2020. május 28. csütörtök
Ma Emil, Csanád, Vilmos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Ijesztő, ami Magyarországon történik

És az is hamisan szól, mikor egy vajdasági magyar arról beszél, hogy „milyen jó dolog ez a kerítés, a fekák így nem tudnak átjönni”, holott mi éppenséggel a másik oldalán vagyunk ennek a kerítésnek. Drót:

Ijesztő, hogy van egy szögesdrótkerítés Magyarország és Szerbia között, és ijesztő, hogy mintha ez mindenkinek jó lenne, és mintha mindenki szerint rendben volna. - Danyi Zoltán és Miroslav Jovančić volt a Csillagszálló vendége a lap Vajdaság-Határ lapszámbemutatóján, Szabadkán a Klein House-ban. A beszélgetésen igen fontos és súlyos dolgok hangzottak el.

(...) Danyi Zoltán: Mikor Esterházy Péter az utóbbi években Németországban fellépett, és a magyarországi helyzetről kérdezték, ő elmondta, amit erről gondolt, aztán lejött a színpadról, és azt mondta a szervezőknek, hogy megint hazaáruló lettem.

Ilyen ma a helyzet, ha valaki elmondja a véleményét, és ez nem tetszik másoknak, akkor könnyen lehazaárulózzák.

Ha elmondanám, amit gondolok, akkor a legkevesebb, hogy engem hazaárulónak neveznek. Pedig úgy gondolom, hogy

ami Magyarországon történik, az ijesztő.

Ijesztő, hogy van egy szögesdrótkerítés Magyarország és Szerbia között, és ijesztő, hogy mintha ez mindenkinek jó lenne, és mintha mindenki szerint rendben volna. Én nem gondolom, hogy ez rendben van, és nem gondolom, hogy ezt a szögesdrótkerítést egyformán kellene látnunk a határ különböző oldaláról. Az a legijesztőbb, mikor a szögesdrótot a vajdasági magyarok is helyeslik, és jó dolognak tartják. Szerintem ez nem jó dolog, nem tudom helyeselni, és nem tudom elfogadni azt a politikát, különösen azt a külpolitikát, amelyet Magyarország folytat. Nem tudom, hogy jó döntések születnek-e, de a hangvételt, a beszédmódot, a retorikát, amelyet hallok, amely eljut hozzám, nagyon helytelennek tartom, ez nem elfogadható. Mikor a magyar miniszterelnök azt mondja, hogy „a magyarok azt akarják, hogy”, és a mondatot folytatja, akkor nem azon gondolkozok, hogy mit mond a miniszterelnök, hanem azon, hogy beszélhet-e így a miniszterelnök, egyáltalán van-e valaki, aki ilyen mondatokat mondhat. A kilencvenes években nálunk háború volt, és ebben a háborúban nagyon durva háborús bűnök történtek, de nem emlékszem arra, hogy a szerb elnök annak idején olyat mondott volna, hogy „a szerbek azt akarják”. Úgy tűnik,

Magyarországon a politikai hangvétel már durvább, mint amilyen a szerbiai vagy a horvátországi volt a háborúban,

ezért mondom, hogy ami Magyarországon történik, az ijesztő. Ha csak én érzem így, akkor jó, akkor rendben. Mert látom, hogy vannak, akik ennek a hangvételnek örülnek, és akik úgy gondolják, hogy jó, ha valaki ilyen határozott és kemény álláspontot képvisel a magyarokkal kapcsolatban, viszont nem gondolom, hogy ez Magyarországnak jót tenne. Innen nézve legalábbis, a határnak erről az oldaláról így látom. És azt is látom, hogy

most egy lelki gyarmatosítás történik, valamiféle visszaszerzése a határon túli magyarok identitásának, ami megint csak elgondolkodtató.

A határon túli magyaroknak kialakult egy saját identitásuk abban a helyzetben, amelybe száz évvel ezelőtt kerültek, ami nehéz helyzet volt, de ezek a közösségek tudtak valamit kezdeni ezzel a helyzettel, és nagyon értékesnek tartom azt, amilyenné a romániai, a szerbiai vagy a szlovákiai magyarok váltak, és ha Magyarország ezeket a közösségeket a saját képére próbálja alakítani, akkor úgy érzem, hogy ezzel valami értékes elveszik. És ezzel nehezen tudok bármit is kezdeni, mert a vajdasági magyarok nekem úgy jók, ahogy vannak, és nem örülnék, ha a vajdasági magyarok elkezdenének úgy beszélni, olyan műsorokat nézni, olyan témákról beszélni, mint amilyenekről a magyarországi magyarok. Nekem és fals lenne, számomra ez hamisan szólna. És az is hamisan szól, mikor egy vajdasági magyar arról beszél, hogy „milyen jó dolog ez a kerítés, a fekák így nem tudnak átjönni”, holott mi éppenséggel a másik oldalán vagyunk ennek a kerítésnek.

 

2017. november 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább

30 éve (5. rész)

Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >

Tovább