Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
A külügyminiszter, aki ott se volt
Guido Westerwelle (1961-2016)
„Nem volt még politikus, aki ennyi fényt árasztott s ennyi árnyékot vetett volna pártjára.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Ötvennégy éves korában elhunyt a német politika egyik legérdekesebb személyisége. Minden bizonnyal nagy államférfi vált volna belőle, ha elődei – Hans-Dietrich Genscher vagy Otto von Lambsdorff gróf – életkorát elérhette volna, de közéleti emberként talán az ő szerepüket is meghaladta.
Életfelfogását tekintve ritka egyértelmű személynek bizonyult: kétséget maga és céljai felől soha nem keltett. Ugyanakkor a legellentmondásosabb politikusok egyike, aminek – ma már látjuk – nem ő maga volt az oka, hanem a kor, amelyben élt.
Amikor a liberális Szabaddemokrata Párt (FPD) vezetését 2001-ben átvette, Németországban mindenki a 21. század első hazai politikusát látta benne. Ma már úgy tűnik, ő mégis inkább a 20. század utolsó német politikusa volt. Egyenlő távolságot harcolt ki a német liberálisok és a baloldal, illetve jobboldal pártjai között – mégis inkább a jobboldalban látta a szabadelvű gazdaságpolitika letéteményesét. A jóléti állam elkötelezettje volt, de ő hirdette meg a legszigorúbb európai adópolitikai reformok egyikét, melynek keresztülvitelében a 2008-as válság, majd 2011-es kényszerű távozása pártja éléről akadályozta csak meg, derékba törve egész karrierjét.
Személyes élete is – akaratától függetlenül – hasonló ellentmondásokkal volt tele. Már kora fiatalságától nyíltan vállalta homoszexualitását, ám a világ arról mindössze a legutóbbi időkben – halála előtt mondjuk öt évvel – vett egyáltalán tudomást, amikor külügyminiszterként élettársát, Michael Mronzot elkezdte magával vinni külföldi útjaira. Amikor 2014 késő tavaszán egyértelművé vált, hogy gyógyíthatatlan, gyors lefolyású leukémiában szenved, egy interjúban azonnal közölte azt a világgal, ám a tényt, hogy karrierje ilyen drámai hirtelenséggel zárul, csak most, március 18-án délután vettük tudomásul, amikor megtudtuk, hogy aznap reggel, egy kölni klinikán meghalt.
Bár szülei nyomdokain haladva jogtudományi stúdiumokat végzett, már korán elhatározta, hogy politikus lesz. Minden adottsága megvolt hozzá: a ’90-es években pártjának legjobb szónokaként, nagyon fiatalon főtitkárrá, később pedig az FDP elnökévé választották; az ezredforduló után a német parlament legélvezetesebb és legmeggyőzőbb szónoka lett. Hogy miért az FDP-t választotta, azt utolsó, múlt novemberben a Der Spiegelnek adott interjújában így indokolta: „A liberalizmus számomra mindig egybecsengett a teljesítményelvvel, valamivel, ami a konstruktivitást idézi fel. Ezen túlmenően egyfajta belső szabadsággal, az élettel és az élni hagyással. Továbbá bizonyos fokú nyitottsággal minden iránt, ami új, s amit általában a világgal szembeni nyitottságnak neveznek. Ez vitt engem Németország egyetlen liberális pártjába.”
Ma, mint Németország meghatározó külpolitikusára emlékeznek a nekrológok, ami részben túlzás. Valóban, amikor az FDP 2009-ben koalícióra lépett a második Merkel-kormánnyal, a hagyományokból adódóan Westerwelle lett a külügyminiszter, valamint a kancellár helyettese, de már akkor bevallotta: gazdasági miniszter szeretett volna lenni. Ez érdekelte, nem pedig a nemzetközi élet s az abban bonyolódó kapcsolatrendszerek. Intencióit ma már jobban lehet érteni, mint ahogy akkor próbálták azokat magyarázni. Németország a 2000-es évek elején „lélekben” még nem volt Európa vezető hatalma, de néhány kelet-európai ország már kényelmetlennek érezte iszonyatos térségi fölényét. Ekkor romlott meg igazán – a neonácikkal versenyt futó Kaczyński-fivérek miatt – a német-lengyel viszony is. Viszont ekkor mélyült el Berlin és Párizs kapcsolata, elsősorban azért, mert ez utóbbi elveszítette minden versenyelőnyét Németországgal szemben; de Westerwellén is múlt, hogy Berlin a helyzetet nem használta ki olyan politikai fordulatra, amely az évszázados gyanakvásoknak ismét politikai tápot adott volna. Működése külügyminiszterként egyáltalán nem volt kudarc, még ha a rá osztott szerepet minden bizonnyal túl szűknek is érezhette, és ezért közben és utána úgy viselkedett, mint „az ember, aki ott se volt”.
A Münchenben megjelenő, liberális Süddeutsche Zeitung érzelmektől szabadulni képtelen nekrológja foglalta legszebben össze Guido Westerwelle életét. Ma aligha lehet róla többet mondani: „Nagy politikai karrierje királygyilkossággal kezdődött, majd saját bukásával lett annak vége. Ő ajándékozta meg pártját a legnagyobb, történelmi győzelemmel, hogy aztán a párt történelme legmélyebb válságával szembesüljön. A 2013-as összeomlással, s hogy – közel hetven év után – kihulljon a parlamentből. Nem volt még politikus, aki ennyi fényt árasztott s ennyi árnyékot vetett volna pártjára.”
Következő cikk: Katolikus kisdiák volt, most ő szállította Brüsszelbe a halált
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >