2024. május 20. hétfő
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Trump és a populizmus teszteli Amerikát

„Kérdés, mikor áll mellé a sajtó. Ha így lesz, a világ arcára fagyhat a mosoly.” Amerikai Népszava:

A republikánus elnökjelöltek clevelandi vitája uralja az amerikai médiát. Donald Trump szereplése jót tett a nézettségnek, a Fox News közvetítése 24 millió nézőt vonzott, ami az első viták esetében rekordnak számít. Trump megjelenésének vannak pozitív oldalai, mert az emberek feje fölött zajló tudálékos vitáknak egy csapásra véget vetett, miután minden kérdésre úgy reagál, mint egy hétköznapi amerikai vagány. Ez jót tesz az elnökválasztási kampánynak, amely már régóta nélkülözött minden őszinte emberi gesztust, ehelyett a kampánystábok mértani pontossággal kiszámított kommunikációs paneljeit kínálta. A kommunikációs stábok versenye zajlott. Trump fellépése felrúgja ezeket a szabályokat, és az egyszerű amerikai számára is érthetővé és élvezhetővé teszi a politikai vitát. Egy olyan embert láthatnak, akit nem az amerikai tanácsadó irodákban találtak ki, hanem az, akinek látszik. Önmagát adja.

Ez jót tehet Amerikának, ha a riválisok megértik, hogy stílust kell váltaniuk, különben a maguk száraz és unalmas, okoskodó stílusával alulmaradnak a populista Trump ellenében, ha még annyira megfelelnek is a politikai korrektség követelményének. A politikai korrektség az első, amit a populisták támadnak, mert a politikai korrektséget sokan az őszinteség nélküli mellébeszéléssel és képmutatással azonosítják. Hiába szeretne a republikánus párt vezetése, amely elsősorban az újabb Busht támogatná, bárki mást, csak ne Trumpot, az amerikai demokráciában a szavazatok fognak dönteni. A populizmus erős fegyver minden országban, még Amerikában is, ha elszakad a néptől a politika, és megjelenik egy olyan ember, aki a “nép hangján” beszél. Trump kiemelte, hogy anyagilag támogatta korábban a riválisai kampányát, s érezhetően beleunt abba, hogy olyanoknak adja a pénzét, “akiknek a száján nem jön ki egy egyenes mondat”. Azt mondta, hogy ennél ő is jobb lenne, és láthatóan egyre jobban tetszik neki a szerep. Sikerének titka, hogy ő az egyetlen, aki nem fél attól, hogy magát adja, függetlenül attól, hogy milyen szörnyűséges képet mutat magáról. Úgy gondolja, az még mindig jobb, mint a sok okoskodó savanyú arc.

Az amerikaiak egyelőre élvezik a showműsort, amit nyújt, sokaknak az tetszik, hogy nevetségessé teszi a komolykodó politikusokat, és az egész elnökválasztási kampányt akaratán kívül kifigurázza. A hagyományos politikusok nem nagyon tudnak mit kezdeni vele, mert önálló entitás, több pénze van, mint bárki másnak, nem szorul senki támogatására, és már kinőtt abból a szerepből, hogy magukat okosnak tartó emberek véleményére adjon. Túl sokat látott az életükből, a jellemükből, túl sokat tévedtek, és arra a meggyőződésre jutott, hogy az ő egyszerű gondolkodása nem rosszabb, mint azoké, akik csak okoskodnak, de nem tudnak semmit. Közülük sokan azért sajnálják, hogy Trump indult az elnökválasztáson, mert így a pénzét saját kampányára költi, és nem ők kapnak belőle.

 

Ez tetszik sok amerikainak, és emellett vannak olyanok, akik mélyen egyet is értenek Trump szövegeivel, mind a bevándorlást, mind a kövér nőkre vonatkozó megjegyzéseit illetően. Sok dolga lesz az amerikai sajtónak, ha le akarja leplezni Trump álnokságát és populizmusának veszélyeit. Első lépésként elegendő lenne a Trump szállodákban dolgozó mexikóiak számát közreadni, esetleg azok immigration státuszát megvizsgálni, mert félő, hogy a valóban keményen dolgozó és megbízható olcsó mexikói alkalmazottak nélkül Trump nem lenne ennyire gazdag. Trump mint minden más populista az érzelmekre hat, jól hangzó demagógiája mögé nem gondolnak az emberek. A pubok és a kocsmák stílusa egy ideig vonzó, mert majdnem minden amerikai jár pub-ba. Az intelligencia kikapcsolása azonban veszélyes lehet, ha a világ legerősebb szuperhatalmának vezetéséről van szó.

A republikánusok saját csapdájukba estek, mert a Tea Party szélsőséges hangneme és radikalizmusa utat nyitott a populizmus felé. Sokat tettek azért, hogy radikalizálódjon a politikai gondolkodás, ami mindig a populistáknak kedvez. Ennek hatására a demokraták oldalán is végbement egyfajta radikalizálódás. A republikánus párt most nagy bajban van, mert úgy illenék, hogy nyolc év után valamilyen változás legyen, és az amerikaiak republikánus elnököt válasszanak. Ehhez azonban jó jelöltre lenne szükség, azonban esélyük sincs kitalálni, felépíteni bárkit, ha Trump egyszerűen széttrollkodja a komolykodó jelöltek kampányát. A pártszimpátia alapján szavazók tudomásul vennék az újabb Bush jelölését, és rá szavaznának talán, annak ellenére, hogy a Bush családból sokaknak elegük van, mert nem voltak annyira tehetséges emberek a Bush-elnökök, hogy még egy kellene belőlük. De Jeb Bush-nak esélye sincs Trump-al szemben, mert amit az emberek szeretnek Trump-ban, annak hiányát utálják a legkisebb Bushban.

A republikánusoknak az is hátrányuk, hogy a demokrata jelöltek emberibbek, mint a karót nyelt és madárijesztőre hasonlító republikánusok. Ez leginkább Hillary Clintonra igaz, aki annak ellenére a legesélyesebb demokrata jelölt, hogy a Clinton-klán ügyei sokaknak nem tetszenek, Bengázival és az emailjeivel nem tud elszámolni, nem is lehet. De még mindig emberibbnek látszik, mint azok a republikánus arcok, akiknek nem lehet az álarcuk mögé látni. Hozzájuk képest Trump valóban üdítő színfolt. De csak hozzájuk képest.

Valójában Amerika nagy vizsga előtt áll. A populizmus teszteli, és nagy kérdés, hogy Trump csupán gyakorlott médiaszereplőként és a hivatásos politikusok nevetségessé tétele miatt szimpatikus nekik (de azzal tisztában vannak, hogy egy két bittel gondolkodó kocsmahős nem lehet az Egyesült Államok elnöke), vagy felülnek a populizmusnak és az észt a hátsó szobában felejtik. Amerika ellenségei sokat vádolják a liberális demokráciát azzal, hogy a politikát a háttérben levő pénzemberek irányítják, minden az ő érdekeiket szolgálja, és ebben nyilván van igazság, ha az összeesküvés-elméletek nem igazak, akkor is. Ezt a képet sikeresen rombolja Donald Trump, de aki maga a háttérben levő pénzember, amit sokan elfelejtenek a támogatói közül. Nemcsak az olajban és a hadiiparban vannak érdekek. Az ingatlanpiacban is.

Mindenesetre vannak még amerikai értékek, amelyeket a republikánus pártnak különösen szem előtt ellenék tartani, mint amilyen a nők, a család tisztelete, a szavahihetőség, a szavak és a tettek egysége, a megbízhatóság, valamiféle erkölcs, bölcsesség és értelem. De egyelőre úgy tűnik, a republikánus szavazók is megunták a képmutatást, a merevséget, a komolykodó mellébeszélést, az emberek feje felett zajló politizálást, a műkampányokat. Szívesebben néznek egy botrányhőst, aki mindezeket kifigurázza, nevetségessé teszi, felborítja. Ha a hivatásos politikusok nem tudnak váltani, és nem képesek színes egyéniségüket, őszinte emberi arcukat megmutatva hitelesen kampányolni, attól lehet tartani, hogy a nép megszavazza a világ legnagyobb populistáját. Kérdés, mikor áll mellé a sajtó. Ha így lesz, a világ arcára fagyhat a mosoly.

2015. augusztus 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább