2021. február 27. szombat
Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Putyin Kínában

„Az idő Kínának dolgozik, nem pedig az oroszoknak.“ Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):

Bár több hónapja folyt már Vlagyimir Putyin május 20-21-i kínai útjának előkészítése, a magas szintű találkozó kifejezetten az orosz elnöknek legkedvezőbb időben történt. Az elmúlt hetek ukrajnai eseményei megterhelték Moszkva nemzetközi kapcsolatait, s az ok, ami előidézte a válságot az Eurázsiai Unió megteremtésének vízióját is meglehetősen kompromittálta. Putyin találkozója Xi Jinpinggel (Hszi Csin-ping) és a nagyszámú, igen szerteágazó együttműködési szerződés aláírása viszont tompíthatja némileg mindannak kudarcát, ami Moszkvára várhat még. Mi több, megnyugvást jelenthet mindenki számára, aki úgy véli: az Egyesült Államokkal szembeni hatékony orosz fellépés garanciája valósult meg azzal, hogy most Kínával sikerült a különleges gazdasági, katonai, adminisztratív, kormány- és minisztériumközi kapcsolatokat megerősíteni.

Tény, hogy a szorosabb együttműködés kezdeményezése nem Moszkvából, hanem Pekingből indult ki; a 2012-2013-ban a hatalmat megöröklő „ötödik generációs” kínai vezetés egyszerre több dimenzióban indított offenzívát, hogy nemzetközi kapcsolatait kiterjessze. Az új kínai államfő gyorsan ellátogatott Washingtonba, az Európai Unióba, és természetesen Moszkvát sem hagyta ki. Mindenütt azt hangsúlyozta: országa új helyet akar a nemzetközi gazdasági és politikai térben. Nem új stratégia ez, inkább folytatása annak a politikának, amellyel Peking gyakorlatilag mindenütt megvetette már a lábát a világban, beleértve Latin-Amerikát és főként a fekete kontinenst, ekként biztosítva magának nyersanyagpiacokat. De ma már saját – magas színvonalú – végtermékeinek is piacokat keres ott, ahol van pénz ezek felvásárlására.

Kína közelmúltbeli szándékait keresztezte a 2008-2009-es válság, amikor a fogyasztás a nyugati világban visszaszorult, most viszont a gyors kínai növekedés keltette úgynevezett gazdasági buborék szétpattanásának rémére igyekszik mindenki felhívni a figyelmet. Peking szempontjából nemcsak ez okoz problémát, hanem egyrészt a nyersanyagforrások – főként a földgáz és kőolaj – bizonytalan utánpótlása a közeli és távoli jövőben, no meg hadseregének ellátása 21. századi technológiával. Ez utóbbit illetően a Nyugat nagyon tartózkodó a kínai elvárások és igények hallatán, a kínaiak gyakorlatilag semmi olyan stratégiai technológiát nem kaptak, amire vélhetőleg szükségük lenne.

Moszkva érdekei is ellentmondanak annak, hogy az orosz erőforrásokat minden tekintetben meghaladó nagy szomszéd hozzájusson a modern fegyvertechnológiához, ám Putyin nincs abban a helyzetben, hogy válogasson: politikai elszigetelődése a világban, társulva az orosz gazdaság rendkívül rossz teljesítőképességével, no meg az állami bevételek – csak a szénhidrogénekre alapozott – egyoldalúságával nem ad számára túl nagy mozgásteret.

Peking él is a lehetőséggel: elsőként kíván vásárolni a 2018-ra beharangozott, s az orosz propaganda által csodafegyvernek hirdetett légelhárító rakétarendszerből, az S-500-asból. Továbbá Moszkva állítólag már rá is bólintott, hogy elad a kínaiaknak 12 darabot legújabb vadászbombázójából, a Szuhoj SU-35-ből, s talán hajlik rá, hogy Pekinget bevonja annak gyártásába is.

A másik stratégiai ágazat, ahol lényeges előrelépésre számítottak Putyin látogatásakor, a földgázvezetékek bővítése, s az ezzel párhuzamos megállapodások a szállításokról. Már jóval korábban elkészült a megállapodás tervezete a Gazprom és a Kínai Nemzeti Kőolaj Vállalat között, hogy 2018-tól harminc éven át évi 38 milliárd köbméter földgázt továbbítanak Kínába az északkelet-szibériai gázmezőkről. Az üzlet értéke előzetes becslések alapján mintegy 400 milliárd dollár. Ám a felek meglepő módon nagyon nehezen egyeztek meg, és a május 21-én, néhány órával Putyin távozása előtt aláírt megállapodás részleteit – azaz a földgáz árát – titokban tartják. Ez, mint hogy ezt az orosz fél kérte, minden bizonnyal azt jelzi, hogy végül Putyin kényszerült engedményt tenni. Ugyancsak ezt támasztják alá kínai elemzői források, melyek szerint ezer köbméter gázért Kína 350 dollárt fog fizetni; Magyarország ennyit fizetett 2009-ben, a Bajnai-kormány idején, ám az Orbán-kormány már jó ideje 416 dollárt kénytelen kicsengetni ezer köbméterenként.

Való igaz, mindenki arra vár, hogyan alakul a Nyugat és Oroszország kapcsolata; vajon eléri-e Washington, hogy Európa – és ezen belül Németország – megváltoztassa eddigi energiapolitikáját, s meginduljon az orosz földgázimport csökkentése. Ha ez megtörténik, az oroszoknak aligha lenne más lehetőségük, mint nagyon nyomott áron felkínálni tartalékaikat bárkinek, s a szibériai források miatt erre a viszonylag közeli Kína jöhet elsősorban szóba. Az idő ez utóbbinak dolgozik, nem pedig az oroszoknak.

Peking tisztában van azzal, hogy bár importjában – elsősorban a már említett hadászati technológia és a nyersanyagforrások terén – elsősorban Oroszország lehet a fő partner, exportja számára túlnyomórészt a Nyugat, s ezen belül is az Európai Unió. Nem véletlen, hogy Xi Jinping egyik első útja Közép-Ázsiába, Kazahsztánba vezetett még 2013 tavaszán. Az Asztanában lefolytatott tárgyalásaiból egyértelműen kiderült, hogy Peking célja a volt selyemút egyfajta újrahasznosítása: azaz áruinak szárazföldi továbbítása Európa felé, méghozzá úgy, hogy a tranzit elkerülje Oroszországot. Ez utóbbi persze nincs kizárva az üzletből, de nyilvánvaló, hogy Kína számára a fő célpont a félmilliárdos Európai Unió, méghozzá úgy, hogy e bilaterális kapcsolatrendszer függetlenül működhessen Moszkva akaratától és kontrolljától.

2014. május 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább