Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„A napokat most németül élem, de este mindig magyar olvasmánnyal takarózom be…”
Interjú Horváth Melindával a külföldi munkavállalás előnyeiről és hátrányairól
Sok sztereotípia él ezzel kapcsolatban is, én sehol sem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést. Otthon sokkal több megaláztatásban volt részem, mint itt. Az emberek segítőkészek, barátságosak, és sokkal korrektebbek, mint otthon. Szeretlek, Vajdaság:
Napról napra lelkesítő mondatok sora hangzik el politikusaink szájából az itthon maradást serkentő programokban és az itthon történő érvényesülésben rejlő lehetőségekről, a valóság azonban sok esetben egészen mást mutat: csökkenő lelkesedést, szertefoszló reményeket és óriási lemondásokkal járó áldozathozatalt. A külföldi munkavállalás ugyanis nem mindenkinél divathóbort, ahogyan azt egyesek gondolják, hanem sokkal inkább kényszermegoldás. Nem volt ez másként Horváth Melinda esetében sem, aki munkahelye elvesztése után döntött a külföldi munkavállalás mellett. A mindennapjait már jó ideje németül éli, esténként azonban – ahogyan fogalmaz – mindig magyar olvasmánnyal takarózik be
– Hogyan látod, mi a fő oka a tömeges kivándorlásnak?
– Egyértelműen a létbizonytalanság, az alacsony bérek, a megélhetésért vívott kemény és nem túl eredményes szélmalomharc és még sorolhatnám. Egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy az emberek „divatból” vándorolnak külföldre, ahogyan az nemrég valamelyik vajdasági magyar politikus szájából elhangzott. Lehet, hogy az egyedülálló fiatalokat motiválja a kíváncsiság, a kaland, illetve az, hogy világot lássanak, de úgy gondolom, hogy a legtöbben, főként a családos emberek, valamit valamiért alapon döntenek az elvándorlás mellett, nem kis áldozatot hozva ezzel.
– Te miért mentél külföldre dolgozni?
– Elveszítettem a munkahelyem – egyszerűen egy tollvonással megszűnt az idősek otthona házi ápolási szolgálata, holott igény lenne rá –, és így egy későbbre tartogatott tervet kellett előhúznom a „kalapból”. Eredetileg a gyerekeim egyetemi éveire kovácsolt terv volt a külföldi munkavállalás, úgy gondoltam, akkor már nem „jelenlévő” minőségben lesz rám szükségük, az anyagi támogatásomra viszont még fokozottabban. Persze, emellett bennem is munkált a változatosság utáni vágy, újat látni, megtapasztalni, nyelvet tanulni, esetleges közben megalapozni egy élhetőbb öregkort is.
– Mik a legnagyobb megpróbáltatások és kihívások azoknak, akik külföldön szeretnének munkát vállalni?
– A legnagyobb megpróbáltatás a család és a barátok nélkülözése. Ez az, ami miatt sokszor feladható lenne ez az egész. Elsősorban mentálisan kell erősnek lenni, a célt kell szem előtt tartani, és ügyesen kell lavírozni az esetleges érzelmi hullámok között. Én öt hét munka, három hét otthonlét ritmusban dolgozom. Sok hozadéka is van azonban az „áldatlan” helyzetnek, hiszen jó érzés megbecsülést és tisztességes bért kapni a munkánkért. Az egyik célom az, hogy könyvolvasási szintre fejlesszem a német nyelvtudásomat, és mondjuk, Thomas Mannt eredetiben tudjam olvasni. Ehhez még sokat kell fejlődnöm, de napi rendszerességgel forgatom a nyelvtankönyveimet, a szótárat, de az újságolvasás, a tévézés is sokat segít, és nem utolsó sorban a munka során is ragad az emberre tudás.
– Hogyan tekintenek a vendégmunkásokra az ott élők?
– Sok sztereotípia él ezzel kapcsolatban is, én sehol sem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést. Otthon sokkal több megaláztatásban volt részem, mint itt. Az emberek segítőkészek, barátságosak, és sokkal korrektebbek, mint otthon. A mérleg pozitív oldalát erősíti az a tény is, hogy a vegetarianizmusom itt senkiből nem vált ki semmiféle megdöbbenést, sőt, jóval jobb a kínálat és jóval nagyobb a választék is. Annak ellenére azonban, hogy nagyon tetszik az itt élők mentalitása, nem a sajátomként tekintek erre a világra, hanem úgy, hogy ez a világ másoké, és ilyenkor kissé sajnálom, hogy mindezt otthon nem tudjuk megvalósítani.
– Mit vetít előre ez a helyzet a jövőre nézve?
– Ez fájó kérdés. Az jut róla eszembe, mennyire szerettem, szeretek vajdasági magyar lenni. Nem jók a kilátások, hiába a gazdag vidék, az egykor szorgalmas nép, mára teljesen ellaposodtunk. Egy Tony Blair-idézet jut eszembe: „Egyszerű módja egy ország megítélésének, ha megnézzük, hányan akarnak bejutni oda, és hányan akarnak elmenni.” Azt hiszem, ez nagyon sokat elmond az otthon uralkodó állapotokról.
– Meddig fog ez így folytatódni szerinted?
– Nem merek rá válaszolni. Igazából egy széthulló országba születtem bele, sosem volt jó, mégis eddig élt bennem a remény, sőt, megkockáztatom, valamiféle hazaszeretet is. Még azt is ki merem mondani, hogy keményen és sokat dolgoztam, de mindez csupán a napról napra való tengődésre volt elég, nem láttam a gyerekeim kiiskoláztatásának anyagi lehetőségét. Most értem el azt a pontot, hogy elképzelhetetlen számomra az, hogy valaha is jó irányt veszünk. Ebből a szemszögből nézve nem tudom azt mondani, amit szeretnék. Fontosnak tartom ugyanakkor azt is, hogy kissé ferde szemmel nézek azokra, akik sikeresen és könnyen asszimilálódnak, és elfelejtik, honnan jöttek. Úgy tartom, élni kell a jobb lehetőségekkel, kibírni a hátrányait, és örülni az előnyeinek. A napokat most németül élem, de este mindig magyar olvasmánnyal takarózom be. És itt olvasva Wass Albert talán még szebb és még magyarabb, mint otthon.
Következő cikk: Ékesszóló cinizmus: az EU nem ad pénzt kerítésre
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >