2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Üsd a kapitalistát!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Üsd a kapitalistát!
Ciprusi bank (mitrancosmin fotója)

Az antikapitalizmushoz ugyanúgy nem kell piac és tőke, mint az antiszemitizmushoz zsidó. Paraméter.sk.

A ciprusi egyházfő bíróság elé állítaná a kormányt. (Én meg őt.) II. Kriszosztomosz prófétaként állt népe elé, miszerint az euró nem marad fenn örökké, majd lehülyézte a Brüsszelben dolgozókat, akiktől meg kell szabadulni. Majd előállt saját gazdasági mentőcsomagjával: privát tárgyalásokat folytat az orosz befektetőkkel, hogy ne hagyják el az országot. Mivel az ő egyháza a legnagyobb ciprusi földtulajdonos, hát az egyházi vagyonnal beszállnának fedezetként, továbbá a szigetország 3. legnagyobb bankjában is részvényesek, meg egy sörgyártó cégben is, így a koccintás is ingyér’ volna.

Nem kétséges, az egyházfő inkább kompetens üzleti ügyekben, mint a vallásiakban, de éppen ezért vethető fel a kérdés, hol volt ő akkor, amikor többek közt a kelet-európai posztszoci diktatúrák vezetői, bankárai, haszonélvezői oda hurcolták el a nép, az állam vagyonát privát bankszámláikra? Így tett a Milošević-féle szerb elit, hogy csak egy konkrét példát mondjak. II. Kriszosztomosz, elődei és társai akkor kussoltak, ahogyan az a pénzéhes papokra oly jellemző – most meg jön az erkölcsi mesével, az antikapitalista ötleteivel. Ezzel együtt tényleg nehéz elképzelni, Brüsszelben miféle koponyák ücsörögnek. Ha legalább újságot olvasnának, Ciprust be sem engedik az EU-ba addig, amíg nem tisztázzák, kik s hogyan mossák pénzüket az ország bankjaiban.

Európán ma ha nem is a kommunizmus kísértete söpör végig, de az antikapitalizmusé. Például egy jó nevű, egykor a német kapitalizmusban is jól boldoguló szerb filmrendező is nekiesett, ami azért vicces, mert Szerbiában „igazi” kapitalizmus sosem volt. (A művészek egy része meg mindig úgy van vele, hogy a társadalom köteles őt eltartani.) Ami ott az utóbbi bő egy évtizedben kialakult, az inkább egy vegyes felvágott: épp sitten ül a leggazdagabb oligarcha, a (volt) politikusok nyakig ülnek a korrupciós ügyekben, melyek állami bankokon keresztül „mentek”. Csak úgy, tájékoztatásképpen közlöm, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség egykori elnöke, az itteni „hadúr”, Kasza József most jött ki az előzetesből, de máris egy magánújság igazgatója lett Szabadkán (melyet el sem hagyhat), a laptulajdonosok meg szintén ki-be járnak a börtönbe, s errefelé az ilyeneket „ellentmondásos üzletembereknek” hívják.

Az itteni „kapitalizmusról” még csak annyit, hogy ha számba veszem, kis vajdasági falumban hány ismerősöm nem nyugdíjas, nem munkanélküli, nem az állami szektorban dolgozik (közigazgatás, politika, iskola, rendőr, utcaseprő), sem nem a szolgáltató szektorban (bankos lány, a szódás, piaci viszonteladó és csempész stb.), hát kiderül, egy fél lelket nem ismerek, aki az ún. első szektorban dolgozna (termelne) – kivéve pár idős földművest. Vagyis antikapitalistának lenni ott, ahol egy fia kapitalista sincs, se piac, se tőke, se pénz, se munka, elég nehéz dolog – mégis, sokaknak könnyedén megy ez, pont úgy, ahogyan ott is gyűlölik a zsidókat, ahol nincs (már) egy szál sem.

Elképesztő az, ahogyan a legokosabb emberek is szidalmazzák a tőke uralmát, és nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy mi a kapitalizmus alapja, és hogy annak hányfajta verziója van. Kapitalista a dél-koreai és az észak-amerikai gazdaság is, de az „ázsiai” és a „nyugati” közt rengeteg a különbség, ahogyan a szociális ellátórendszerekben is. Vagy hogy nem lehet amellett elmenni, a kapitalizmus (a piac! – magyarán) kialakulása óta hogyan hatott (sok esetben abszolúte pozitívan) a mentalitásra, a tudományra, a kultúrára, a demokratikus értékek kialakulására stb. (itt befejezem, mert tankönyv ízű ). Aki Európában antikapitalista, az gondoljon bele abba, hogy a polgári világ ellen is van, a szabad társadalmi nyilvánosság ellen, egyszóval szabadságellenes is, innentől kezdve pedig a részemről mehet a francba, a szélsőjobb és szélsőbal közös és büdös pöcegödrébe. De még ott se keverje össze a kapitalizmust a „bankok uralmával”, úgy, hogy közben persze a zsidókra gondol. És megint csak nem folytatom, mert a butaság ellen se a gyógyszer, se a publicisztika nem hat. Aki csak úgy antikapitalista, menjen el inkább a papjához,  a Kriszosztomosz-félékhez, akiknek miközben tele a zsebük, teli szájjal szidják ugyanazt a rendszert, aminek anomáliának hála megszedték magukat. (Egy „igazi” piacgazdaságban az állam és az egyház szét van választva teljesen, nos, ez nem történt meg szinte sehol.)

Hogy mennyire abszurd ez az egész, mi sem bizonyítja jobban, mint egy szombati tüntetés Belgrádban, ahol (szélső)jobboldaliak, kommunisták és civilek tiltakoztak a kapitalizmus ellen. Egy női mozgalom is közéjük keveredett (mintha nem az ún. kapitalizmusban kezdtek volna egyenjogúbbá válni a hölgyek, nem mintha ne volna még mit tenni e téren), s közösen követelték, hogy a polgárok banki adósságát írják le (vagyis a polgári felelősség ellen ágáltak, különbséget sem téve aközött, hogy akadnak, akik össze-vissza vették fel kölcsöneiket, hogy aztán most majd azok fizessék meg ennek levét, akik éppen semmilyen hitelt sem vettek fel), kergessék el a külföldi bankokat (kérdem, a belföldiek miért jobbak? – azok egy része állami, és ugyanúgy lehetnek rosszak vagy jók), és államosítsák az oligarchák vagyonát (ez utóbbival akár egyezhetnénk is, de ha minden gazdag emberen oligarchát értünk, akkor jaj). A legnevetségesebbek természetesen a kommunisták voltak, a Párt képviselője sajtótudósítások szerint elmondta, hogy ha hazafias (!) kormánya lesz az országnak, betiltanak minden civil szervezetet – hogy ez miképpen jön ide, tényleg a pszichiáterekre tartozik (eközben ott álltak a civil szervezetek képviselői is). A hazafias komcsik (vö. nemzetiszocialisták) ugyanitt azt is követelték, hogy a vitaminok kerüljenek a receptre kapható gyógyszerek listájára – nyilván a (persze félig-meddig kamu) vitamingyártók valamilyen személyes okból üldözendők; hovatovább a magánorvosokhoz is lehessen menni a társadalombiztosítással. Ami megint nonszensz: a magánorvos onnantól kezdve nem magánorvos, ha bárki beeshet hozzá lóvé nélkül, aztán majd az állam, a tébé vagy fizet helyette, vagy sem.

Vagyis a mai antikapitalisták jó része szimpla tolvaj: más dolgozzék (az orvos) ingyér, hogy neki végül semmiért se kelljen fizetnie. Hja, így könnyű (meg)élni. És egyre többen ácsingóznak erre.

2013. április 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább