Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Ha Orbán ennek csak a negyedét megélhetné...
Egy európai a Fehér Házban
Önnön jelentőségén is túlmutat Klaus Iohannis sikeresnek ítélt washingtoni látogatása, amely egyaránt kedvező hatást gyakorolhat Románia nemzetközi helyzetére, s áttételesen a hazai belpolitikai helyzetre. Simon Judit kommentárja.
Hír az, amit valaki szeretne eltitkolni, minden más hirdetés – tartja az újságírói szakma egyik aranyszabálya. Klaus Iohannis látogatása az Egyesült Államokban napjaink egyik fontos külpolitikai lépése, amelynek hatásai már a közeljövőben mérhetőek lesznek. Az államfő nem bekéredzkedett a Fehér Házba, hanem meghívták Washingtonba, amint a Donald Trumppal tartott közös sajtótájékoztató sem a román, hanem az amerikai diplomácia ötlete volt.
A román-amerikai csúcstalálkozó olyan pillanatban történt, amikor mindkét ország belpolitikája finoman fogalmazva is gondokkal küzd – Washingtoné valamivel többel, mint Bukarest –, valamint javában zajlanak a geopolitikai és geostratégiai átrendeződések.
Trump messze nem a legmegbízhatóbb partner, semmi garancia arra, hogy amit egyik nap mond, másik nap nem cáfolja meg, mégis, ami a sajtótájékoztatón részéről elhangzott, s nem csak Romániával kapcsolatban, nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Bukarestből érkezett vendéggel tartott sajtótájékoztatón – román újságírói kérdésre – kimondta azt, amit a NATO-csúcstalálkozón hiába vártak tőle: veszély esetén életbe lép a transzatlanti szerződés 5. cikkelye, tételesen, ha támadás indul egyik NATO-tagország ellen, akkor a többi is úgy tekinti, megtámadták. Mivel a kérdéseket egyeztetni kell, feltételezhető, hogy Trump nem véletlenül biztosította erről Bukarestet és közvetve a többi tagállamot. A román belpolitika szempontjából fontos, hogy az Egyesült Államok elnöke gyakorlatilag támogatásáról biztosította a korrupció elleni harcot és magát Iohannist is, mindezt a világ nyilvánossága előtt. Persze, a média nem elsősorban a román államfőre volt kíváncsi, hanem a készülő belpolitikai botrányra: az FBI menesztett igazgatója kitálalt az oroszok beavatkozásáról az amerikai elnökválasztásba, illetve Trump környezetének moszkvai kapcsolatairól. Utóbbi ebbe belebukhat, de a román államfő látogatása nem elsősorban az amerikai elnökkel folytatott tárgyalások miatt fontos.
Klaus Iohannis pontosan tudta, miért van ott a sajtó, s azt is, lehetősége van kihasználni a hatalmas érdeklődést. Szabatos angolsággal beszélt és pengeélen táncolva pozícionálta Romániát, mint az Egyesült Államok, az EU és a NATO megbízható partnerét, jó távol helyezkedve Moszkvától, Ankarától és többi autokratikus demokráciát építő országtól. Felelős államfőként nyilvánult meg, fegyelmezett arccal, pontosan kiszámított és fogalmazott mondatokkal, hogy mindenki hallja és megértse azt, amit nem mondott ki: uniós tagállam elnökeként van jelen, és országa nem kíván elfordulni európai partnereiről.
Az nem titok, hogy Trump elnökként is kemény üzletember maradt, aki a hozzájárulás hiányát rója fel a NATO-tagországok zömének, Románia már csak azért is rokonszenves, mert a GDP két százalékát rászánja a védelemre. Iohannis elegánsan tudatta, a fegyvereket az Egyesült Államokból kívánja megvásárolni. Fel lehet róni neki a mintegy hatmilliárd dolláros gesztust, de a befektetés megtérülhet, akkor is, ha Trumpot közben kiköltöztetik a Fehér Házból.
Törökország ugyanis egyre kevésbé megbízható NATO-tag, és az amerikai elnök buta elszólásai ellenére az Egyesült Államok aggodalommal figyeli közeledését Oroszországhoz, egyáltalán a demokráciát, az emberi jogokat semmibe vevő Erdogan-rendszert. Lassan Románia maradhat a legmegbízhatóbb ország a térségben, és az sem kizárt, hogy a Fekete-tengeri katonai bázisok felszerelése egy részét áttelepítsék, illetve új támaszpontokat létesíthetnének. Ezek pedig rengeteg pénzt hozhatnak. A fegyvervásárlás másik hatalmas hozadéka lehet Románia szerepének növekedése a világpolitikában, ezen belül az Unióban.
A találkozók sorában talán nem is a Fehér Házban folytatott megbeszélés volt a legfontosabb. Iohannis két befolyásos lobbiszervezetnél is vendégeskedett, az Amerikai Zsidó Bizottság kitüntette, majd beszédet mondott a konzervatívokat támogató Heritage Alapítványnál, a Románia és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerségi megállapodás 20. évfordulója alkalmából tartott rendezvényén.
Tárgyalt a szenátus és a kongresszus vezetőivel, illetve tagjaival, kicsikarva az ígéretet, hogy tesznek valamit a vízummentességért. A válasz nem volt ugyan túl biztató, de tekintve, hogy Trump a sajtótájékoztatón gyakorlatilag letagadta, hogy erről tárgyal volna partnerével, akár még reménykedni is lehet abban, a honatyák a vártnál valamivel gyorsabban lépnek ez ügyben.
A román államfő találkozott a CIA első emberével, a megbeszélésen jelent volt Eduard Hellwig, a SRI igazgatója, valamint a két nagykövet, Maior és Klemm. S amit a sajtó csak megemlített: Iohannis tárgyalt Rex Tillerson külügyminiszterrel, de szinte semmi nem szivárgott ki az elhangzottakból. Az amerikai diplomácia vezetőjéről azt tudni, hogy nem mindig ért egyet Trump külpolitikájával, s bár úgy tűnik, mindenben követi főnökét, ritka megszólásaiból arra lehet következtetni, hogy a szakértők véleményére is odafigyel. Tillerson kemény üzletember, ebből a világból került a diplomáciába, vélhetően tudja, elnök barátja üzleti szempontból is rossz lóra tesz, amikor, legalábbis retorikai szinten az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmet akadályozza. Trump megszólalásaival és viselkedésével – különösen a párizsi klímaszerződés felmondása után – eltávolította magától az európai hangadókat, de tekintve a Brexitet, Törökországot, az orosz befolyási szféra bővítésére tett kísérleteket, Brüsszelnek és Washingtonnak megegyezésre kell jutnia. Az amerikai elnök Lengyelországba készül, vélhetően Varsóban véli megtalálni az Unióval szembeszálló partnert, de nem számol azzal, hogy Varsó nem kimondottan Amerika-barát. A washingtoni diplomácia és befolyásos lobbiszervezetek a hamarosan sorra kerülő G20 csúcstalálkozón szeretnék megóvni az országot a kínos helyzetektől, ezért tárgyalási folyosót keresnek Európa felé.
Iohannis Washingtonban nyilvánvalóvá tette, nem fordul szembe az Európa sorsát befolyásoló kancelláriákkal, és jó viszonyt ápol Merkellel, aki Trumpról hallani sem akar, mi több, Mexikót és néhány latin-amerikai országot próbálja a maga oldalára állítani.
Macron újabb győzelme Franciaországban az Unió erősödését vetíti előre, és egyben a körök Európáját, márpedig Románia a belső körbe szeretne tartozni, miközben szoros stratégiai partnerségben működik együtt az Egyesült Államokkal, a fegyvervásárlásról nem is beszélve. A román diplomácia és személyesen Iohannis sikere, ha igazuk lesz az elemzőknek, hogy a román államfő és általa az ország vállalta a két kontinens közötti híd szerepét.
Tény, washingtoni látogatása után az államfő hamarosan találkozik Merkel német kancellárral és Macron francia köztársasági elnökkel.
Az államfőnek nincs sok ideje, 2019-ig, az elnökválasztásig már itthon is meg kell mutatkoznia a diplomáciai sikerek hozadékának, ha újabb mandátumot szeretne. A szocdemek már meglebegtették, a jelenlegi főpolgármestert, Gabriela Fireat indítanák az elnöki tisztségért, akkor pedig Románia visszaesne a külső körök egyikében tengődő jelentéktelen országok státusába.
A hírekben nem szereplő „titok” abban rejlik, hogy Iohannis washingtoni látogatása olyan pozíciót biztosíthat Romániának Európában és a világban, amiről pár éve még álmodni sem mert.
Ilyen körülmények között a belpolitikában egyetlen járható út marad: támogatni az elnököt. Amennyiben az ország valóban fontos szerepet tud magának kivívni, akkor féken marad a nacionalizmus és a kirekesztés, ami tekintve a közelgő centenáriumi ünnepségeket, a romániai magyarságnak is nagy hasznára válna.
(erport.ro)
Következő cikk: A polgári elégedetlenséggel a TASZ porig alázza az ellenzéket
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >