvánosan belegázoltak a becsületébe, lekurváztak, nő, középkorú asszony (esetemben: özvegy, gyermekét egyedül nevelő!), mert a liberális gondolkodás eleve megfoszt a személyiség integritásának minden védelmétől. Aki liberális eszméivel ellentmond a hatalmi diskurzusnak, azt szabadon lehet sértegetni. Bántalmazásáért dicséretet érdemel az erőszaktevő. Testközelben lőhetett, rúghatott, üthetett volna!
Azt hiszem, nem is annyira a „hivatalosan” kijelöltnek ellentmondó véleményemmel, mint inkább saját önbecsülésének és nemzeti elhivatottságának megkérdőjelezésével „húztam ki a gyufát” Sz. F.-nél. Azzal a szándékoltan gúnyos és leleplező megjegyzésemmel, amellyel rávilágítottam, hogy nem elég csak hangosan, ordítozva kinyilvánítani nemzeti büszkeségünket és hovatartozásunkat, hanem anyanyelvünket, annak kultúráját is tisztelni kell. Nem hiteles ugyanis annak az embernek a magyarsága, aki anyanyelvén értelmetlen, inkorrekt és helyesírási hibáktól hemzsegő mondatokban fejti ki véleményét.
A „liberális szajha” mellett azzal vágott vissza, miszerint folyton „átszerkesztem” az írásaimat. Gondolom, a szövegszerkesztéshez valamennyit is értők számára nem kell magyarázni, milyen mértékben jelenti e megjegyzés az internetes analfabetizmus példáját. „Átszerkesztem”, vagyis lektorálom a saját szövegeimet is. Az elírásokat és az utólagosan észrevételezett hibákat, nyelvi zökkenőket utólagosan is javítom. Mindig. Számtalanszor előfordult már velem, hogy a már megjelentetett cikket is levetettem az adminokkal, mert hibát észleltem, javítani kellett. Eddig azt hittem, ezt igényességnek nevezik. És erre szolgál a „bejegyzés módosítása” opció bejegyzéseink mellett.
Még egy ilyen horderejű sértés ellenére sem osztom azok véleményét, hogy az Sz. F.-félékkel kerülni kell a konfliktust. Nem szabad. Szabadon hagyott „grasszálásukkal” megerősítést nyernek. Babits Mihály egyik nevezetes kritikájában, a 20. század ama vészterhes időszakában, a retrográd eszmék elleni „pajzzsal és dárdával” való védekezésre szólított fel. Pedig a bírált könyv szerzője nem akárki volt, s főleg nem írástudatlan. Németh Lászlónak hívták.
A szerző, Egri Emma, akinek bejegyzése alatt az inkriminált, vitának nem nevezhető „véleménycsere” folyt, éjfél múltán reagálta le a történteket. A sértő bejegyzések törlésével és szerzőjük letiltásával vetett véget a „lincselés”-nek. Akkor én már olvastam. „Liberális” irodalmat.
Következő cikk: Az évforduló, ami lángba boríthatja a régiónkat
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A „pásztori döbbenet” alaptalan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >
„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)
Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >
TÁBLARONGÁLÁS – VAGY VALAMI MÁS?
Nyilvánvaló, hogy Szerbiában a nemzeti kisebbségi/közösségi jogok gyakorlati alkalmazása akadályokban ütközik, s ez rontja a nemzeti >
A hontalan jugoszláv író
Mindenhol otthon volt és – sehol. Miljenko Jergović pontosan fogalmazott, amikor száműzött írónak nevezte. A magyar >