2020. december 3. csütörtök
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hallgatás

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Az uralkodó és a trónkövetelő magánya, árulás és cselszövés, kardpenge és csengő arany: bármennyire kicsik a méretek, akármennyire összevegyül Magyarország tragédiája politikusainak és vezető elméinek bohózatával, mindez eltéveszthetetlenül a monarchia, nem pedig a köztársaság jellegzetessége. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Az MSZP elnöke egyetlen szóval se említette, hogy mi lesz Botka programjával.

Botka László szegedi polgármester lemondott róla, hogy ő legyen a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje. Búcsúbeszédében kudarcáért főként a „demokratikus” ellenzéknek, közte az MSZP-nek a rejtett megalkuvását okolta az ellenséggel (a Magyarországot kormányzó radikális jobboldali hatalommal), illetve magának az ellenségnek a cselszövényeit.

Összefoglalva: azt állítja, hogy elárulták.

A jelenlegihez hasonlóan drámai politikai helyzetben az, amit mindenki láthatott – hogy magára hagyták és nem támogatták –, se nagyon különbözik az árulástól. Botka hibái is összefüggenek a magányával. Ezt a magányt más alkatú ember az előnyére fordíthatta volna. Bár a mai parlamenti és médiapolitikában ez talán nem lehetséges.

Cselszövés és árulás, csalódás és magány: nem formátum kérdése. A szereplők gyarlóságai mellett az a hallatlanul különös a helyzetben, hogy bár tagadhatatlan: Magyarország politikus és morális helyzete tragikus, ebből a tragédiából hiányzik a nagyság.

Ennek felejthetetlen jelzése volt az MSZP elnökének a Botka László visszalépése miatt összehívott sajtóértekezlete.

A pártelnök egyetlen szóval se említette, hogy mi lesz Botka programjával (amely baloldali, „egyenlősítő” gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, adópolitikai – azaz újraelosztási-népjóléti – fordulatot jelenthetett volna). A programra, azaz a lényegre vonatkozólag a megjelent sok újságíró egyetlen kérdést se tett föl. A többi politikai párt, majd az „elemzők” és kommentátorok nyilatkozatai se foglalkoztak a programmal, vagyis – szónokiasabban – hazánk sorsával.

Kizárólag a hatalom problémái kerültek szóba. Pedig a politika a közjó megismerése és érvényesítése, illetve a közjó természetéről a honpolgárok által folytatott szüntelen racionális vita – nem az ettől elszakadt, a maga elvontságában elszigetelt vezetési-hatalmi probléma. Az ilyen elszakadás, a hatalom elvontsága a kései római császárkor történetíróinál jelenik meg, ahol a civilizációs elbeszélés helyét átveszi a zsarnok pszichológiai arcképe, s a társadalomtörténet helyét a személyi küzdelem a hatalomért. E történetírók legnagyobb tanítványának és utódának, Shakespeare-nek mindenekelőtt a királydrámái mutatják ezt az elvontságot: a király magányos, hiszen az ő kizárólagos hatalma végső soron – ha közvetve esetleg valamennyire közhasznú is lehet – az ő kizárólagos érdeke, senki másé (az uralom mint olyan nem áll azoknak az érdekében, akiken uralkodnak).

Az uralkodó és a trónkövetelő magánya, árulás és cselszövés, kardpenge és csengő arany: bármennyire kicsik a méretek, akármennyire összevegyül Magyarország tragédiája politikusainak és vezető elméinek bohózatával, mindez eltéveszthetetlenül a monarchia, nem pedig a köztársaság jellegzetessége. Ám hiányzik belőle mind a monarchia eleganciája és kifinomult hagyományértése, mind a köztársaság plebejus méltósága és egyenlőségi szenvedélye.

A monarchikus formát nemcsak előkelő dinaszták, ősi arisztokraták használhatják, hanem modortalan bitorlók is: a zseb-Napóleonok, akikből világszerte van épp elég.

A köztársaság éppen végképp sírjába hanyatlik – habár tragikomikus jelenetek közepette –, de ez „nem téma”: úgyszólván nem vált ki érdeklődést. A lényeget övező hallgatást nem butaság vagy tudatlanság okozza, hanem a dekadencia. Csak az lehet érdeklődés tárgya ma, hogy megbukik-e az állam ura (aki az álszerény „miniszterelnök” címet viseli): ez az eszelős összpontosítás a merő, a tiszta hatalomra már önmagában is a köztársasági jelleg egyenes ellentéte.

 

2017. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább