Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Egy új arab hadsereg a megoldás
„A zsidó állam biztonsági érvei ma szóról szóra azonosak azokkal, melyeket a legfontosabb tíz arab állam is megfogalmaz.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Március 31-én egy felségjel nélküli bombázó megsemmisítette Burakot, egy délnyugat-líbiai apró katonai bázist Fezzan tartományban. Ott Iránból származó fegyvereket tároltak. A rakomány csádi közvetítéssel jutott Líbiába, s részben az ottani felkelőknek szánták azokat, illetve főként Gázába, a Hamásznak. A sajtóban megjelent hírek szerint a repülőgépet egyesek izraeliként azonosították, mások egyiptomiként; tény, hogy egyik állam sem cáfolta az értesüléseket.
Nem először történik ilyen. Közvetlenül az izraeli hadsereg által a Hamász ellen indított „Öntött ólom” hadművelet után szintén volt egy efféle rajtaütés; akkor egy szudáni, több teherautóból álló konvojt bombázott szét egy izraeli gép. A teherautókon nagy mennyiségű, Iránból származó rakéta volt; azokat kifejezetten a Hamásznak szánták. Az eset érdekessége, hogy az izraeliek értesülései az egyiptomi titkosszolgálattól származtak, bár Kairó akkori, Mohammad Murszi nevével fémjelzett vezetése messzemenően támogatta a palesztin terrorszervezetet, szemet hunyva a fegyvercsempészet fölött. Mint tudjuk, azóta Murszi megbukott, s ma az az Abdel Fattah al-Sziszi elnök áll Egyiptom élén, aki akkor az ország belbiztonsági és hírszerzői szerveit irányította.
Március 26-án az egyiptomi flotta váratlanul megszállta a Báb el-Mandeb szoros körüli kulcspozíciókat, megakadályozva, hogy az iráni hadsereg lezárja az oly fontos vörös-tengeri stratégiai hajózási útvonalat, egyben délről támogathassa a huthik Ádent – azaz a jemeni kormánycsapatok állásait – támadó hadműveletét.
Március 28–29-én ülésezett az Arab Liga, mely korábbi tetszhalott állapotát megcáfolva adta gyors áldását egy új „arab haderő” felállítására, s egyben elítélte Teherán beavatkozását a jemeni polgárháborúba, a síita huthik oldalán. A vállalkozás, mely mögött nyilvánvalóan Szaúd-Arábia áll, példátlan mind katonai-logisztikai, mind pedig politikai szempontból.
Ahhoz, hogy az események mögé láthassunk, mindenekelőtt tisztázni érdemes, mi is folyik ebben az olyannyira eldugott országban. Észak-Jemen és Dél-Jemen véres és puccsokkal terhelt viszonyát részint a hidegháború – a Nyugat és a Szovjetunió szembenállása –, másrészt pedig az arab világon belüli – elsősorban a korábbi egyiptomi és szaúdi – ellentét határozta meg évtizedeken át. A hidegháború lezárultával s az unipoláris világrend létrejöttével Észak-Jemen és Dél-Jemen 1990 májusában egyesült. Ám rövid konszolidáció után újra kiéleződött az ellenségeskedés, most januárban pedig Abed Rabbo Manszúr Hádi államfő lemondott posztjáról, az ország pedig a síita-szunnita ellentétnek látszik áldozatul esni.
A huthik egy síita csoportosulás, akik ma is tulajdonképpen az Anszár Allah (Allah támogatói) nevet viselik. Alapítójukat, a központi kormányzat ellen lázadó Husszein Badreddin al-Houtit a hadsereg egy rajtaütésben, 2004 szeptemberében megölte. A huthikat azóta az alapító fivére, a harminchárom éves Abdul-Malik al-Houthi vezeti. A 2014–2015-ben végrehajtott véres puccsukat követően rátették kezüket szinte egész Jemenre. A szaúdi segítségnek köszönhetően csak Áden és környéke maradt a megbuktatott kormányzat hadseregének a kezén.
Az Arab Liga által is szentesített nemzetközi összefogásban jelenleg 10 állam vesz részt: Szaúd-Arábia, Katar, Bahrain, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Jordánia, Marokkó, Szudán, Pakisztán. De meglepetésre kinyilvánította szolidaritását az a Törökország is, mely új politikai kurzusának megfelelően korábban inkább az arab országok kárára folytatott tárgyalásokat a perzsa állammal.
Az Egyesült Államok, amely kifejezetten támogatta a megbuktatott Manszúr Hádi elnököt, természetesen maga is csatlakozott a koalícióhoz, s fegyvereket küldött, illetve hírszerzési értesüléseket osztott meg vele. Ám érdekes módon óvakodik Teheránt vádolni azzal, hogy az események mögött állna.
Pedig meglehetősen meggyőző érvek és tények támasztják alá a perzsa állam involváltságát, már csak azért is, mert Teherán közel sem csinált titkot abból, hogy mik is a céljai. Egy állam, mely komoly ENSZ-szankciók alatt áll, tulajdonképpen páriának számít a világ szemében, ám fél évtized alatt mégis megkerülhetetlen tényezőjévé vált nem csak a közel-keleti eseményeknek, de kiterjesztette hatalmi, ideológiai és vallási befolyását azon messze túlra is. Ebből az öt-hat évből különösen az elmúlt kettő számít igazán lényegesnek; azóta, hogy Barack Obama új közel-keleti doktrínája érvényesülni kezdett. Nem véletlen, hogy olyan államok érzik fontosnak a komoly anyagi áldozatot és a fegyveres harcokhoz való csatlakozást, mint Marokkó, mely igen távol esik Teherán látókörétől. És az sem véletlen, hogy egyes államok, melyeknek komoly nézeteltérései voltak az utóbbi időben – ilyen Egyiptom és Katar – most félretették a vitáikat.
Az ok egyszerű: ahol konfliktus van, ott Teherán azonnal megjelenik, hogy a pénzen és fegyvereken nem spórolva részben az arab államok közötti feszültségen munkálkodjon, részben pedig a meglévő nyugati befolyás fékezésén. Három olyan fegyver van a kezében, mely politikai, vallási és katonai súlyt kölcsönös vállalkozásainak: saját atomerejének a fejlesztése, a síita mozgalom támogatása és Izrael államának, illetve a zsidóságnak a megsemmisítése.
Irán szemmel láthatóan főként azokon az államokon keresztül igyekszik kijátszani a nemzetközi közösség éberségét, melyek az „arab tavasz” kataklizmái után:
– elveszítették belső államiságuk legtöbb feltételét: Irakban, Szíriában, Líbiában, Jemenben;
– illetve amelyekben komoly belső „ötödik hadoszlop” működik: Izrael (Hamász), Libanon (Hezbollah).
A kihívás óriási, mert a jelenlegi amerikai közel-keleti terveket mintha úgy készítették volna, hogy azokba tökéletesen bele lehessen illeszteni a teheráni célokat. Gondolhatunk akármit is Benjamin Netanjahu politikájáról, az Iránnal kapcsolatos kijelentéseinek súlyos igazságát azonban csak az nem látja, aki titokban Iránnak készül szívességet tenni.
E tekintetben a jemeni események talán még hasznosak is lehetnek, hisz a Teherán által leginkább elpusztítandó célországnak tekintett zsidó állam biztonsági érvei ma szóról szóra azonosak azokkal, melyeket a legfontosabb tíz arab állam is megfogalmaz. Amióta a szövetséges szárazföldi csapatok elhagyták Irakot és térségét, ott a perzsa állam vált meghatározó tényezővé. Most, hogy létrejön egy új és egyesített arab hadsereg, talán megteremthető lesz az alternatíva ezzel szemben. Épp ideje, hogy a Nyugat is felismerje ennek roppant fontosságát.
Következő cikk: A haza nem itt van. És akik hülyét csináltak magukból
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >