2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Jogok papíron – változatlan gyakorlat

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A cselekvési tervel kapcsolatban – az itteni magyar közösség vonatkozásban – kezdettől fogva az a probléma, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatalosan nem vitatta meg, állást nem foglalt ezzel a dokumentummal kapcsolatban. A másik sarkalatos probléma az, hogy a cselekvési tervbe – az MNT és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) érdektelensége miatt – a magyar közösség helyzetét érintő számos kérdés bele sem került. Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):

„A nemzeti kisebbségi jogérvényesítési akcióterv megvalósításáról szóló jelentéstételi folyamatok előmozdításának érdekében” tartottak „továbbképzést” szeptember 27-én, Újvidéken a köztársasági és tartományi tisztségviselők.

„A képzésen 41 olyan vajdasági önkormányzatból voltak jelen képviselők, kapcsolattartó személyek, ahol többnemzetiségű a lakosság.”

Suzana Paunović, a szerb kormány Emberi és Kisebbségi Jogi Hivatalának igazgatója az összejövetelen elhangzott megnyitó felszólalásában kiemelte, hogy „a szerbiai önkormányzatoknak, amelyekben a nemzeti kisebbségek tagjai élnek, kulcsfontosságú szerepük van a kisebbségek jogainak megvalósításában”.

– A 2016. március 3-án elfogadott cselekvési terv előlátja, hogy az egyes tevékenységekkel megbízottaknak, így a helyi önkormányzatok is, amelyekben kisebbségek élnek, negyedévenként jelentést kell tenni a dokumentumba foglaltak gyakorlati megvalósításáról. A hivatal által szervezett képzéseken csaknem 70 helyi önkormányzat foglalkoztatottjai vettek részt,[5] akik iránt az elvárás, hogy az elkövetkező időszakban hozzájáruljanak a terepi helyzetbe való jobb betekintéshez – tette hozzá Paunović. Emlékeztetett továbbá, hogy „a cselekvési terv 11 fejezetből áll és 115 tevékenységet lát elő, amit 74 részvevőnek kell megvalósítani”.

Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke és tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkár szerint „a legfontosabb az, hogy a tervbe foglaltak meg is valósuljanak”.

– Az akciótervben, amelynek kidolgozásában többen részt vettünk, valóban részletesen, átgondoltan mindazok a problémák, tervek kidolgozásra kerültek, amelyeket szükséges megvalósítani ezen a területen az elkövetkező néhány évben, az EU-s csatlakozásig. Megfigyelhető ebben az időszakban, hogy vannak eredmények, de ugyanakkor vannak késések is, hiszen határidők szerepelnek a cselekvési tervben. Ezt a folyamatot gyorsítani kell, mindazoknak, akik követik, végrehajtják a terveket, aktívabbnak kell lenniük, meg kell ismerniük a kötelezettségeiket, meg kell tanulniuk azt, hogy hogyan kell jelentéseket írni – tette hozzá a titkár.

Nyilas Mihály hangsúlyozta még: „A magyar kisebbségnek Szerbiában és Vajdaságban nagyon fontos a szerb nyelv, mint nem anyanyelv tanítási programjának a módosítása, továbbá a részarányos foglalkoztatást szabályzó fejezet is, amelynek keretében az egész közszférában komoly változások várhatók”.

 Az újvidéki „képzésre” bizonyára annak apropóján került sor, hogy az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalásának a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentésének (2016/2311(INI)) 26. pontjában felhívta Szerbiát „a cselekvési terv és melléklete teljes körű, átfogó és átlátható módon történő végrehajtására, minden oldal építő jellegű részvételével”. Ezek megvalósításával viszont gondok vannak.

– Az Emberi és Kisebbségi Jogi Hivatal rendszeres figyelemmel kíséri a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítására vonatkozó cselekvési tervben előlátott tevékenységet – közölte Suzana Paunović, a hivatal igazgatója a Negyedik jelentés bemutatása alkalmából szeptember 13-án Belgrádban tartott összejövetelen.

Paunović az ülés megnyitásakor elmondta, hogy „az erre az időre előlátott tevékenységek 63 százaléka megvalósult, vagy sikeresen megvalósul”. A tevékenységek 74 megvalósítója közül 13 nem küldte el az adalékát, amelyek között szerepel hét nemzeti tanács is”.

Az Európai Uniós Nemzeti Konvenció (NKEU)[13] legutóbbi, augusztus 18-án Belgrádban megtartott ülésén Tanja Miščević, a csatlakozási tárgyalásokat folytató szerb csapat vezetője elmondta, hogy az EU következő, féléves jelentése „novemberre várható”, és abban „komolyan elemzik” Szerbia tevékenységét. – Ez a jelentés lesz a 23. és a 24. fejezet felülvizsgálatának az alapja” – hívta fel a figyelmet a tárgyalócsapat vezetője.

A cselekvési tervel kapcsolatban – az itteni magyar közösség vonatkozásban – kezdettől fogva az a probléma, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatalosan nem vitatta meg, állást nem foglalt ezzel a dokumentummal kapcsolatban. A másik sarkalatos probléma az, hogy a cselekvési tervbe – az MNT és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) érdektelensége miatt – a magyar közösség helyzetét érintő számos kérdés bele sem került.

November közeledtével a szerb kormányhivatalnak most valamiféle eredményről kellene beszámolni.  Az eddigiekből viszont az látszik, hogy még az a kevés is, amit a cselekvési tervbe foglaltak, többnyire csak papíron valósul meg, a gyakorlatban pedig szinte semmi. Még a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása vagy új meghozatala és a nemzeti kisebbségek jogainak valamint szabadságainak védelméről szóló törvény módosítása sem történt meg. Az is bizonytalan, hogy erre mikor kerül sor. Ezeknek a határideje pedig már jó néhány éve elmúlt. Ebből is látszik, hogy Szerbiában nincs tényleges politikai akarat a nemzeti közösségek helyzetének rendezésére.

Az újvidéki „továbbképzésen” elhangzottak alapján arra lehet következtetni, hogy az illetékeseknek nincsen betekintésük abba, hogy az akciótervből ténylegesen mi is „valósult meg” eddig, hogy a Suzana Paunović vezette hivatal nem ismeri a nemzeti kisebbségi jogok terén milyen is a valós helyzet. Sok esetben a határidők sem teljesültek/teljesülnek.

Ha ez nem így lenne, az igazgató asszony nem követelte volna a részvevőktől, hogy „az elkövetkező időszakban járuljanak hozzá a terepi helyzetbe való jobb betekintéshez”. Miközben – Paunović szerint – „az erre az időre előlátott tevékenységek 63 százaléka megvalósult, vagy sikeresen megvalósul”. Nem tudni viszont, hogy ebből mennyi a „megvalósult” és amelyik „megvalósul”?

Nyilas Mihály is az összejövetelen azt emelte ki, hogy „mindazoknak, akik követik, végrehajtják a terveket, aktívabbnak kell lenniük, meg kell ismerniük a kötelezettségeiket, meg kell tanulniuk azt, hogy hogyan kell jelentéseket írni”.

Ebből viszont azt lehet (ki)érteni, az önkormányzati illetékesek, vagy ahogyan nevezték ezeket, a „kapcsolattartók” – másfél évvel az elfogadása után –, jóformán még azt sem tudják, mik a feladataik, mit kell tenniük a cselekvési terv teljesítése érdekében.

A két tisztségviselő, amint a fentiekből is látszik, nem a(z elvárásoknak megfelelő) feladatot/követelést hangsúlyozta, hogy a gyakorlatot összhangba kell hozni a jogszabályokkal/jogszabályi szintre emelni. Ezért az is elképzelhető, hogy lesznek majd szép jelentések a kisebbségi jogok megvalósulásáról, a gyakorlatban pedig éppenséggel semmi nem változik.

Most az MNT-nek az lenne a feladata – ha erre egyáltalán a vezetőségének lenne szándéka és megfelelő szakszolgálata – hogy a „kapcsolattartóktól” elkérje az általuk készített jelentést és azokat (önkormányzatonként, tevékenységi területenként) összevesse a mindennapi gyakorlattal. Az itteni magyar nyelvű sajtónak pedig, hogy tájékoztasson, a cselekvési tervben foglaltak hogyan valósulnak, illetve nem valósulnak meg a helyszíneken.

Az MNT-nek most újabb esélye van, hogy végre kiálljon a magyar közösség kollektív és egyéni jogainak érvényesítése érdekében. Ez a cselekvési tervnek a Tanja Miščević által – „a csatlakozási folyamat felénél” – kilátásba helyezett változása miatt is fontos lenne.  A testület vezetőinek eddigi tevékenysége alapján ez azonban nem tűnik túlságosan valószínűnek.  

Amennyiben a cselekvési terv száz százalékban megvalósul, a gyakorlatban pedig semmilyen előremozdulás nem lesz, Tanja Miščevićnek és Suzana Paunovićnak nem lehet azt felróni!

 

2017. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább