2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Minden út Moszkvába vezet

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Az orosz vezető állítólag nem fűzött kommentárt Nikolić panaszáradatához. Néhány nap múlva azonban moszkvai látogatásra hívta Aleksandar Vučićot. Kíváncsian várjuk, hogy kitünteti-e őt is. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

 

DEMAGÓGIA. Ha lenne politikusképző tanintézmény, akkor valószínűleg már az első órán arra okítanák a leendő funkcionáriusokat, hogy miként lehet a választókat a legeredményesebben megnyerni a zsebükön át, ahol a legérzékenyebbek. Például a fizetés- és nyugdíjemelés ígéretével, vagy úgy, hogy adományokkal kedveskednek nekik, természetesen állami pénzekből és nem a saját bugyellárisukból. Az emberi természet már csak ilyen: az anyagi juttatások még a legvonzóbb ideológiánál is hatásosabbak, ráadásul azonnal feledtetik a jónéppel a regnáló párt összes melléfogásait.

Ezt a leckét iskola nélkül is nagyon jól megtanulta a jelenlegi szerb hatalom. Ezért nem véletlen, hogy a közszféra dolgozói keresetének és a nyugdíjak januártól esedékes öt százalékos emelését is úgy időzítették, hogy annak kihatása legyen a jövő év elején esedékes választásokra. Természetesen a nyugdíjasoknak kifizetett ötezer dináros rendkívüli juttatás is ugyanezt a célt szolgálja. Vučićék nagyon is számítanak az idősebb korosztályra, a nyugdíjasok 1,73 milliós hadseregére, azért is próbálta meggyőzni őket az elnök azzal az állítással (a statisztikai adatok némi manipulálása által), hogy az emeléssel nem kevesebb, mint 86,6 százalékuknak magasabb lesz a járandósága, mint 2014-ben, amikor a csökkentést végrehajtották. Csak éppen azt hallgatta el, hogy az elmúlt három évben hatszázalékos infláció apasztotta járandóságuk reális értékét, és így – mint a gazdasági szakemberek kiszámították - legfeljebb a 25 ezernél kevesebb nyugdíjjal rendelkezők mondhatják majd el, hogy többet kapnak, mint 2014-ben. A többi meg ott van, ahol a mádi izraelita.

Mivel azonban a kisnyugdíjasok vannak többségben a nyugdíjas társadalomban - nagyjából egymilliónyian -, a kormánypropaganda a nagyobb számok törvényét figyelembe véve és szociális demagógiával élve éppen őket célozta meg. A 37 ezernél nagyobb nyugdíjjal rendelkezőkről, akiknek a járandóságát három évvel ezelőtt tíz, húsz vagy ennél is nagyobb százalékban csapolták meg, szándékosan megfeledkeztek, őket a „gazdagok” kategóriába sorolták, akikkel nem érdemes sokat törődni. S ezzel hátrányos helyzetbe hozták őket, azokat, akik képzettségükkel és becsületesen leszolgált munkaéveikkel a legtöbbet teremtettek a társadalomban. Ám ez sokkal kevésbé nyomós érv, mint az, hogy a kisnyugdíjasok összehasonlíthatatlanul több voksot hozhatnak.

Egy ilyen „tehetős” nyugdíjas érdekes argumentumokat sorolt fel a Danasban megjelent panaszlevelében. Arra hívta fel Ana Brnabić figyelmét, hogy nincs törvényes alapja az időseknek kiutalt ötezer dináros juttatásnak, s így a kormányelnök törvényszegést követett el, miközben az intézkedésnek nyilvánvaló célja a nyugdíjasok megvesztegetése a kormánypártok választási győzelme érdekében. És míg a „gazdag” nyugdíjasokat egyenként százezres összegekkel károsították meg 2014 óta, soha meg sem említve a megtérítést, a kormányfő a most kiutalt ötezer dináros könyöradománnyal dicsekszik.

Kár a gőzért, mondhatnánk az érintett háborgására, hiszen mérget vehetünk rá, hogy panasza pusztába kiáltott szó marad. (...)

PLETYKA. Hiába, egy olyan kis országban, mint Szerbia – ha meg nem sértem ezzel önérzetes hazánkfiait – semmi sem maradhat sokáig titokban. Így Tomislav Nikolić volt elnök legutóbbi moszkvai látogatásáról is kiderült egy s más, legalább is erről olvashattunk a sajtóban.

A kormány iránt mérsékelten kritikus Blic c. újság jól értesült diplomáciai körökre hivatkozva azzal az értesüléssel rukkolt ki, hogy Nikolić elsírta panaszait Vladimir Putyinnak, és keményen támadta, vagy ahogyan a lap írja: „kifejezéseit nem válogatva ócsárolta” eszmetársát és utódját az elnöki székben, Aleksandar Vučićot. Főleg azt sérelmezte, ahogyan vele bánt elnöki mandátuma lejárta után, de politikáját is bírálta. Bepanaszolta őt vendéglátójánál, hogy Szerbia nem követi az orosz utasításokat, ezért a két ország kapcsolatai már nincsenek azon a szinten, mint az ő idejében. A lap informátora szerint – aki állítólag jelen volt azon a díszvacsorán, amelyet az orosz elnök azt követően rendezett szerb vendége számára, hogy Barátság érdemrenddel tüntette ki őt - Nikolić köszönetet mondott Putyinnak, amiért „elintézte” számára, hogy kinevezzék az Oroszországgal és Kínával való együttműködési tanács élére, hozzáfűzve, hogy Vučić ezt sohasem hagyta volna jóvá, ha nincs Putyin…

Az orosz vezető állítólag nem fűzött kommentárt Nikolić panaszáradatához. Néhány nap múlva azonban moszkvai látogatásra hívta Aleksandar Vučićot. Kíváncsian várjuk, hogy kitünteti-e őt is.

 

2017. november 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább