2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Moszkva washingtoni emberei (Trumpizmusok)

A nemzetbiztonsági tanácsadó bukása messze meghaladja a Watergate-botrány jelentőségét. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):

Ha Richard Nixon 1974-es bukását eddig az amerikai politikai történelem legnagyobb botrányának tartották, akkor Michael Flynn nyugalmazott tábornok február 13-i lemondásra kényszerítése máris messze túlmutat annak jelentőségén.

Mint ismeretes, Nixon azért távozott idő előtt, mert tudott arról, hogy munkatársai két évvel korábban betörtek az ellenzéki Demokrata Párt választási kampányirodájába néhány apró taktikai titok megszerzése végett. Az elnök nemcsak tudott erről, hanem jóváhagyta a bűntény elkendőzésére indított akciókat. Nixon ellen órákon belül megindult volna a kongresszusi elszámoltatási eljárás (impeachment), ha 1974. augusztus 8-án be nem jelenti másnapi távozását.

A kisstílű betörők lefülelésével kezdődő és az USA elnökének lemondásával végződő Watergate-botrány piti ügy volt ahhoz képest, ami ezen a héten kezdetét vette Washingtonban: a Trump-kormányzat orosz kapcsolatainak leleplezése, még pontosabban – mivel azokról valójában hónapok óta tud ország-világ – jelentőségük és messzemenő következményük feltárulása.

Szándékosan írunk “feltárulást”, nem pedig “feltárást”, mert Donald Trump elnöknek és kongresszusi republikánus kiszolgálóinak – egyelőre – hatalmukban áll megakadályozni minden hivatalos vizsgálatot. Noha számos republikánus szenátor és képviselő valóban elfogadhatatlannak tartja a máris kiderült orosz kapcsolatokat, sőt vizsgálatot követel, a szenátus és a képviselőház vezetői egyelőre keményen ellenállnak az átfogó, érdemi vizsgálat megindításának, és csak a hírszerzési bizottságban engedélyeznék azt – egyértelműen azért, mert annak jelentései nem kerülhetnek nyilvánosságra. Jeff Sessions, vitatott előéletű új igazságügyminiszter sem hajlandó magát kivételezni az esetleges nyomozás vezetése alól, hiszen ő Trumpnak az az embere, aki a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) belső vizsgálódását is leállíthatja. Sessions akkori szenátornak egyébként kiemelt külpolitikai tanácsadó szerepe volt Trump választási kampányában.

Flynn lemondatására csak akkor került sor – kaotikus fehér házbeli körülmények között, amelynek során óráról órára változott a nyilvánossággal közölt álláspont –, amikor a Washington Post közzétette a kiszivárgott hírt, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadó hazudott az alelnöknek és a nyilvánoságnak: tagadta, hogy tavaly december 29-én többször tárgyalt a washingtoni orosz nagykövettel az éppen bevezetett szankciókról, amelyekkel Barack Obama a Kreml választási beavatkozására próbált mégoly visszafogott választ adni.

Az oroszok aznap ellenintézkedéseket helyeztek kilátásba, de másnap – éppen Flynn és a nagykövet tárgyalásai után – meggondolták magukat. Trump még aznap Twitteren dicsérte meg Putyint (“Mindig tudtam, hogy okos ember!”), amiért nem vezetett be ellenszankciókat.

Természetesen felmerül a jóindulatú feltételezés, hogy Flynn “saját szakállára” cselekedett. Csakhogy ez nem a tábornokok szokása, valamint akkor miért kellett egy nap alatt négyszer is telefonálnia a nagykövetnek: ha saját belátása szerint dönt (vagyis nem kell megkérdeznie felettesét, aki maga Donald Trump megválasztott elnök volt), akkor csak van akkora felkészültsége, hogy ne kelljen “időt kérnie” vagy máshová rohangálnia a véleményéért. A jóindulatú változat tehát egyáltalán nem meggyőző.

Nemzetbiztonsági tanácsadójának bukása (értsd: kényszerű lemondatása) nyomán Trump annyit közölt a Twitteren, hogy “Az igazi sztori az, hogy miért van annyi illegális kiszivárogtatás Washingtonban? Vajon akkor történik ez, amikor É.Koreát stb. intézem?”

Nos, a hírszerzőkkel és nyomozókkal kapcsolatban álló újságírók meg elemzők szerint az “igazi sztori” az, hogy a Trump által pozícióba rakott vezetők gátolják az orosz kapcsolat vizsgálatát, tehát a döbbenetes igazság nyilvánosságra juttatásának egyetlen útja a kiszivárogtatás. Pontosan ez történt a Watergate-ügyben is: a két riporterhős (Bob Woodward és Carl Bernstein) belső forrása, a Mély Torok, az FBI igazgatóhelyettese volt, aki tudta, milyen történelmi jelentőségű bűntényt próbál a Fehér Ház eltitkolni, és úgy érezte, hogy a sajtó az egyetlen, utolsó esély a történtek leleplezésére. Ezért próbálja minden parancsuralmi indíttatású, bármily demokratikusan megválasztott népvezér elhallgattatni a sajtót.

Csakhogy a jelenlegi amerikai hatalom “botránya” – ha beigazolódik, márpedig Trump harmadik bukott Moszkva-kapcsolata azt mutatja, hogy korántsem véletlen kilengésről van szó – egyáltalán nem botrány, hanem hazaárulás.

És ezt nem (csak) a Szabad Magyar Szó jegyzetírója állítja, hanem Amerika és a világ történelmi horderejű átejtésének számos amerikai értelmezője.

A fenti portréösszeállítás a Trump közvetlen környezetének moszkvai kapcsolatokkal rendelkező tagjait mutatja be. Pirossal áthúztuk azt a három fontos személyt, akik ebből a körből máris le- és kibuktak orosz kötődéseik lelepleződése miatt:

Rex Tillerson (bal felső kép) külügyminiszter, az ExxonMobil volt vezérigazgatója

Michael Flynn (felső középső) nyugalmazott tábornok, rekordszerűen rövid életű nemzetbiztonsági tanácsadó

Ivanka Trump (jobb felső), az elnök kedvenc lánya, aki 2016 nyarán az ausztrál sajtómágnás, Rupert Murdoch lányával, Wendi Deng Murdoch-kal nyaralt Dubrovnikban. A Murdoch-lány nemcsak a Trumpot hatalomra segítő Fox hírtévé alapító tulajdonosának a lánya, hanem Vlagyimir Putyin barátnője is. De ott volt Jared Kushner is, Ivanka férje, a trump-kampány legbelsőbb bizalmi embere is – ráadásul a választási kampány Trump számára legnehezebb szakaszában. Ennyire ráértek volna – vagy a “turizmus” kiváló álcát biztosít a bizalmas ügyekhez!? A Trump-lány az Instagramon is dicsekedett dubrovniki sétával. Ivanka (és férje) az, aki soha nem fog kihullani apja orosz kapcsolattartóinak köréből.

Carter Page (bal alsó), oroszországi és közép-ázsiai energiaügyekkel foglalkozó New York-i beruházási bankár, Trump legelső külügyi tanácsadóinka egyike, az orosz állami propagandamédia kedvenc amerikai közgazdásza. Tavaly nyáron bukott le orosz kapcsolatainak leleplezése miatt, jelenleg is vizsgálat folyik ellene.

Paul Manafort (jobb alsó) Trump volt kampányfőnöke, jogász, lobbista, Viktor Janukovics bukott ukrán elnök választási kampányfőnöke és orosz kapcsolatainak ápolója (12 millió dollárért), aki Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki és Mobutu Sese Seko kongói diktátornak, valamint Jonas Savimbi angolai gerillavezérnek is tanácsadója volt. Tavaly nyáron bukott le a kampánystáb éléről, amikor fény derült az oroszpárti ukrán köröktől kapott 12 milliójára.

2017. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább