Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Retúrjeggyel Auschwitzba
Elvitték az ikreimet Auschwitzba. Egy hét, hat láger.
Mit tudnak megérteni az én nagyszájú szabréim a papáról, a Feri bácsiról, az Imre bácsiról, a Szerén meg a Kató néniről, gyermekkorom halott és (túl) élő szereplőiről? Mit tudhatnak meg a lengyel kövekből, az elhagyott romokból? Shiri Zsuzsa (Izraelinfó):
Megy a középiskola végzős évfolyama, 186 izraeli kamasz. Elvileg nem kötelező, drága is, de mindenki megy, a szegényebb családok gyermekei nyáron összepincérkedték az útiköltséget. Remélem jól fogják érezni magukat, hiszen hónapok óta alig várják, hogy követ vigyenek a család odaszakadt ágának. Kimostuk a függetlenség napon erkélyrácsra való családi kék-fehér zászlót, azt is berakták, majd felváltva lobogtatják Lengyelországban, csak egy van belőle.
Keserű szájízzel segítettem csomagolni a tavalyi télikabátjaikat. Hetekig veszekedtek velem, hogy vegyek nekik új kabátot, mindenki kap, ott szeptemberben már nagyon hideg van. Máskor, ha pénztárcám engedi belemegyek az ilyesmibe, – nem venném a szívemre, hogy az enyéim lemaradjanak, hiszen jól emlékszem, mennyit szenvedtem gimiben, hogy már mindenkinek rég volt tépőzáras tornacipője, papírdzsekije, én meg hiába könyörögtem otthon: fölöslegesnek ítéltetett. De most megmakacsoltam magam: vigyék a tavalyit Auschwitzba.
Hányszor elmeséltettem a mamával a papa kabátját. „Júliusban minek neki télikabát?” – kérdezte 44-ben az Újpestről jött ismeretlentől, akit a meleg holmikkal teli bőröndért küldött a munkaszolgálatból, a Chinoinból. Mégis odaadta a perzsagalléros drága kabátot, nem a kopottas hétköznapit, hátha el akarja adni, ha pénzre van szüksége, az többet ér. Soha többé nem jött se üzenet, se levél, az átadott bőrönd, benne a kabát volt az utolsó életjel. Aztán a mama élete végéig gyötrődött, hogy talán el se jutott hozzá, csak így csalták ki tőle a perzsagalléros, szőrmebélésest.
Az ikreimet véletlenül egy buszba tették. Pedig tudhatták volna, hogy külön akarnak utazni, külön osztályban is vannak, együtt állandóan ölik egymást. Még csak ez hiányzik egy ilyen úton. Az vesse rám, és rájuk az első követ, akinél ez másképp van egypetéjű kamasz ikerlányoknál. Mindketten önmaguk akarnak lenni, és a másik hasonlósága mellett ez különösen nehéz. Marad az én az vagyok, aki nagyon más mint ő, aki annyira hasonlít rám. Remélem egyszer túljutnak majd ezen. Végül sikerült elintézni, egyik az egyes, másik a négyes számú buszra került a láger-körutazáson.
Mikor az első ultrahangon kiderült, hogy ikrek, egyik első gondolatom Mengele volt. Aztán rögtön szégyelltem magam, hogy még erről is ez jut az eszembe. Pedig miatta is örültem a dupla boldogságnak, hogy még gyerekként sem azonnal küldenék őket a halálba, ez talán egy újabb esélyt jelenthetett volna akkor. Kíváncsi vagyok a Mengele blokknál megfogják-e egy pillanatra egymás kezét, egymás mellé állnak -e, hátrahagyva külön-buszaikat.
Nagyon fontos, emberformáló ez az utazás, – mondták a szülőknek a kísérő tanárok. Hetek óta készülnek rá, különórákat tartanak nekik a soáról, szakemberek jöttek hozzájuk a Jad Vasemből, régészek meséltek nekik a sobibori ásatásokról, még egy utolsó túlélőt is sikerült szerezni számukra. Mégis nehéz szívvel eresztettem el őket. Mit tudnak megérteni az én nagyszájú szabréim a papáról, a Feri bácsiról, az Imre bácsiról, a Szerén meg a Kató néniről, gyermekkorom halott és (túl) élő szereplőiről? Mit tudhatnak meg a lengyel kövekből, az elhagyott romokból?
Mi az hogy „eltűnt”? Kiskoromban az volt a meggyőződésem, hogy a papa a háború után új életet kezdett, nem egyedül hordozzuk sorsát a testvéremmel. Pedig a mama újra és újra elmondta: „eltűnt, de biztos, hogy nem nősült meg titokban a háború után. Nincs több unoka, csak ti lehettek.” Azért mindig ott motoszkált bennem a kétely, de pár éve a Jad Vasemben pontot tettek az ügyre. Kiderült, hogy 45 áprilisában a tizenhetes tömegsírba temették a Dörnhau nevű lágerben. A felszabadulás után halt meg, így még majdnem-sírja is van. Ahová nem tudok, nem bírok elmenni, ahogy Auschwitzban sem jártam soha.
A lengyel láger-utazás végtelenül profin szervezett. Megy a város összes középiskolája, van whatsup csoport és facebook oldal a szülőknek, fényképeket, videókat posztolnak a gyerekekről, és folyamatosan nyomon kísérhetjük, merre tartanak. Megjárták már Treblinkát, voltak tömeggyilkosság helyszínén erdőben, volt közös sabeszi vacsorájuk, és alig várják, hogy Auschwitzba érjenek.
Következő cikk: Peer Gynt hagymája
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >