2020. január 21. kedd
Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Ciprus az újraegyesítési ígéretek diadala után

„Erdoğan ma Mustafa Akıncıre mint potenciális hazaárulóra tekint.“ Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

A vasárnap – április 26-án – lezajlott észak-ciprusi elnökválasztáson a bal-liberális Mustafa Akıncı győzött. Leginkább az erőteljes ígéreteivel, hogy tudniillik mindent megtesz a két országrész, a „török észak” és a „görög dél” újraegyesítése érdekében. Voltak ehhez fogható fellángolások korábban is, de legyünk őszinték: mégiscsak új, hogy épp a törökök részéről merült fel.

Olaj és gáz

Nézzük meg először, hogy mi ennek az oka, majd, hogy vajon kivitelezhető-e az egyesítés olyan erőltetett menetben, mint ahogy Akıncı ígérte?

Észak-Ciprust 1974 júliusában szállta meg a török hadsereg, tömegmészárlásokkal elegyített etnikai tisztogatás után, létrehozva egy csak általa ellenőrzött politikai entitást, melyen később, 1983-ben létrejött az úgynevezett – Törökországot leszámítva egyetlen állam által sem elismert – Észak-Ciprusi Török Köztársaság. A ’74-es eseményekre azt követően került sor, hogy a hidegháborús nagyhatalmi egyensúlyt érzékenyen követő, a nyugattól és a szovjetektől egyaránt egyenlő távolságot tartó Makariosz érsek elnöki hatalmát megtörni igyekezett az athéni junta támogatásával indított puccs. Ha a puccs sikerül, és a szigetország Görögországgal egyesül, akkor a ciprusi törököknek nem lehetett volna maradásuk szülőhazájukban. Az ezredesek puccsa megbukott, elsősorban azért, mert nem hogy nem sikerült Görögországnak megszerezni egész Ciprust, de ráadásul az addig független államként működő Ciprusi Köztársaság kettészakadt, a déliek pedig elveszítették a sziget közel felét.

Ezzel együtt a „török észak” nagyobb mozgási szabadságot kapott, görög szomszédaikat vagy lemészárolták, vagy menekülésre kényszerítették, a Törökországból érkező segélyek pedig fellendítették az addigi szűkös – a görög dél lehetőségeihez viszonyítva összehasonlíthatatlanul szegényesebb – ottani gazdaságot.

De ezek az előnyök mára átértékelődtek, elsősorban azért, mert Törökországban is akadozik a gazdaság, s az eddig nyújtott segítség töredéke jut ma már el Ciprusra, Ankara pedig olykor okkal hivatkozik rá, hogy adott volt a lehetőség (több mint 40 év török hátszéllel), hogy Észak-Ciprus megteremtse a maga regionális gazdasági erejét, tehát álljon meg végre a saját lábán. Csakhogy, ha egy északi török, akinek államiságát senki sem ismeri el, mindössze nem túl gazdag turistaként érkező honfitársaira számíthat, hamar rájön: nem biztos, hogy jövendő fejlődése török keretek között fenntartható lesz. Sokkal több lehetőséget ígér az az egyesített ciprusi gazdaság, mely minden aktuális pénzügyi nehézsége dacára az Európai Unió része, sőt elismert és megbecsült tagja. Arról nem is beszélve, az olajban és gázban rendkívül gazdag dél- és kelet-ciprusi kontinentális talapzat s az ott már évtizedek óta igen hatékonyan működő amerikai és izraeli cégek terjeszkedése egészen mást ígér, mint az elszigetelt észak elnőtt álló perspektívák.

Megkérdőjelezhetetlen és kiegyensúlyozott

Az anatóliai állapotokhoz képest a világ dolgaira mégiscsak jobban rálátó ciprusi török közösséget egyre jobban megrémiszti a maga oszmán hagyományaiba és iszlamista múltjába visszahúzódó aktuális törökországi valóság. Mustafa Akıncı balos-liberális pártja sok mindenre hajlandó saját, a görögöktől elkülönülő nemzeti-kulturális szabadságának védelme érdekében, ám arra nem, hogy feladja emberi szabadságjogait, melyek újabb garanciát kapnának, ha hirtelen ők is az unió polgáraivá válnának.

Vajon elérhető-e az a cél, amit Akıncı most ilyen elementáris erővel hirdetett meg, s amit a ciprusi törökök többsége támogatni látszik? Ankara hallani sem akar egy olyan egyesülésről, melynek (a) politikai kereteit ne ő határozná meg; (b) mely kizárná, hogy a jövőben is közvetlen ráhatással legyen a ciprusi eseményekre. Ráadásul Rece Tayyip Erdoğan pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP) úgy ítéli meg: egyrészt Törökország feladhatatlan stratégiai előnye, ha katonailag jelen lehet Cipruson; másrészt ki tudja, mikor tárja fel Észak-Ciprus is a maga altalajkincseit, márpedig – látjuk ezt a török-orosz kapcsolatok gyors fejlődésén – Ankarának mindennél fontosabb ma a kőolaj és a földgáz. Hogy Törökország az elmúlt 41 évben sohasem gondolta komolyan, hogy „feladja” Észak-Ciprust, azoknak a törököknek az ezrei bizonyítják, akik épp ezek alatt az évtizedek alatt települtek be a sziget északi felére, biztosítva a „megkérdőjelezhetetlen és kiegyensúlyozott török jelenlétet”.

Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy Erdoğan ma Mustafa Akıncıre mint potenciális hazaárulóra tekint. De valóban akarják-e az egyesülést a ciprusi görögök? Egy részük igen, de ők vannak kisebbségben. Akik ma is feltétel nélkül támogatnának egy gyors egyesülést azok, paradox módon a legiskolázatlanabb, legnacionalistább ciprióták közül kerül ki, akiket egyrészt a régi „nemzeti ábránd”, másrészt az Európai Unióval szembeni megerősödő ellenszenv hajt. De ők alig egy maroknyi kisebbséget jelentenek. A többség úgy gondolja, hogy jobb Brüsszelt közel tartani, Ankarát pedig minél távolabb, különösen, hogy ez utóbbi mára egyik megtestesítőjévé vált az illiberális kísérleteknek, ráadásul – teszik fel a kérdést a ciprusi törökök – mi lesz, ha Anatólia iszlamista oszmán őrülete felüti a fejét majd a ciprusi törökök között is?

Akıncı és a mögötte álló törökök vágya soha nem fogalmazódott meg ennyire mostoha körülmények között. Amíg a térségben az „arab tavasz” államokat maga alá gyűrő tektonikus rengései el nem ülnek, s amíg érzékelhető egyensúly nem áll be a nagyhatalmi kapcsolatokban, addig Ciprus újraegyesítésének sincs esélye.

2015. május 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább