Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Történész, tanár, utazó, valamint levéltárak lakója
A bácskai sors (és a szabadkaiság) eddig is végigkísérte az életemet, és ezután is végig fogja. Nem tudok egyik napról a másikra elszakadni. S azt hiszem, nem is akarok. Szerda Zsófi (Hét Nap):
Dévavári Zoltán történész. A szája sarkában mindig ott bujkáló ravasz mosolyt félretette az interjú idejére, meg is lepett a komolysága. Aztán megnyugodtam, mert miközben a kérdéseket feltettem, ismét megjelent. Egy elismert szaktekintély mégsem veheti félvállról az újságban megjelenő beszélgetést. A papírok, a betűk és a nyomtatott sajtó pedig neki is jó barátai. Órákat tölt közöttük levéltárakban és könyvtárakban.
— Szervusz, kedves Zoltán. Most csak rólad beszélgetünk. Aki nem is ismer, az is szinte hetente látja a kiírásaidat a Vajdaságból Budapestre csoportban a Facebookon. Te most akkor Pesten élsz és hazajársz, vagy fordítva?
— Kicsit egyik sem. Ingázom a két város között, mint megannyi, több száz, vagy több ezer vajdasági sorstársam, mivel Szabadkán a tanítóképző karon vagyok tanár, egyúttal Budapesten, a Veritas Történetkutató Intézetnél kutatok. Az egész egy éve kezdődött, amikor Sáringer János szegedi történész megkeresett és felajánlotta, hogy vegyek részt az akkor induló projektumban, amely a szuezi válság és a magyar 1956-os forradalom és szabadságharc közötti kapcsolatokat, valamint a nagyhatalmi háttérdiplomácia ok-okozati összefüggéseit térképezte fel. Ennek a munkának az eredményeként jelent meg egy vaskos, több mint 400 oldalas dokumentumkötet.
— Milyen egy ilyen kutatás? Mi a dolgod egész pontosan? Levéltárakban ülsz és „ásol”?
— Több dimenzióban zajlik A történész elsődleges kutatói tere, aranybányája a levéltár. Most is dobozok végeláthatatlan sorába ástam bele magam, és korabeli iratok ezreit, tízezreit kell átolvasnom, rendszereznem, logikai egészet találnom bennük, s levonnom a megfelelő konzekvenciákat. Sokszor a részletekben rejlik a lényeg. Van, amikor egy-egy lábjegyzet elkészítése több időt igényel, mint egy fejezet megírása. Ezzel párhuzamosan azonban megkerülhetetlen a különböző könyvtárak, elsősorban az Országos Széchényi Könyvtár mikrofilmolvasó termének a látogatása, ahol az ember elmélyedhet egy-egy adott korszak sajtójának részletes tanulmányozásában, a kor közvéleményének, közhangulatának a megismerésében. (...)
— Miért nem költözöl fel Pestre, hogy ne ingázz ennyit? A tanítóképző miatt?
— Ez egy érdekes és fontos kérdés. Budapest sok lehetőséget nyújt, és teljesen máshogy közelítik meg az embert. A tudásnak, a teljesítménynek — ellentétben a szerbiai valósággal — van tisztelete és tekintélye. Az is tény azonban, hogy a bácskai sors (és a szabadkaiság) eddig is végigkísérte az életemet, és ezután is végig fogja. Nem tudok egyik napról a másikra elszakadni. S azt hiszem, nem is akarok. Sok barátom van itt, akiket egyrészt a bácskaiság szellemisége, másrészt pedig az a művészi világ kovácsolt össze, amelyben ők is, jómagam is mozgunk. Azt hiszem, gyötörne a Márai-féle honvágy. Ő a 30-as években Budapesten élt, mégis Kassára gondolt. Számára mindig is Kassa volt a nagybetűs HAZA, az otthon, ahogy nekem minden nehézség, csalódás, fájdalom ellenére Szabadka lesz az. A Bácska. Ahol oly sokat jártam és járok a mai napig. Sok ember, élmény, emlék, érzés fűz ehhez a tájhoz. (...)
— Legutolsó könyved Németországban jelent meg. Merre tovább, mik a terved a jövőre nézve?
— Marinovich Endre, a néhai Antall József miniszterelnök kabinetfőnöke kért fel arra, hogy dolgozzam fel a magyar közigazgatásnak a rendszerváltás kori átalakítását. Tisztában voltam az ezzel járó felelősséggel, s ezt a megtisztelő felkérést habozás nélkül, azonnal elfogadtam. Nem bántam meg. Már csak azért sem, mert az elmúlt hetekben olvasott iratok százai és Antall szakmai magánlevelezése alapján meggyőződéssel vallom a néhai miniszterelnök államférfiúi nagyságát, azt, hogy ezek az emberek — Antall József egészen bizonyosan — jót akart(ak) a hazának, Magyarországnak, a magyarságnak. Ezzel egyidejűleg indul Újváry Gábor vezetésével a Trianon utáni magyar felsőoktatás helyzetét feldolgozó többéves projektum, amelynek egyik fókuszpontja a numerus claususnak a felsőoktatásra gyakorolt hatása. Szintén nagy kihívásként élem meg ezt a felkérést, amely megítélésem szerint számos új, eddig ismeretlen információt, ok-okozati összefüggés feltárását eredményezi majd. A napokban fejezem be a Várady-hagyaték feldolgozását. Ez egy hatalmas, több ezer iratot tartalmazó, rendkívül fontos gyűjtemény, mely a délvidéki magyarság két világháború közötti politikatörténetének szinte az egészét lefedi. Teljes és átfogó képet kaphatunk belőle Várady Imre, Deák Leó munkásságáról. Pontosítani lehet olyan, eddig nem ismert részleteket, amelyek mindent összevetve determináló hatással voltak az első kisebbségi létünk két évtizedére. Várady Tiborral hosszasan, órákat beszéltünk és beszélünk arról, hogy eljött az ideje annak, hogy az egykori szerb miniszternek, Nikola Bešlićnek a magyarságért tett kiemelkedő munkásságát, szerepét is megismerje a széles közvélemény.
— Néha nem érzed azt, hogy nincs elég időd mindenre? Hogy nincs elég időd megfelelően elmélyedni egy adott témába?
— A tanári és a kutatói állás ebből a szempontból hálás munkakör, mert nem kell mindennap reggeltől késő délutánig egy adott helyen ülni, így ad némi rugalmasságot. Ebből kiindulva az ember könnyebben tudja menedzselni a saját idejét. Persze vannak nagy munkák, olyankor hajnalig a számítógép felett görnyedve telnek el az órák és a napok. De hát, ahogy a közgazdászok mondják, az életben nincs ingyen ebéd.
Következő cikk: Pásztor és a VMSZ határolódjon el Vučićtól és Dodiktól!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >