Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
A német megújulás
„Ami Németországban történni fog, az egyben kijelöli az egész kontinens sorsát.“ Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):
Érdekes cikket írt Jürgen Habermas a baloldali La Repubblica múlt pénteki számában. A legfurcsább, hogy korunk egyik legnagyobb gondolkodója nem mond benne semmi igazán újat. De, mint az ilyen esetekben gyakran előfordul, és ez emeli ki Habermas mondanivalójának igazságát: bizonyos dolgokat nem elég egyszer elmondani. Vannak a történelemnek vissza-visszatérő momentumai, amikor újra és újra meg kell tenni bizonyos dolgokat, újra és újra hangot kell adni jól ismert kételyeknek, újra és újra meg kell fogalmazni bizonyos gondolatokat, legyenek azok akár közhelyek is.
A filozófus Németország – azaz a német kormány – európai „jelenlétének” két veszélyes momentumára hívja fel a figyelmet. Németország számára egyrészt rendkívül káros, hogy következetesen rákényszeríti a kontinensre a maga gazdasági racionalizmusát, s ezzel egyedüli célpontként kerül a páneurópai krízis kárvallottjai által megfogalmazott bírálatok fókuszába. Ez nem jó a németeknek, akiket olyasmikkel is vádolnak, amiket sohasem követtek el, hisz a megszorítások politikáját nem egyedül ők képviselik, de – persze tőlük nem egészen függetlenül – az uniós adminisztráció is. És előnytelen a bírálóknak is, mert elhiteti velük, hogy egyedül Németország az oka a gondjaiknak, nem pedig elsősorban ők maguk.
Ugyanakkor sok veszélyt rejt magában az is – és Habermas kritikája itt elsősorban az egész európai rendszert veszi célba –, hogy a kontinens és benne az unió ismét valamiféle hegemón szerepet adott a németeknek, márpedig az ilyen helyzetek a történelem tanúsága szerint mindig rossz vért szültek, belekergetve Európát korábban két világháborúba.
Súlyos szavak, vajon kell-e efféle következményektől ma tartanunk?
A ráció szülte elsődleges válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. 1945 óta számtalan gazdasági és társadalmi válság rohant át a kontinensen, s egyiknek sem volt katasztrofális következménye. Mi több, az egyre liberálisabbá váló demokráciák nem hogy megroggyantak volna a kihívások hatására, de beépítették a korszak konfliktusaival szembeni ellenállást politikai „immunrendszerükbe” (hidegháború, 1968, baloldali terrorizmus, 1989). Miért történne ez ma vagy a közeljövőben másként?
A ráció terepét elhagyva, s ösztönösen reagálva a kihívásokra, a fenti kérdésre már nem kapunk ilyen egyértelműen nemleges választ. Ma ugyanis nem beszélhetünk általános érvénnyel fejlett liberális európai demokráciákról, csak Európai Unióról, melyben számos olyan ország is található, amelyek könnyen exportálhatják a maguk bajait, s ezzel uniós szintre emelhetik társadalmaik krízisét. Kézenfekvő e téren a kelet-európai országok nacionalizmusát említeni, s az olykor kormányközeli helyzetbe kerülő neonáci pártok képviselte veszélyt. De hasonló kihívás a dél-európai populizmus is, elsősorban Itália vagy Görögország esetében. Korábban Németország és a többi stabil európai demokrácia csak külső megfigyelője volt az efféle fejleményeknek, ma viszont – uniós szinten – számukra is a belviszonyokat közelről érintő kihívás mindez, s ki tudja, a jövőben hogyan reagál az effélékre a német társadalom. Nehéz tehát Habermas negatív vízióit mint irrelevánsakat eleve kizárni a lehetőségek közül.
A helyzetet már azért sem nevezhetjük ideálisnak, mert mindeközben szemünk előtt zajlik a ’70-es évek után – nagyjából a szociáldemokraták első tényleges hatalomra kerülését követően – kialakult német politikai modell válsága is. A német társadalomnak újítania kell, s lehetünk akármennyire optimisták közeljövőnkkel kapcsolatban, a megújulás lehetőségei közül egyelőre egyetlen egy sem látszik. A német politikai elit tanácstalanul szemléli önnön sorsát, a nagy pártok igyekeznek érvényre juttatni a rutint, miközben a kis pártok szétforgácsolódnak, s a háttérben, lappangó formában ugyan, de jelen van a radikalizmus is.
A következő egy-két parlamenti ciklus dönt el mindent majd, érdekünk nagyon odafigyelni erre. Hisz – épp „hegemón” helyzeténél fogva (Habermas) –, ami Németországban történni fog, az egyben kijelöli az egész kontinens sorsát.
Következő cikk: A kormányszóvivő volt cége gyártja a közszolgálati rádióhíreket
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >