Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Moszkva magánya
A putyinizmus kudarca
A nemzetközi térben Putyin épp úgy áll, mint Orbán Litvániában, a hívatlanul megtekintett, dicstelen katonai szemlén. Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Minthogy idén volt száz éve annak, hogy megindultak Európa népei egymás ellen az I. világháborúban, alighanem sokaknak eszébe jut számos kortárs párhuzam. Amiként korábban a militarista poroszokat és a Balkánra ácsingózó oroszokat nem akadályozták meg időben, hogy kifejlesszék harci potenciáljukat, létrehozzák szövetségeiket, s inkább kereskedtek velük, táplálva agresszív öntudatukat, úgy ma is sokaknak elsődleges a kereskedelem, s még csak nem is másodlagos, hanem bátran feláldozható mellékkörülmény a biztonság.
Angela Merkel német kancellár egy hasonló okfejtés nyomán jelentette be, hogy országa szakítani kíván azzal a politikával, mely a kereskedést Oroszországgal a nyugati szolidaritás elé helyezi, pedig közismert: ha valakiket keményen érint a Moszkvával szembeni embargó, azok épp a németek.
Merkel bejelentésére Ausztráliában került sor, a G20-ak idei csúcstalálkozóján (november 15-16.), s beszédének komoly szerepe lehetett abban, hogy Vlagyimir Putyin, érintve érezvén magán, viharos jelenetek közepette elhagyta a tanácskozás színhelyét.
Putyint minden bizonnyal meglephette a német pozíció gyökeres változása, hisz épp pár nappal a brisbane-i találkozó előtt még ekként nyilatkozott az ARD német tévécsatorna riporterének: „Nézze azokat a baráti viszonyokat, melyeket sikerült létrehoznunk Oroszország és Németország között az elmúlt tíz-tizenöt évben. Nem tudom, részünk lehetett-e egyáltalán hasonlókban korábban. Úgy gondolom, ez egy igen jó alap arra, hogy ne csak a két nemzet között fejlesszünk kiváló kapcsolatokat, hanem Oroszország és egész Európa között is, amivel hozzájárulhatunk globális szinten a viszonyok harmonizálásához. Kár lenne veszni hagyni mindezt.”
Csakhogy, amikor az interjút az ARD leadta, a német közvélemény már túl volt azon a sokkon, amit egy másik putyini megnyilatkozás okozott. Fiatal történészhallgatók előtt az orosz elnök nem csak kiállt a Molotov-Ribbentrop paktum mellett, mely hozzájárult, hogy Németország kirobbanthassa a második világháborút, Sztálinnak pedig joglapot adott ahhoz, hogy megszállja Kelet-Lengyelországot, illetve ismét bekebelezze a balti államokat. A német-orosz „barátság” eme nyomasztó történelmi emléke, a mai kelet-ukrajnai katonai agresszió ellenfényében épp elégséges a német politikai elit számára, hogy továbbtekintsen azon a horizonton, melyet egy-egy busásabb üzlet oly sokaknak eddig elfogadhatóvá tett. A németek a jelek szerint belátták: ahhoz, ami a Donyeck-medencében napjainkban zajlik, nem asszisztálhatnak tovább, mert a világ nagyon gyorsan ismét fejükre olvashatja majd, hogy semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek gyászos történelmükből.
Az orosz érvelés azonban, melyet főként potenciális – nemzetközi szélsőjobboldali, illetve gazdasági – szövetségeseiknek címeznek gyakorta, s amely arra figyelmeztet: az oroszok túléltek már nagyobb csapásokat is, de a prosperitás hiányát aligha élheti túl a nyugati jóléti társadalom, egyre kevesebbeket téveszt meg. A kivétel ez alól a magyar miniszterelnök.
Emlékszünk még, az „illiberális állam” igéit hirdető tusnádfűrdői beszédében Oroszországot a töretlenül fejlődő, így követendő példák közzé sorolta, miközben tény: Oroszország termelékenysége évről-évre csökken, idén éppenséggel elérheti a nullát, az ipar modernizációjára nincs miből költeni, a jóléti kiadásokat már jócskán lefaragták. Igaz, a katonai kiadások megemelkedtek, ám a büdzsé ebbéli fejezete inkább riasztó a nyugat számára, semmint érv, hogy egy ilyen politikát – gazdasági ügyletekkel – kívülről éltben tartson.
Ugyanakkor nem csak gazdasági következményei elgondolkodtatóak a putyinizmusnak, de politikája sem tűnik túlzottan sikeresnek. Mielőtt Oroszország megszállta volna a Krímet, illetve fegyverekkel és politikai buzdítással lázadásra inspirálta volna a Donyeck szeparatistáit, a negyvenöt milliós Ukrajna lakosainak még csak mintegy egyharmada támogatta az ország NATO-csatlakozását. Ma, azt követően, hogy Moszkva nyomása egyre leplezetlenül nehezedik Ukrajnára, a lakosságnak immáron bőven több mint a fele áhítozik tagja lenni a transzatlanti szövetségnek.
Hasonlóan kontraproduktív Moszkva offenzív politikája a Baltikum és Lengyelország felé. Következésképpen az ottani elitek összezártak, s ahogy a Kreml egyre távolodott Washingtontól, úgy erősödött bennük a transzatlanti szolidaritás.
Nem véletlen tehát, hogy Moszkva mára magára maradt. Tulajdonképpeni szövetségesei – leszámítva Európa pénzen vásárolt náci szimpátiáit – nincsenek; a nemzetközi térben Putyin épp azt az izoláltságot érezheti, mint amit Orbán is érzett Litvániában, azon a bizonyos, hívatlanul megtekintett, dicstelen katonai szemlén. De míg Putyinban fellázadt az önérzet, s dühödten távozott a G20-csúcsról a szemrehányások hallatán, Orbán maga utazott a pofonért Litvániáig.
Következő cikk: 16 százalékot esett Orbán népszerűsége egy hónap alatt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >